Ha szexuálisan zaklattak kislány korodban, milyen hatása van a mai életedre?

Rám nem szokványosan hatott, ami történt. Hatással lett a személyiségemre és arra is, hogyan viszonyulok a párkapcsolatokhoz és a férfiakhoz, viszont nem érzem bajnak. Már olyan értelemben, hogy ha belegondolok, akkor ez is csak egy tény, nincs rossz érzésem miatta, inkább csak tudom, hogy nem így kellett volna történnie.

Emiatt akárkinek elmondom, mindig mindenkinek elmondok mindent, olyasmit is, amit én tettem. Nagyon sokáig elég elmebeteg módon viselkedtem a kapcsolataimban és sokmindenkit bántottam, de vállalom. Viszont szerintem ez nem az én érdemem, csak ilyen lettem.

Sziasztok,

Édesapám molesztált kb. 6 éves koromtól kb. 12-ig. A pontos éveket nem tudom, mert egészen az elmúlt hónapokig igyekeztem a lehető legjobban elnyomni magamban az időről-időre feltörekvő emlékeket. Ma 33 vagyok. Családalapítás küszöbén. Egész életemben attól rettegtem, hogy nehogy egyszer lányom legyen és azokat a szörnyűségeket kelljen átélnie, mint nekem. Rájöttem, hogy ez nem egészséges. Azt szeretném, hogy bármilyen nemű is lesz a gyermekem, azt annak teljességében élje meg. Nem gondolom, hogy a férfiak szemetek, a nők pedig áldozatok. Mi mind együtt vagyunk ebben a nagy szarban.

Pici lány voltam. Emlékszem még a hálóingem színére is. Fehér, flanel, apró kék mintával. Szerettem a szüleim ágyába átmenni, így volt ez azon a napon is amikor a szokatlan dolog történt velem. Fájt a hasam. Apu felajánlotta, hogy meggyógyít. Simogatni kezdte a pocakomat. Ám egyre lejjebb csúszott a keze. A puncimat kezde végül simogatni és évekig abba sem hagyta. Éjszakánként lopózott az ágyamba. Pedig kskoromban egy szobában voltunk mind. Bennünket gyerekeket csak egy szekrény választott el a szülőktől. Ahogy jönnek fel az emlékek, most az egész testem remeg. Emlékszem egyszer megkérte, hogy fogjam meg a golyóit. Jaj, az a fura bőr. Kérdezte, érzem-e milyen hűvös. Kérte feküdjek rá. Én pedig éreztem, hogy ez rossz, de hogy is szegülhettem volna ellent apámnak. Hiszen ő felnőtt. Ő tudja, hogy mit szabad és mit nem. Késöbb mikor nagyobb lettem saját szobám lett. Oda járt fel éjjelente. Próbáltam menekülni de falba ütköztem. Csak feküdtem mereven, talán ki is kapcsoltam teljesen. Míg ő tapogatott. Egyszer azt mondta, azért teszi a mellemre a kezét, hogy nagyobbra nőjjön. Ekkor már kezdtem kigömbölyödni, nőiesedni. Máskor az autóban a combomra tette a kezét. Amikor kettesben utaztunk mindig ott tartotta. Azóta bármikor a kedvesem a combomra teszi a kezét amutomatikusan bekapcsol az emlék.

Egy ilyen alkalommal ismertem meg a ge-cit. Apám addig addig simogatta a combom, míg vélhetőleg jól beizgult. Félrehúzódott egy parkolóba. Én csak ültem mellette mereven, míg ő kiverte a farkát. A fehér cuccot, ami kifröccsent elkezdte a tarbiban talált mocskos rongyokkal törölgetni, miközben megjegyezte, látod ez az amit to ge-cinek mondtok. Ekkor esett le, hogy az amit máskor a takarómról törölgetett fel, az is ugyan ez a cucc.

Aminek azt hittem sose lesz vége, annak egyszer mégis vége lett. Egyszer egy hasonló autós eset során arról győzködött, hogy anyukám kérte, vigyünk neki páfrányt az erdőből. Valami visszatartott. Nem mertem kiszállni az autóból. Nem hittem neki. Eltűnt az erdőben, majd valamennyi idő múlva feltűnt. Páfrány nélkül. Szó nélkül beszállt az autóba. Hazaérve megkérdeztem anyukámat, hogy tényleg kérte-e, hozzunk páfrányt. Nem. Innen már szinte automatikusan borult ki a bili. Emlékszem arra a hatlamas megkönnyebbülésre. Tudtam, vége.

Most 33 évesen jönnek újra elő ezek a dolgok. A párommal mélypontra került a szexuális kapcsolatunk. Nagyon megértő. Tudja, hogy ez a téma most nagyon aktuális az életemben. Eddig elnyomtam. Azt képet mutattam magamról, hogy egy sebezhetetlen, erős csaj vagyok, akin semmi nem foghat ki. Tinédzser koromban is pasiztam, 20-as éveim közepére pedig elkezdtem falni a fiúkat, de ez csak 1-2 évig tartott. Amúgy mindig tartós kapcsolatokban éltem (2-től 6 év), de amint elkezdett igazán komolyra fordulni a dolog, kapituláltam. Rájöttem, hogy ezt nem tehetem meg újra, mert egy újabb kapcsolat nem fogja begyógyítani ezeket a sebeket. Sokáig hittem, hogy elfelejtettem, aztán azt, hogy megbocsátottam. Most nem tudom mi van. Azt hiszem itt az ideje, hogy elkezdjem átkódolni az agyamat. Nem hagyhatom azt tovább, hogy kedvesem intim érintéseinél olyan érzések jöjjenek elő, amik bezérják nálam a kaput. Nem szeretnék hazudni neki és összeszorított fogakkal tűrni az érintést. Így most abban egyeztünk meg, hogy szólok, ha nem esik jól amit csinál. Hatalmas segítség a végtelen türelme. Tudom, hogy ha elég időt hagyunk, lassan el tudok vonatkoztatni azoktól a kellemetlenségektől, amik kicsi gyerekkoromban értek.

Az én apukám kívülről egy teljesen oké embernek tűnt. Az emberek szerették. Jókedvű, vidám, sportos pasas volt, mikor kisgyerek voltam. Sajnos olyan lelki sebei lehettek, amiket nem bírt elviselni. Nem hiszem, hogy büszkén nézett reggelente tükörbe. Pláne amikor előző éjjel a kislányát gyalázta. Valószínűleg, egyebek mellett a szégyen lehetett az ami alkoholzimusba taszította. És még ki tudja mi. Egy nagyon meredek lejtőn indult meg és fel is dobta a pacskert.

Szerintem annak a sztorinak amit átélünk nagyon komoly társadalmi gyökerei vannak. A férfiak (akárcsak a nők) rabszolgák egy hatalmas ipari gépezetben, ahol nem csak meg kell szakadnod, de ráadásul úgy tűnik esélyed sincs a felemelkedésre a társadalmi posványból. Így élünk mi, így élnek/éltek a szüleink. Nem csoda, ha többségünk depressziós, kétkedik önmagában, minimális önértékelésre képes. Édesapámat ki tudja mi vezérelte. De egész életében azt érezte, hogy a társadalom kitaszítottja, felfedezetlen tálentuma. Ő ezt az utat választotta, hogy erősnek, férfinak érezze magát. Csak sejtem, hogy elképzelése sem volt arról, hogy milyen konzekvenciákkal jár a cselekedete a saját gyermeke számára.