Minden családban vannak konfliktusok? Csak engem érint ez olyan rosszul?

Igen általában minden normális családban vannak konfliktusok; ennek oka pedig hogy emberek vagyunk, még ha hasonló szemléletűek és vérmérsékletűek is, mindig vannak és lesznek olyan dolgok, amikben eltér a véleményünk a másikétól.

Ismerek olyan családokat, ahol "nincsenek", de hidd el, az roszabb: ott általában az egyik fél domináns a másik inkább visszahúzódó, elfogadja a másik döntéseit és nem szól bele a dolgokba, egy oldalra billen a mérleg nyelve. Férfiban és nőben is van ilyen. Itt a gyerekek egy nagyon rossz mintát tanulnak el a szülőktől természetüktől fogva azt, hogy vagy ráerőltethetik bárkire az akaratukat, vagy azt, hogy mindent el kell fogadniuk. Ne vágyj erre. Néha egy nézeteltérés, konfrontálódás a világ legtermészetesebb dolga!

A konkrét problémádat érintően, nem értem, ha hiányolod az anyós-unoka kontaktot, akkor miért nem bíztatod, hogy "anyuka, telefonáljon csak nyugodtan, a gyerekek nagyon hiányolják néha!", vagy miért nem hívod fel te őt néha, és adod át neki a gyerekeket? Tudod, néma gyereknek az anyja se...

Ha a húgod magától nem ajánl fel ilyesmit, esetleg meg is kérheted. Az is lehet, hogy betolakodónak érzi magát így, vagy ő nem gondolja úgy, hogy ennyire szoros a kapcsolatotok/ ő nem szereti, ha ilyen felajánlásokat tesznek neki, és magából indul ki.

Sok indok állhat amögött, hogy ki-hogy áll a családon belüli kapcsolatokhoz, mind másképp szocializálódtunk, másképp szeretjük a dolgainkat intézni. Ha neked nem felel meg valami, egyszerűen nyisd ki a szád, az sokmindent megold.

Hm, egyébként nálunk az ilyen konfliktusokat úgy tudtuk megoldani, hogy ha valakinek szóltunk, hogy meglátogathat ám sűrűbben, akkor egy konkrét meghívást is hozzáfűztünk folyton, hogy pl. mi lenne ha jövő péntek átjönnének? És ezt rendszeresen ismételgettük, élőben pedig elmondtuk mindig, hogy bármikor tárt karokkal várjuk őket, nekünk nem kell bejelentés sem (ez sok embernek furcsa pl., nekünk a családtól normális).

Az én családomnál ez volt az alapfelállás, a párom is így szerette volna, és bár az ő családjával is nagyon jó a viszony, náluk inkább a bejelentgetés ment, meg hívatlanul nem szerettek látogatni - mi meg hívoganti nem szerettük az embereket hetente :). De végülis mi rászoktunk a hívogatásra, ők meg mostmár alkalmanként ráállnak a nekünk tetsző hívatlan látogatásokra is:)) Szóval lassan de biztosan végülis beindult a rendszer.

Ez a munkanélküliség egyébknét tényleg lehet probléma. Én is voltam így pár hónapig, és bizony ilyenkor 50x lustább voltam, mint amúgy. Sajnos beleszoktam a kényelembe, hogy nem kell semmit csinálni. Untam is nagyon, de lusta voltam változtatni...nagyon rossz volt, nem kívánom senkinek.

Talán nála is változik majd a helyzet, ha talál munkát!