Ha szexuálisan zaklattak kislány korodban, milyen hatása van a mai életedre?

sziasztok!

Nem tudom, hanyadik válaszoló voltam,visszaolvastam pár választ és kérdést!

Engem édesanyám párja fogdosott. Albérletben laktak, és mi kéthetente voltunk ott láthatáson. Egy ágyban aludtunk, anyukám középen, baromi nagy ágy volt. Soha nem gondoltam volna, hogy képes ilyet tenni. Anyu aludt, ő átnyúlt rajta, és éreztem, hogy húzza le rólam a takarót és a mellemet fogdossa. A szívem kalapált, elfordultam, mint aki alszik, és visszahúztam magamra a takarót. Újra próbálta. Szerencsére nem jutott tovább, mert többen voltunk a szobában, és még kétszer megpróbálta. De már úgy mentem legközelebb, hogy nyáron is hosszú pizsama és keresztbe a takaró belecsavarodva, mint a hálózsák. Anyu csak nevetett, hogy bolond vagyok, nem mertem elmondani.

Ilyenkor egyébként mindig ment a TV. Aztán elég nagyok lettünk, hogy ne menjünk már, vagy nem aludtunk ott. Illetve a sarkamra álltam, és amikor megint próbálkozott, felültem és ránéztem, jelezve, hogy fent vagyok, hagyjon békén. Azóta nem volt semmi.

Anyukám azóta is vele él, és akármennyire utáltam akkor, ha ő nincs, anyukám már nem élne, szó szerint többször megmentette az életemet. Nem bocsájtottam meg, nem felejtek, de soha nem mondtam senkinek, pont azért, mert anyu már nem lenne. Apunak nem mondtam el a mai napig, mert képes lett volna megölni. Egyszer volt egy ilyen riport a TV-ben, és akkor mondta, hogy ha valaki ezt csinálná velem, elvágná a torkát. Elhiszem. Inkább nem szóltam.

Ez az ember most 2 emelettel lejjebb lakik, mint mi. Most már férjnél vagyok, 6,5 éve vagyunk együtt. A férjemnek elmondtam 2 év után, megdöbbent, hogy az az ember, aki ennyit segített nekünk, 8-10 évvel korábban mit tett.

Annyira volt hatással rám, hogy 20 évesen vesztettem el a szüzességem, nem szerettem, ha hozzám értek, nem öltöztem át senki előtt. Ha ment a TV itthon, és elaludtam, és a férjem megpróbált hozzám érni, vert a szívem, rosszul voltam. De nem mertem elmondani neki sem először, hogy miért, nem akartam megbántani. Aztán mióta tudja, már nem zavar, ha ilyet csinál, de szerencsére már nem tesz ilyet. :) megértő volt nagyon.

Azzal az emberrel jóban vagyunk, már amennyire lehet, ha nézeteltérés van, nem emiatt, inkább másból adódóan. Van egy 4 éves unokahúgom, volt hogy itt aludt. Nem hiszem, hogy vele ilyet tenne, ha igen, én is és öcsém is kinyírnánk. Ha nekem kislányom lenne, nem tudom, engedném-e, hogy ott aludjon. Anyukám tolószékben van sajnos, ezért is mondtam, hogy már nem élne nélküle. Jó ember egyébként, szorgalmas, de ezt nem tudom neki elfelejteni :(

Azóta nekem már szerencsére nincsenek rossz érzéseim, gond nélkül megnézek akár pornó filmet is, a tetovált lányt is megnéztem, a férjem nagyon sokat segített ebben.

De nem felejtek sajnos.

81-es, te tudod, hogy milyen a tűréshatárod és nem szeretnék kéretlen tanácsokat osztogatni, de mégis leírom, amit gondolok:

Szerintem nagyon gyorsan dobd a srácot! Beteg voltál 3 napig és sokkos állapotba kerülsz, amikor hozzád ér. Ez nem egészséges. Olyan emberre van szükséged, aki türelmes, tapintatos és megértő. A sebek nagyon nehezen gyógyulnak, pláne ha összeszorított foggal éljük meg újra és újra ugyan azt!!

Nekem megvolt az első kineziológiai oldásom. Nagyon jó hatása volt. Azt a házifeladatot kaptam, hogy írjak egy levelet apukámnak és anyukámnak arról ahogy érzek és utána égessem el. Még nem csináltam meg, mert olyan jól érzem magam és még nem volt erőm beleméllyedni és kicsit felpiszkálni a sebeket.

Anyukámmal még nem mertem beszélni erről... Majd eljön az ideje.

Amúgy most úgy érzem, hogy annyi nagyon fontos és izgalmas dolog van az életemben, hogy egyszerűen nem szeretném nagyon sajnálni magam. A flash-back-ek, visszatérő képek mostanság nem olyan erősek és ha jönnek is, hát bum, szarok rájuk. Nincsen olyan erős hatásuk. Nagyon érdekes, ahogy fluktuál ez az egész. Egyszer fenn, egyszer lenn. A biztonságérzetnek nagyon nagy szerepe van. Ha az ember nem érzi biztonságban magát, könnyebben jönnek a régi képek: a kiszolgáltatottság, a megfelelési kényszer, bűntudat azért mert nem szeretnénk azt megtenni, amit az a bizonyos felnőtt szeretne tőlünk... Stb.

Ha azonban harmóniában és biztonságban érezzük magunkat ezek a képek nem tudnak igazán hatással lenni...

Szeretettel, Szofi

Ps: 81-es, sok-sok erőt kívánok neked, hogy az önkárosító kapcsolatodból kilépj és megtaláld azt aki tisztel, meghallja azt amit mondasz és igazán szeret.

Érdekes, nekem nagyon nagyon jó hatása volt a kineziológiai kezelésnek. Újra elmegyek, de az az érzésem, hogy nem fog hosszúra nyúlni és évekig tartani a dolog.

A képek, fú ne is mond. Nagyon sok van. De az érzelmi dolgok talán még a képeknél is rosszabbak. Szerencsére már jobban értem az érzemi reakcióimat, amikor a jelenben múltbéli dolgokra válaszolok.