Előny vagy hátrány esetleges gyerekvállalásnál, ha ilyen körülmények vannak otthon?

Akkor előny, ha anyóssal/apóssal jó a viszony, be tudnak és akarnak is segíteni a gyerek gondozásában, de egyébként meg nem dumálnak bele az életedbe.

ha ez így van, akkor ez hatalmas előny.

ha nem így van, akkor hatlmas hátrány a közös ház.

#6

Ja, mert ott te vagy otthon. Kicsit sem azonos helyzet. Meg gondolom a te szüleid nem pofáznak bele mindenbe. Ez viszont baromi ritka. Meg más anyámékkal megvitatni egy helyzetet, ahol otthon vagyok, meg más, mikor anyóssal kell hadakozni, aki teljes joggal mondja majd, hogy akkor el lehet húzni, neked itt nincs semmid.

Nyuszi, először is ne kérdezz itt semmit, ha csak a neked tetsző válaszokat fogadod el, a többit meg kiforgatod, leugatod. Másodszorra, semmit sem tudsz az utcában lakó random emberekről. Nem, az, hogy látod őket meg netán beszélgetsz velük, semmit nem árul el arról, mi zajlik a színfalak mögött, milyen valójában a családi életük, egymással való kapcsolatuk.

Nem, soha a büdös életben nem mennék bele egy ilyen felállásba. A saját szüleimmel sem, pedig felmerült, hatalmas ház hatalmas kerttel, szintén kb 90 nm-es helyünk lenne, leszeparálva. De nem, mert mindenkinek kell a privát szféra, ami egy házban élve nem megoldott. Igen, a legjobb házasságban is vannak pl veszekedések, amiket nem szeretném, ha ők hallanának. Azt sem, hogy lassan 60 évesen egy kisgyerek visítozását, rohangászását hallgassák a fejük fölött, a mi életmódunkhoz alkalmazkodjanak (korán kelés, későn fekvés stb stb). Nem utolsósorban nem tekintem őket ingyen nonstop bébiszittereknek, tehát nem, szó sincs semmi bármikor ugraszthatóságról (pláne, hogy aktívak, külföldre utazgatnak, koncertekre, sőt néha még szórakozóhelyre is eljárnak, élvezik, hogy a maguk urai - de ha nem így lenne, akkor se volna egy deka jogom se beosztani az idejüket). Ráadásul még bőven dolgoznak is home office-ban, amit szintén nem igazán lehet úgy végezni, ha egy gyerek tombol a környékeden.

Régen ez tényleg gyakori felállás volt, csak éppen az volt a feltétele, hogy elfogadom a (nagy)szülők játékszabályait, ők diktálnak a saját házukban. Na hát erre egy mai modern párnak nincs szüksége, de nyilván más házában meg nem rendezkedünk.

Azon felül, hogy nyilván baromira ugyanaz a kategória egy kutya meg annak a nevelése, felügyelete, mint egy gyereké. 😂

Imádom, mikor olyanok szólnak még le másokat ilyen témában, akiknek gyerekük sincs, akivel márpedig exponenciálisan megnő a (sokszor nem csak lehetséges) konfliktusok száma. Nyilván teljesen releváns tapasztalat.

Egyébként meg egyelőre, nem egyenlőre. Arra az egyenletet hozzuk ki.

"Igen, amit leírtam én is, az a Disney-s sztereotípia. Amit meg az első két válaszoló írt, az valami megnyomorított életű sztereotípia."

Vagy ez a legvalószínűbb forgatókönyv.

Már bocs, ha minden olyan frankó lenne veled is, a szüleiddel is, akkor az ismerkedés, párválasztás, stb. forgatókönyv már ment volna magától is, nem pedig itt vitatnád meg, hogy megfelelő konstrukciókat nyújtasz-e egy nőnek a családalapításhoz.

Az ember nem úgy ismerkedik, hogy na mik a férfi hosszú távú lakhatási tervei. Normális esetben összejön a pár, és majd együtt döntenek, ha odáig jutnak, hogy hol és hogyan akarnak élni.

Te meg kvázi anyádéknak unokaszülésre alkalmas nőt keresel, aki hajlandó beköltözni hozzájuk.

Hatrany.

Kizart, hogy leendo anyossal egy hazban lakjak, meg az egy varos is necces.

De ez ugye igenyektol is fugg. Egy 8 altalanos vegzett ciganylany orommel venne, de egy 2 diplomas intelligens no biztos nem. Attol fugg, kit keresel. En nem koltoznek oda ilyen helyzetben.

Fordított esetben kérdező! Beköltöznél így a nőhöz és a szüleihez?

Ha nem,akkor te se várd el mástól,hogy hozzád beköltözzön!

"9-es, ahogy a szüleimet ismerem, inkább az fordulna elő, hogy ők fizetnék a mi számláinkat is"

Nem, ennek a verziónak se örülnék. Szeretek felnőtt lenni, és önálló (többek között) pénzügyileg. Ha benned erre nincs igény, akkor még nem értél meg a feleségre, gyerekre, önálló felnőtt életre.