Előny vagy hátrány esetleges gyerekvállalásnál, ha ilyen körülmények vannak otthon?

"Nagyon, de nagyon tökéletesnek kell lenned, az álompasinak, aki férfias, gyengéd, jól keres es szuper családfő, férj es apa lenne, aki az anyjáról levált es 100%-ban a feleségéhez lojális."

Az ilyen már rég megházasodott, és külön él, nem a szüleivel. 😀

"De ha valaki szívesebben kezdi el full a nulláról, inkább felvesz 40 milliós hitelt, és nyögi élete végéig, és abból is ugyan akkora eséllyel kudarc és bukás lesz, csak még a nyakán marad adósság is"

A férjemmel a nulláról kezdtük, nem szülők nyakán gyűjtöttük, hanem albérletben, és nem is lett 40 millió lakáshitelünk, csak 6,5. Ha otthon laktunk volna, mint te, már előbb sikerült volna, de így "csak" 28 éves koromra lettem lakástulaj. A férjem 33 évesen.

Most pedig, 6 évvel a lakásvétel után, már jelzálogmentes a lakásunk, fel is van újítva. Mivel kb. egyidősek vagyunk, és te az elmúlt 13 évben is otthon éltél, hogy nincs már saját lakásra pénzed? 🤪 Miért kéne a nulláról kezdeni, ha véletlenül egy csaj kedvéért leválnál a szüleidről, és önálló életet élnél?

Egyébként ilyen esetben az nem merül fel esetleg,hogy a tulajdonjogod felét ráíratod a feleségedre vagy esetleg,hogy bevásárolja magát? :D Vagy ennyire azért nem akarsz elköteleződni? Hogy azért egy vitánál még se mondhasd azt neki,hogy csá van. Nálunk apa szülei vettek egy házat neki annak idején,amibe beköltözött anya. Minden vitánál jött ez már a végén,hogy "ez az én házam". Azóta újat vettek,ami közös és anya is sokkal komfortosabban érzi magát,ilyet pedig nem tud mondani véletlenül sem többet.

A másik,kérdező amit írtak is,tök szuper tényleg,hogy te így látod a szüleid,de nem biztos,hogy egy nő is így látná. Egy kívülálló másképpen látja,hidd el. Nálunk a férjemnek sokszor úgy válaszolt az anyja illetve nekem is,hogy a bicska kinyílt de tényleg,de neki ebből semmi nem tűnt fel.:D Se a cinizmus,se semmi amit rosszindulatúan nekünk címzett. Neki már csak az,amikor direktbe bántotta verbálisan. Egyébként ha minden disney-s lenne sem mennék bele. Az igazság az,hogy engem frusztrálna,hogy ott vagyunk egy telken. Engem frusztrálna,ha mondjuk szombat délelőtt 10-kor egyszer csak csengetnének mondjuk telefonhívás nélkül,hogy "sziasztok jöttünk" és én lehet éppen köntösbe vagyok,vagy csak reggeliznék a szülők nélkül MINT EGY FELNŐTT,vagy úgy bármi. Gondolom ha pedig nem nyitnék ajtót,de tudnák,hogy otthon vagyunk,akkor nyilván rosszul esne nekik. Vagy szerinted nem? Ide nem állítanak be bejelentkezés nélkül. Nagynéném a szüleim melletti házban élnek. Külön telek,külön ház,még is mindenki egyszer csak megy és csenget,hogy mi a helyzet,mit csinálsz,mit főzöl,csak úgy jöttünk. Van,hogy csak feküdne egyet jóízűen sorozatozva,de mennek halomra oda. Az egész gyerekkorom így telt,úgyhogy én erre nem vágyom,nekünk magánélet kell. A másik tényező,amiért én nem vállalnám,nekünk anyósomék sajnos messziről is már osztják az észt. Ha ott alszunk 2 éjszakát is kiütközünk nagyon,pedig külön lakrészben alszunk,még is. Az én szüleimmel meg végképp nem tudnék,anyánál sokszor felmerült ötletnek ez. De már egyből hozzá is teszi,hogy "jaj de jó lenne,akkor minden nap ott lehetnék az unokámmal meg veletek,munka után már mennék is át". Na,köszönjük...:D Ennyi betekintés elég is tőle,biztos hogy nem. Persze,nekünk nuku magánélet,mert ő mindennap a nyakunkon ülne,ha tehetné. Ha ott alszunk a szemünk ki se nyitjuk éppen,férjem még a másik oldalára fordul,kopogás nélkül ront be és ül oda az ágyba mellénk és estig így megy,már rég aludnánk és akkor se megy ki. Nálunk azóta felmerült,hogy szállodában fogunk aludni,ha megyünk látogatóba,mert már ez is sok,hogy reggel nem tudok ott átöltözni,mert ott ül és néz. Nyilván ez nem többgenerációs ház,de mint írtam ő többgenerációs háznál jönne minden egyes nap munka előtt,munka után,késő este,és ha nem engedem be,akkor pedig megsértődne,üvöltözne,tombolna. Egyébként a másik igen,persze nyugi lenne,anyósékkal is eltudnánk élni,de csak úgy,hogy nekünk kuss a nevünk,gondolom. :D Csendbe lenyelek mindent,mosolygok,minden oké,na így együtt lehetne élni. De ez nem élet. Egyébként a kutyát ne hasonlítsd ide,nekünk is van állatunk. Teljesen megőrültek mióta unoka lett,el sem tudod képzelni mit hoz ki az emberekből ez. Amúgy meg az embernek le kell valahol válnia a szüleitől,ez nem leválás így számomra. Igen,régen éltek így,anyáék és mamámék is. De el is meséli,hogy hatalmas konfliktusok voltak és a szülőknek be kellett nyelni mindent,mondván nem az ő házuk. Gondolom itt is nem a szüleid költöznének el,ha oltári nagy konfliktus lenne.

