Nők! Akik elítélik hogy egy szűz srác prostival feküdjön le! Miért ellenzitek? Mi az oka?

Soha nem próbálkoztam pláza cicáknál. Egyszerűen nem az én stílusom. Igazából itt vagyok 29 évesen és nem tudom mi kell egy nőnek.

Unalmas vagyok, itthon ülős és ezt a csendes környezetemet jobbra értékelem az állandó csavargásnál.

Nem tudom hogy kell viselkedni egy kapcsolatban, főleg, hogy ne is laposodjon el.

Családon belül végig csak a hülyeséget láttam.

Ezért kellene nekiàllni és tenni valamit az ügy érdekében. Nem kell vadàszni menni. Kvàzi csajozni ha nincs kedved. Akkor csak erőltetetté fog vàlni az egész, ha nem érzed jól magad. Szerintem hozd rendbe a hajad, mosolyogj, csinàlj egy fotót magadról, és interneten kéne ismerkedned. Ilyen buksival talàlnál magadnak pàrt! Lehet hogy nem azonnal de talàlnàl!

Ha unalmasnak tartod magad akkor inkàbb az a baj, hogy te magad unatkozol.

Az én férjem se partiarc, és nem diszkópatkàny. Nem kigyúrt àllat, és nem gazdag. Kockahasa sincs, mégsem unalmas. 20 elmúlt és szűz volt mikor tàrskeresőn megismertem, ma meg hàzasok vagyunk:) Eléggé kocka, szeret gépen jàtszani, képregényeket, könyveket olvasni, animéket, sorozatokat nézni, hobbija is van, és NEM unalmas! Nagyon hasonló az érdeklődési körünk, részemről a könyvek, olvasàs szeretete, és a sorozatok irànti rajongàs, valamint 2 szàmítógépes jàték imàdata van meg.

Meg kell talàlni azt a nőt aki érdekesnek tart. Első lépés, hogy teszel valamit.... Ès nem könyveled el sikertelennek pàr hónap után.

Komolyan irigyellek és egyben felbasz az ilyen mentalitás.

Teljesen normális vagy, van kezed, lábad és tegyük fel még egészséges is vagy. Akkor mi a f..sz bajod van?

Tudod én egész életemben azon voltam, hogy kiemelkedjek a középszerűségből, 7 nagyon kemény évem volt, de mertem álmodni és a megvalósítás útjára lépte. Sajnos az élet nem ilyen egyszerű, mert huszon évesen elkapott egy autoimmun szerű betegség. Rámehet a szerveimre, a szívemre, a beleimre és a szememre. Már nem élhetek teljes életet, mert állandó a napi rettegés és félelem a tünetektől. Most elvagyok, de lehet műteni kell majd a szememet. Mit nem adnék egy olyan egészséges testért mint a tiétek. Bárcsak 150 kilós lennék, vagy sekélyes unalmas alak...

Hiszen ti változtathattok! Megvan a lábatok, nem ültök tolószékben... nem vagytok helyhez, ágyhoz kötve. Ép a látásotok, nem kell rettegnetek mi lesz 10 év múlva, lehet félig megvakulva? Nektek van jövőtök csak nem éltek vele.

Elpazaroljátok az életeteket a lustaság, a tenni képtelenség miatt. Pedig ott van számotokra a kiút, de nem éltek vele... ezért haragszom mérhetetlenül rátok.

Soha nem késő változtatni, de ezt majd akkor fogjátok megérezni ha valóban szorongat az élet... nem pedig csak a saját szánalmas kis korlátaitok.

Engem nem izgat az élet. Sőt.. el is akarom dobni magamtól. Nekem már semmi maradásom itt, ebben a porfészekben.

Már nem akarok megfelelni senkinek, illetve nem

akarom magamat megjátszani szintén senkinek sem.

Nem érdekelnek a földi javak sem, amik pénzért kaphatóak.

Nincsenek álmaim, nincsenek céljaim...

Amikor mertem álmodni és mellette álltam adott embereknek...

Mit kaptam? Csak azt, hogy szar ember vagyok és

senkinek sem vagyok jó semmire sem.

Nincs kedvem változtatni és éveket szopni azért, hogy

elérjek valamit az életben valamelyik hülye nő oldalán.

Aki megint csak nem fog értékelni és ha talál jobbat

akkor ugyan úgy lelépne mint a többség.

Hiszen mindig van jobb. Tőlem meg biztosan.

Akartam már eldobni az életemet és most is itt tartok.

Pontosabban sehol, mert ez az élet csak kínszenvedés és gyötrelem csupán.