Ez csak engem érint ennyire rosszul? L

Ez tipikus példája a beteges féltékenységnek. Vagy sürgősen felkeresel egy pszichológust, vagy netán valami önismereti tanfolyamot, és dolgozni kezdesz azon, hogy a bizalom nevű dolgot elsajátítsd, vagy pedig számolhatsz azzal, hogy nem lesz hosszú életű a kapcsolatod.

Tudod, ha valaki azt érzi, hogy a másik képzelen megbízni benne, az kiábrándító. A bizalomnak a legalapvetőbb dolognak kellene lenni egy párkapcsolatban.

"a párom azt mondta nyugodjak meg semmi nem történik csak engem szeret"

Tehát már cirkuszoltál vele emiatt. A lehető legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz. Értelmetlen és árt a kapcsolatotoknak is. Ha továbbra is ezt csinálod, akkor pont te fogod egy másik nő karjaiba kergetni.

Próbáld növelni az önbizalmad, mert ezt vetíted ki a párodra, ezért vagy ennyire féltékeny, az indulataidon pedig próbálj meg uralkodni.

Hát ha nem fejezed be az alaptalan féltékenykedést lehet úgy felcsesződik/megbántódik, hogy akivel lehet félrelép, jobb esetben kitesz.

Egyáltalán hogyan jutott eszedbe hogy van esélye a másik lánynál? Nem mindenkinek a te párod tetszik, bár hiába tetszene ha a párodnak nem az esete! Nem úgy működik, hogy együtt dolgoznak azt már össze is szűrik a levet! Magadból indulsz ki, vagy mi? ^^

Ment már tönkre kapcsolatom a másik fél beteges féltékenysége miatt. Igazából kettő is. Az egyiknél ez volt a legfőbb ok, amiért szakítottam, mert egyszerűen... nekem az ilyen nem párkapcsolat. Ahol a másik eleve a rosszat feltételezi rólam, azt én nem tudom a társamnak tekinteni. Nyilván persze, van olyan helyzet, amikor érthető az aggodalom, mondjuk egy friss, vagy alakuló kapcsolatban ki ne félne, hogy a másik netán "talál jobbat"? De amikor már két ember együtt van, szeretik, és megbecsülik egymást, akkor az ilyen féltékenykedés már tényleg beteges, és kapcsolatromboló. A vége tényleg az lesz, hogy elűzöd.

A másik kapcsolatomban pedig igaz, hogy nem a féltékenység volt a legfőbb szakítóok, de azért a második helyen az is ott volt. Az 3 évig tartott, és még a legvégén sem volt képes elhinni, hogy nem másokkal akarok hemperegni, hanem őt szeretem. Nem tudom, hogy enélkül a féltékenykedés nélkül mennyit élt volna az a kapcsolat, de biztos vagyok benne, hogy sokkal szebb lett volna minden, ha legalább egy kicsit képes bízni bennem.

Bízz benne és kész, ez egy kapcsolat alapja. Semmi értelme féltékenykedni.

Ha akar megcsal, nem attól függ, hogy féltékenykedsz-e vagy sem.

#7 vagyok.

Még annyit, hogy persze, tényleg vannak hitvány emberek. Tényleg vannak, akik képesek a megcsalásra. De ezért kell meg- és kiismerni egymást, hogy tudd, milyen a másik személyisége. Ha olyan, hogy van alapja a megcsalásnak, akkor egyszerűen ki kell dobni, és keresni egy olyat, aki téged szeret. Ha meg nincs alapja, akkor nem kéne eleve gonoszságot feltételezni róla.

Saját magamról pedig tudom, hogy ha szeretek valakit, akkor akárki próbálkozhatna, semmi esélye lenne. Bár az is igaz, hogy nem is jövök össze fűvel-fával, csak azzal, akivel komolyan gondolom, de ha valaki a barátnőm, akkor ha egy rakás modell próbálna félpucéran elcsábítani, akkor is csak annyit mondanék, hogy "bocsi, de foglalt vagyok". Nem azért vagyok együtt a barátnőmmel, hogy mással d*gjak... Sőt, tudod, attól, hogy kedvelek valakit, még nem fogom a barátnőmet lecserélni. Vannak lány/nő barátaim is. De attól, hogy ők a barátaim, még nem fogok velük sem lefeküdni, sem csókolózni, sem taperolni, semmit. Mert van, akit szeretek, és nekem ő kell, tök mindegy, hogy más hogy nyomul, mekkora a melle, milyen az alakja, mennyi időt töltene velem, stb. Nem érdekelnek. Nekem egy társ nem pár napra szól. Van, akinek igen, de ezért is mondom, hogy tessék megismerni a másikat, és ha már tudod, hogy milyen, akkor ne feltételezz róla mást!