Na akkor fussunk neki még egyszer:

Nem, NEM tudhatod, hogy reagálnának a szüleid egy gyerek érkezésére, mert nincs gyereked. Sőt, még feleséged se és nem is volt (egyáltalán éltél bármilyen párkapcsolatban valaha?), tehát hiába ismered őket, nem tudhatod, mi lesz a reakciójuk. Ők maguk sem tudhatják. És nem kell ehhez egyáltalán rosszindulatúnak lenni, ahogy sokszor sokan leírták, egyszerűen az eltérő nevelés, szokások, generációk között óhatatlanul lehetnek konfliktusok.

Nem, fingod nincs a szomszédod családi életéről azért, mert te látod a gyerekeket a kertben játszani. Akik mellesleg egyébként valóban élvezni szokták ezt a felállást - amíg nem lesznek elég idősek hozzá, hogy lássák, mennyi gondot okoz a szüleiknek. Lehet, hogy igazad van és nagyon boldogok. De hiába vergődsz, mert attól még az is lehet, hogy qrvára nincs. Tehát semmilyen szinten nem releváns példa.

Nagyon sokan írják ugyanazt, és szerintem tényleg nem rosszindulat ez, hanem tapasztalat. Ettől még bejöhet neked is, csak nem túl nagy az esélye.

És ismétlem, hogy véleményem szerint az a legnagyobb probléma, hogy ez a ház kvázi értéktelen.

Ha legalább egy ikerház lenne, akkor el tudnád adni a saját részed, vagy esetleg csak kiadni, abból fizethetnéd a másik részleteit vagy ilyesmi, de ez így csak neked és a szüleidnek ér valamit, oda egy idegen be nem költözik (max. vmi csóró egyetemista olcsón, ha olyan városban van, míg jobbat nem talál...)

Tehát ha mégis valami surlódás van a szülők és a párod között, akkor nincs B terv (csak indulni a nulláról, 40 milliós hitellel)...

"És, hogy miért "nem jött össze" nekem eddig úgymond a társkeresés? Pusztán azért, mert eddig egyáltalán nem hiányzott. Nem tettem érte semmit"

Ja, persze.

Nem is volt még ezek szerint komoly kapcsolatod, de te tudod, hogy menne.

Nem is lakott még senki veletek ott, de te tudod, hogy menne.

Nem vagy ott mindig egy másik családdal, csak látod, mit csinálnak a kertben, de te tudod, hogy élnek a színfalak mögött.

Egy álomvilágban élsz, kérdező és ha nem ébredsz fel gyorsan, egyedül és magányosan öregszel meg, és a kutya nem fogja rád nyitni az ajtót, ha anyádék meghalnak. Egy szüleivel élő, 40-hez közeledő pasi, akinek sosem volt komoly kapcsolata, az baromira nem lesz kapós, senki nem ilyet akar, egy fiatal nő főleg nem.