Mennyi ideig tart míg valaki feldolgozza a felesége halálát? Hogyan csábíthatnám el? Milyen trükkök vannak, hogy elfeledtessem vele?

Hajajj, végigolvastam az összes kommentet, de egyszerűen nem értelek titeket. Szerintem az égvilágon semmi fura nincs abban, hogy a kérdező ragaszkodik egy bizonyos anyagi szinthez, szerintem egyáltalán nem eltartásról van szó, vagy "sz.rból kihúzásról".

Nincs gyerekem, és ugyanígy gondolkozok, nekem nem kell olyan pasi, aki azért (!!! hangsúlyozom) van rosszabb anyagi helyzetben, mint én, mert semmit nem tesz azért, hogy a minimálbérnél többet keressen. Persze, mindenkinek vannak rosszabb periódusai, és elképzelhető, hogy jelenleg még nem áll úgy anyagilag, hogy azonos dolgokat engedhessünk meg magunknak, de ha látom, hogy küzd és akarja és csinálja, és keményen melózik az rendben van. De ha neadjisten, már el is jutott volna erre a szintre, az még jobb. És most nem milliós fizetésekről meg csillivilli palotáról van szó, meg hogy Audit tegyenek az ember segge alá, hanem, hogy a hó végén ne kelljen azt számolgatni, hogy most akkor eszünk vagy befizetjük a számlákat?

Sajnos nagyon sok ismerősöm van, aki komolyan vért izzad napi 8-12 óra munkával, és megy és csinálja, és hajt, és mégse marad szinte semmije a hó végén. Persze, könnyű arcoskodni, hogy a pénz nem számít, de igazából csak annak nem, akinek már van.

Most egy gyerekkel ez csak hatványozódik, ott már nem arról van szó, hogy akkor még fiatalok vagyunk, pár évig eltengődünk zsíroskenyéren is, meg majdcsak lesz valahogy, ha mégsem, hát igazából nincs semmi, mert láttunk rosszabbat is, mert a kisgyereknek csak és kizárólag te vagy az egyetlen segítsége, neked kell gondoskodni róla, tiéd az egész felelősség, és jobb esetben a szülők nem a minimumot, hanem a maximumot szeretnék nyújtani a gyereküknek.

Most olyan dologért szóljátok le a kérdezőt, ami szerintem az emberek 90%-ban benne van, akár kimondja, akár nem. Lehet álszenteskedni, de ez akkor is így van.

Egyébként, az pedig, hogy mekkora esélye van a férfinál, szerintem még mindig nem attól függ, hogy mekkora a konkurencia, mi az anyagi helyzet, vagy a férfinak éppen egy dögös bögyös huszonéves vagy egy családanya kell. Ha ők ketten úgy érzik, összeillenek, és szerelmesek lesznek egymásba, akkor összejönnek és kész. Ha pedig nem, akkor nem. Egy próbát miért ne érne meg a dolog?