Ha szexuálisan zaklattak kislány korodban, milyen hatása van a mai életedre?

Ha már a szexnél tartunk: (1-es válaszoló vagyok)

Nekem is van egy furcsa paradox a fantáziáim között. Mindig kislány vagyok kiszolgáltatott és folyton megjelenik a portásbácsi (aki középiskolában zaklatott) aki kihasználja, hogy nem tudok menekülni, nem tudok ellenszegülni. És ebben az legrosszabb, hogy ezt a fantáziát izgatónak élem meg.

Utálom magam érte. Tudom ,hogy ez nem jó dolog és tudom, hogy félek, valahogy a félelem összefonódott bennem a szexel.

Olyan jelentek indítanak be ahol a nő nem élvezi a szexet, ahol kiszolgáltatott. És ez nem normális. De erről sem beszéltem még soha senkinek, hiszen nem értem még én se, más, hogy érthetné meg?

Utálom magam ezért. A szexet csak kézi izgatással évezem, és csak úgy ha fantáziálok közben. Engem kicsit elkeserít ez a dolog, mert végtére is úgy néz ki a portás bácsi valamiképp "életem része" lett.

10.es vagyok nekem is vannak ilyen kiszolgáltatott fantáziálásaim csak mondjuk nekem orvosi dolgokhoz köthető

Lázmérőzés) és nekem is csak akkor megy ha egyedül vagyok

Ne haragudjatok, hogy "beleszólok" - engem nem zaklattak soha, de nagyon megérintettek a történetek, bárcsak átadhatnám, mennyire szeretném, ha nem kellene mindezt átélnetek. Azért bátorkodom ide írni, mert attól függetlenül hogy sose molesztáltak, a személyiségem nagyon hasonló mindahhoz amit írtatok, nagyon nehezen ismerkedtem, a férjemen kívül nem is voltam mással.

Azt szerettem volna írni még, hogy szerintem nem kell szégyellnetek az 'uralkodós' fantáziákat, meg azt, hogy erre beizgultok. Én is erre indulok be, de nagyon... kicsit szégyelltem érte magam az elején mikor rájöttem, de sikerült elfogadni. Nem azért van ez feltétlen így mert bántottak titeket, és nem bűnös és undorító dolog. Szerintem próbáljátok meg elfogadni és elmondani a párotoknak ezt, hátha akkor jobban fel tudtok szex közben szabadulni, és más dolgokat is bátrabban próbáltok ki.

Tényleg ne haragudjatok, hogy írtam, remélem, azért lesz akinek hasznos lehet...

Nagyon hasonló a személyiségem az itt leírtakhoz annyi különbséggel, hogy nekem addig a pontig semmi bajom a flörtöléssel és a "pasizással", amíg konkrétan szexre nem kerül a sor, mert ott leblokkolok. Képes vagyok megtenni, de nem érzek semmit. Nem is vágyom rá, untat és feszélyez a helyzet, viszont ami előtte történik, az ismerkedés, vágyakozás, csók stb., az jó. Az olyan helyzeteket kedvelem, amikor nincs lehetőség egymásnak esni, ott el tudom engedni magam.

Azt hiszem velem nem történt semmi konkrét eset, de nem vagyok meggyőződve róla. Benyomásaim vannak, hogy még 10 éves korom előtt egy ismerős fiú "úgy" tekintett rám, az ölében ültem, de az emlékeim szerint izgalmas volt a helyzet és nem zavaró. Aztán sokkolt, mikor rájöttem, hogy a szüleimnek van szexuális élete és hogy anyám egyik exének biztosan bejöttem, bár itt sem emlékszem, volt-e bármi. Elég nagy volt az érdeklődés irántam 10-11 éves koromtól...

Az eredmény pedig az, hogy nem bírom elviselni, ha valaki férfias. Nem undorodom, hanem röhejesnek találom. Annyira domináns lettem a férfi-nő kapcsolatokban, hogy nem tudom elképzelni máshogy, viszont ha valaki megadja magát nekem, az onnantól nem érdekel.

Az androgün emberek tetszenek főleg, de szexelni velük sem akarnék csak fantázia szinten és engem is az izgat, ha a nő nem élvezi. Úgy ahogy túltettem magam azon, hogy ilyen vagyok.