Huszonéves nők! Miért csupa mérnök sráccal meg vállalkozóval vannak kapcsolatban a lányismerőseim nagy része? Megy az aranyásás keményen, nem igaz? Miért harapnak a nők ennyire a pénzre?

Jajistenem, mi ez a mániád a Párizzsal meg Velencével?!

Ugyan a barátom néha meghív erre-arra (fagyi, tea, ilyen jellegű dolgokat képzelj el, mekkora kiadás, azta), nyáron nyaralni Horvátországba megyünk, és oda a magam részét én fizetem. Nem is értem, honnan jön ez. Szerinted a magyar emberek 90%a Párizsba meg Velencébe megy minden nyáron, és viszi a nőjét, aki nem ad bele semmit? Ne nevettess... A magyar ember nagy része a magáét se tudná kifizetni Párizsig, nemhogy még a nőét is. És mégis boldog családi életet élnek. Nem tudom, mi ez a fixaideád ezzel a melós nem lehet értelmes dologgal. Ezt senki nem mondja, te mondogatod, és te hajtogatod állandóan, az összes ilyen kérdésednél. És nem, nem az a baja a nőknek, hogy nem viszed el őket Velencébe meg Párizsba. Az a baja a nőknek, hogy megelégszel egy olyan létminimummal, ami a legtöbb férfinak sem elég, és aztán meg fel vagy háborodva, hogy ezt mégis hogy képzelik. Talán el tudnál jönni velem színházba? Egyáltalán, el akarnál? Egyszer már luxusnak nevezted ezt az igényem, hogy melós ember oda nem jár. Dehogynem járhat, ha akarja, igenis megoldhatja, csak nem úgy, ha annyi igénye van összesen, hogy ne haljon éhen és ne fagyjon meg. MINDEN embernek többre van igénye az alapvető fizikai biztonságon túl. Maslow piramisában is az az alap, amire utána építkezni lehet- sorrendben utána viszont a biztonságérzet áll, egy olyan értelemben, hogy a jövőt valahogy be lehessen jósolni, anyagi biztonság, ne kelljen attól félni, hogy a következő hónapban nem lesz munkám, stb- egy melós mennyire tudja ezt garantálni? Betanított munkáknál csúnyán nézel a főnökre, és mehetsz isten hírével, hiszen bárki meg tudja csinálni ugyanazt, amit most te, aki eléggé akarja. Ha hiszünk az úriembernek, aki ezt a piramist kitalálta, akkor csak ez után következik a szeretetigény, és azonfelül vannak az önkifejezésre, szépségre, spiritualitásra, etc vonatkozó dolgok. Ez a kettő a legalapabb, ami nélkül az ember egyszerűen mint egész nem tud működni. Olyan lesz belőle, mint te, már ha kellően alacsony intelligencia társul hozzá- és nem, nem azért nevezlek butának, mert melós vagy, vagy csóró, azért nevezlek butának, mert magadon kívül minden másban látod a hibát, és felháborodsz, ha azt mondjuk, a világ működhet így is meg úgy is, csakis rajtad áll, melyiket választod. Te ezt választottad, akkor edd is meg a főztöd. Ha ennyire zavar, hogy melósként nem kellesz senkinek, képzed magad és tegyél azért, hogy ne így legyen. Ja, hogy az nehéz? Hát istenem. Akkor fogadd el a helyzeted és ne rinyálj. Már borzasztóan szánalmas vagy.

Miért nem vagy az ?

Most mit csinálsz ?

Szidod végtelenségig a nőket, de meg se fordul a fejedben, hogy veled van a gond ?

Mert FÉRFIAK vagyunk fogd már fel ember.

A nő fel akar nézni ránk.

Mondom a csábítási háromszög ezt jegyezd meg.

Azért elég leegyszerűsítitek, hogy a nőknek csak az a dolguk, hogy szépek legyenek, gyereket neveljenek és támaszkodjanak a férfira... (amíg az nem választ magának egy X évvel fiatalabbat)

Nőként azt mondom, igénytelenség egy nő részéről, ha nincs annyi elvárása önmagával szemben, hogy megálljon a lábán - és a mai világban bizony szükség is van rá! (Részint mert egy személynek nem könnyű egy egész családra keresni, részint bármi történhet a családfenntartóval (baleset, elbocsátás) részint egyre kevesebb kapcsolat tart "örökké", részint leégne a képemről a bőr, ha eltartatnám magam)

De hasonló életfelfogás kell, és a kapcsolat többi terén (érzelmek, anyagiak) is egyensúlynak kell lennie (legalábbis nagyjából és hosszú távon) - tehát egy huszonéves egyetemista lány miért is ne járna egyetemista fiúval? Valószínűleg velük találkozik a legnagyobb eséllyel.