Akik megszólják a 25-30 feletti egyedülálló embereket (elsősorban férfiakat), azok nem gondolnak bele, hogy az illető egyszerűen csak nem kell a nőknek?

Én egyedülálló harmincas vagyok. Ha az utcán meglátok egy párt nem irigykedek, hogy "de jó nekik", meg a "helyében lennék". Nekem ezért nincs senkim. A másik, hogy furának, különcnek tartanak. Egyedül élek, nem élek rosszul. Nem a panelproli rétegbe tartozom. Nem albi, saját új lakás, zéró hitel, jó göncökbe járok. Megnéznek, vagy legalábbis látom egyes reakciókon, hogy talán nem vagyok közömbös. Viszont nem nyitok. Nem sok az időm. Nem vagyok időmilliomos. Szombat délután és este amit magamra fordíthatok.