Minden családban vannak konfliktusok? Csak engem érint ez olyan rosszul?
Szülőkre gondolok igazából.Anyósomékkal igazából minden oké,ha hívom őket jól elbeszélgetünk,de kb 2-3 havonta látjuk egymást,akkor meg nehezményezi,hogy miért olyan elutasítóak az unokái...teszem hozzá kicsik,3 és 1 évesek.
Oké,hogy anyósomék sokat dolgoznak,de telefonon sem hívják őket!!
Anyukámék meg a másik fele...szeretem őket nagyon,de úgy fel tudnak pipásítani,hogy nem igaz!Egyszerűen nem lehet velük szinte semmit megszervezni, komolyan mondom én rugalmasabb vagyok a 2 gyerekkel!
De ez hagyján,mert már nem szervezek velük programokat, megbeszélni is nehéz akármit, mert ha más a véleményem azt már személyes sértésnek veszik.
Mondjuk lehet azért esik rosszul,mert amúgy tök jó a kapcsolatunk,anyával napi szinten beszélünk,meg úgy nőttünk fel tesóimmal,arra neveltek,hogy segítsünk mindig egymásnak.Ehhez képest felnőtt húgom még egyszer sem ajánlotta fel,hogy átjönne a gyerekekhez, még mikor beteg vagyok akkor sem, de amúgy se jön át,ha én megyek anyumékhoz akkor találkozunk....
Persze az én életem,magunknak szültem a gyerekeket,ezzel tisztában vagyok,nem is akaszkodom rá senkire, csak ha nagyon nagyon muszáj,de a sok apró dolog néha annyira fel tud húzni...
válasza:Igen általában minden normális családban vannak konfliktusok; ennek oka pedig hogy emberek vagyunk, még ha hasonló szemléletűek és vérmérsékletűek is, mindig vannak és lesznek olyan dolgok, amikben eltér a véleményünk a másikétól.
Ismerek olyan családokat, ahol "nincsenek", de hidd el, az roszabb: ott általában az egyik fél domináns a másik inkább visszahúzódó, elfogadja a másik döntéseit és nem szól bele a dolgokba, egy oldalra billen a mérleg nyelve. Férfiban és nőben is van ilyen. Itt a gyerekek egy nagyon rossz mintát tanulnak el a szülőktől természetüktől fogva azt, hogy vagy ráerőltethetik bárkire az akaratukat, vagy azt, hogy mindent el kell fogadniuk. Ne vágyj erre. Néha egy nézeteltérés, konfrontálódás a világ legtermészetesebb dolga!
A konkrét problémádat érintően, nem értem, ha hiányolod az anyós-unoka kontaktot, akkor miért nem bíztatod, hogy "anyuka, telefonáljon csak nyugodtan, a gyerekek nagyon hiányolják néha!", vagy miért nem hívod fel te őt néha, és adod át neki a gyerekeket? Tudod, néma gyereknek az anyja se...
Ha a húgod magától nem ajánl fel ilyesmit, esetleg meg is kérheted. Az is lehet, hogy betolakodónak érzi magát így, vagy ő nem gondolja úgy, hogy ennyire szoros a kapcsolatotok/ ő nem szereti, ha ilyen felajánlásokat tesznek neki, és magából indul ki.
Sok indok állhat amögött, hogy ki-hogy áll a családon belüli kapcsolatokhoz, mind másképp szocializálódtunk, másképp szeretjük a dolgainkat intézni. Ha neked nem felel meg valami, egyszerűen nyisd ki a szád, az sokmindent megold.
Köszi,hogy írtál.
Anyósnál ez már megvolt,illetve megvan, nagyobb fiammal hívjuk,így beszélnek...
És amit írsz,az sajna igaz a szüleimre,nagyjából.Nálunk otthon nem nagyon volt vita,vagy nem lehetett,mert mindig apáé volt az utolsó szó,mindig el kellett fogadni a véleményét,döntését.Ezért is nehéz nekik elfogadni szerintem,hogy vannak dolgok,amiket máshogy látok.Pl ezt is:)Én tuti biztatni fogom a fiaimat,hogy legyenek ötleteik, ha probléma van,akkor próbálják megoldani.
Húgomat meg nem értem,neki is szóltam már,azt mondta,oké,persze,tök jó lenne,majd átjön...és jön kb 2 éve :D
válasza:Hm, egyébként nálunk az ilyen konfliktusokat úgy tudtuk megoldani, hogy ha valakinek szóltunk, hogy meglátogathat ám sűrűbben, akkor egy konkrét meghívást is hozzáfűztünk folyton, hogy pl. mi lenne ha jövő péntek átjönnének? És ezt rendszeresen ismételgettük, élőben pedig elmondtuk mindig, hogy bármikor tárt karokkal várjuk őket, nekünk nem kell bejelentés sem (ez sok embernek furcsa pl., nekünk a családtól normális).
Az én családomnál ez volt az alapfelállás, a párom is így szerette volna, és bár az ő családjával is nagyon jó a viszony, náluk inkább a bejelentgetés ment, meg hívatlanul nem szerettek látogatni - mi meg hívoganti nem szerettük az embereket hetente :). De végülis mi rászoktunk a hívogatásra, ők meg mostmár alkalmanként ráállnak a nekünk tetsző hívatlan látogatásokra is:)) Szóval lassan de biztosan végülis beindult a rendszer.
Sajnos azt kell mondjam,hogy szerintem húgomnál egy kicsit a lustaság van a háttérben...nincs munkája,otthon van egész nap,és mi is olyanok vagyunk,hogy bármikor hívás nélkül átmegyünk a másikhoz.Illetve csak én hozzájuk,mert ez nekik kényelmesebb...
de nem is azért írtam,hogy kidumáljam,mert szerintem erre itt nem fog megoldás születni,csak hogy normális-e hogy vannak ilyen nézetletérések.
válasza:Ez a munkanélküliség egyébknét tényleg lehet probléma. Én is voltam így pár hónapig, és bizony ilyenkor 50x lustább voltam, mint amúgy. Sajnos beleszoktam a kényelembe, hogy nem kell semmit csinálni. Untam is nagyon, de lusta voltam változtatni...nagyon rossz volt, nem kívánom senkinek.
Talán nála is változik majd a helyzet, ha talál munkát!
ja,hát az az igazság,hogy neki évek óta idényszerű,alkalmi munkái vannak, és nagyrészt nem dolgozik...
fura egy család vagyunk az biztos, apa nem nagyon engedett/enged dolgozni több helyen,mondván hogy csak kihasználják az embert...:/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!