Előny vagy hátrány esetleges gyerekvállalásnál, ha ilyen körülmények vannak otthon?

Kérdező!

Nagyon eltűntél... biztos úgy érzed, hogy letámadtunk, de hidd el, legtöbbször ez a valóság, csak a saját családját mindig másképp látja az ember.

Én vagyok, aki azt írta, hogy az apósék a szomszéd utcában laktak. Apósom nem rosszindulatú ember, de elég makacs, meg az a meggyőzhetetlen kategória, az a "majd én tudom". Az exférjemmel is volt bőven csörtéje emiatt a hozzáállás miatt, de ha egy másik témàban próbàltam jelezni neki, hogy kicsit elegem van, akkor mindig védeni kezdte az apját... szóval a kettős mérce keményen befigyelt, pedig elég konfliktuskerülő vagyok, apóssal se mentem bele vitába (csak kb. 1x), meg a férjemnek is csak óvatosan próbáltam mondani, de nála bekapcsolt a védekező mechanizmus (szerintem úgy volt vele, hogy "aki apámat bàntja, az engem bànt", csak neki szabad rosszat mondani rá). Szóval nem egyszerű ez a szitu, sőt.

Ja, ő egyébként simán mondott olyat, mikor mondjuk családi vitát meséltem el neki más rokonokkal, hogy "Mert anyád hülye", aki pedig sosem ártott neki, soha bele nem szólt a dolgunkba, évente 1x jött hozzánk karácsonykor stb...

Azt esetleg le tudnád írni, hogy hogy alakult ez így? Együtt vettétek ezt a házat szüleiddel, direkt az együttélés cèljàból? Vagy a szülői házat alakítottátok át így, hogy ott lakjatok együtt?

Kinek az ötlete volt?

"Az anyám az a fajta ember, akinek egyetlen életcélja, hogy a körülötte lévők életét jobbá tegye. És ezt nem túlbuzgóságból teszi, hanem, mert ő ilyen."

Annyira tudtam, hogy ez fog következni. A tökéletes Anyu, akivel soha senki nem tud versenyezni. Én is hallgattam ám az exferjemtől évekig, hogy de az ő Anyukája mindig mindenről lemondott, hogy nekik jó legyen, és hajnali 3-kor kelt, hogy minden meglegyen, és mindig az ő igényei voltak az utolsók... es ezt mint elvárást prezentálta, és zavarta, hogy én pl merek pihenni vasárnap, és nem neki sütöm a rántotthúst és nem vágom patentra az egész lakást egyedül. Rohadtul elegem lett ebből. Ezt egy normális nő se viseli el, csak a legsérültebbek.

Amúgy rém előnytelen ez a lakásbeosztás, 80 nm-re KÉT SZOBA???

Az lótúró. Sosem értettem, hogy valaki inkább egy hodály méretű szobát oszt meg mással/több célra, semmint legyen egy kisebb, de saját része?

Mert ha egy gyerek van, lehet kiköltözni a nappaliba. Ha kettő, akkor is, csak még a gyerekeknek sem lesz semmi privát szférájuk (ami nem, nem oviskorban gond, hanem később). Többről meg ne is beszéljünk.

Basszus, 42 nm-es lakásban is jártam már, ahol nagyon ügyesen ki volt alakítva 3 picike, de leválasztott szoba. A hasonló méretű házakban meg minimum 3, de akár 4-5 is.

38: "te is azért "bírod", mert mint írtad, a saját szüleiddel laksz". Igen, ez tényleg jobb helyzet, mint fordítva. A férjem családjában úgy volt: anyósom az anyósával is együtt lakott, ráadásul egy lakásban. Na, az már nekem is az a kategória, amit csak ideiglenesen és muszájból vállalnék be. Nem anyósom, hanem a magánélet hiánya miatt. Egy élmény volt úgy romantikázni, hogy a demens nagymama dörömbölt az ajtón ;). Anyósomnak sem ez volt álmai netovábbja, de szerintem elég jól csinálták. Jó, ő alkalmazkodóképes. Anyukám is lehúzott 20 évet az anyóssal egy fedél alatt, ezt máig csodálom, hogy bírta, mert nagyanyám nem volt könnyű ember. Ő is egy békeszerető ember, valószínűleg ezen is múlott.

Régen a nagycsalád, együttélés volt az alap. Most a különköltözés. Mindkettőnek van előnye és hátránya is. Az egy jó ötlet, hogy kipróbálni, de úgy, hogy legyen menekülési út, ha nem jön össze. A kérdezőnél az sem mindegy, hogy anyuka pici fia, vagy beleáll a szüleivel a konfliktusba, ha olyan van.

Kizárt.

És kedves hatos, pontosan így éltem gyerekként, ergo TUDOM, mekkora szpás, amikor a lenti nagyszülők miatt már este 9-kor kss a neved, ergo ha ezután érsz haza munkából, akkor egy pohár vízért sem mehetsz a konyhába - az evést pedig elfelejtheted.