Középkorú férfi, jóképü, kedves...megsem volt meg soha senkije, miért?

31#!

"Kósza, beugró nagybácsi"

Vigyázz ezzel, mert az ilyen édes kedves nagybácsikat és nagynéniket nagyon szokta szeretni a rokonság, aztán ha megöregszik alig várják, hogy elpatkoljon, berakják az idősek otthonába, stb. Aztán ha megörökölték a vagyonát, dobják a kukába a személyes dolgait, fényképeit, az ingatlanjait pikpak, akár áron alul eladják, a pénzt meg gyorsan eltapsolják... Tudod, azt amit te a szüleidtől örököltél, meg amit soksok munkával a nagy karrierépítésed során megkerestél... Ez másnak csak potya... Nem fognak a te munkádra emlékezni....

Hasonló vagyok, mint az előttem levő válaszoló. Nehezen tudok kezdeményezni, ami másnak csípőből megy, azzal én szó szerint megszenvedek. Ez kamasz korban akár még aranyos is lehet, felnőttként viszont hatalmas redflag a nőknél. Ráadásul nem tudok egy pillanat alatt "szerelembe esni". Nyilván vannak nők, akik első látásra is tetszenek, viszont nekem ennél több kell. Valamiért fontos pl. a testbeszéde, a hangja, a gondolkodása és szeretem előtte legalább egy kicsit megismerni, hogy dönteni tudjak. Persze ilyenkor már rendszerint késő, mert mások talpraesettebbek, közvetlenebbek, esetleg pontosan tudják, hogy mit kell mondaniuk és hogyan viselkedniük, hogy közelebb kerülhessenek az adott nőhöz. Vagy én is megkapom az "aranyos vagy, DE..." kezdetű, sokszor egyébként érezhetően jó szándékú, de akkor is lerázó szöveget.

Viszont sok dologban sikeres vagyok, vannak hobbijaim és nem a 4 fal között élem az életem. Amit az egészben egyre jobban utálok, az az, hogy folyamatosan el kell magyaráznom rég nem látott ismerősöknek, hogy nem, nem lett családom, egyedül élek. Mert ők valamiért ezt természetesnek veszik.

Rengeteg oka lehet

Én is csinos no vagyok és ugyanígy sosem volt senkim mert egyrészt finnyás vagyok másrészt undorodom a szextol

Talán a férfi is így érez

Lehet, hogy belül szorong, és más gondjai is vannak mellette.

Én például nem túl ideális korai gyermekkort tudhatok magam mögött. Volt ital, veszekedések-főleg az ital miatt-, túlhajszolt szülők, kevés ránk koncentrált figyelem. Így már az óvodában szorongtam, nem tudtam beilleszkedni a többi normális gyerek közé. A nálam szerencsétlenebb gyerekek társaságát kerestem, és folyamatosan honvágyam volt, erre emlékszem. Úgy vártam anyámat délután, mint egy kiskutya.

Az iskolában kialakult bennem egy kisebbrendűségi komplexus, folytattam a szorongást. Építkeztünk, kinn volt a pichánk kb., míg a többi gyerek rázta a rongyot, mert natív falusi lévén sz@rrá örökölték magukat a szülők és szépen járatták a többi gyereket, minden vackot megkaptak, míg mi nem.

Jött a kamaszkor, elkezdtek tetszeni a lányok, fantáziálgattam, mint minden srác. Csórók voltunk, a lengyel piac akkor szitokszó volt, mi meg onnan öltözködtünk. A tanulásban nem voltam jó, a rock zenébe menekültem, Rolling Stonest, Guns-t hallgattam, kikunyeráltam 8-ra egy walkman-t és rongyosra játszottam a szalagokat.

Szerencsére nálunk nem volt divat a lányokkal járás 8-ig, mert egy elég prűd "sváb" kisváros volt, ahol felnőttem, de hiába voltam szerelmes lányokba, akkora önbizalomhiányom volt, hogy még egy kólára sem mertem volna elhívni. Kompenzáltam, már általánosban jó humorom volt, így én lettem az osztályban a vicces fiú a beszólásaival. Talán 6-ban vettem észre, hogy van lány, akinek bejövök a vicceskedésen túl is, de hát a csóróságból fakadó önbizalomhiány miatt nem kezdeményeztem.

Az áttörés középiskola vége felé jött, amikor egy rámenős csaj behálózott. Ez segített átlendülni egy szakadékon, amikor is elkezdtem tudatosan felszámolni magamban a szorongást. Rájöttem, hogy képes vagyok kimászni egy állapotból és képes vagyok oda visszaesni is, és hogy ez az állapot bármennyire is kényelmes, annyira kizárja a társas kapcsolatokat, hogy a végén mindenhol kívülálló leszek. Lettek céljaim, amik motiváltak abban, hogy kilépjek ebből a kívülálló létből.

Azt el tudom képzelni, hogy vannak olyan amúgy jóképű férfiak, akik hasonló gondokkal küzdenek, csak nekik nem sikerül kilépni, és olyan kényelmes kis magánéletet ,napi rutint alakítanak ki maguknak a bástyáik mögött, hogy már nem is akarnak bajlódni nőkkel. Elmennek egy hivatásoshoz, meg megoldják pornóra, ha szexhiányuk van, de a párkapcsolatért már nem lépnének ki a világukból.

Ahogy valaki írta, egy ilyen nőért-főleg ha szép-, sok férfi bejelentkezik, és kirángatják ebből a felfogásból, de fordított esetben az ilyen férfiak láthatatlanok a nők szemében. Csak annyi látszik, hogy tök jól el lehet vele beszélgetni felszínes dolgokról, mert ezeket a paneleket mesterien alkalmazza, de a magánéletében már nincs helye egy nőnek, legfeljebb amíg szexuálisan kielégíti.

Főnököm ilyen. Nekem nagyon bejön, de férjnél vagyok, szóval nyilván nem lesz köztünk semmi. Néha azt érzem, hogy én is bejövök neki.

És biztos gonosz vagyok, de engem is nagyon foglalkoztat, hogy miért van ő egyedül. Nem kérdeztem rá, nem illik, de néha mond egy-két dolgot.

Pl. hogy már nem mer kezdeményezni, mert annyiszor elutasították. Meg hogy minden nőt csak az anyagiak érdeklik. Meg hogy nem mer megbízni senkiben, mert már sokat csalódott az emberekben.

Megkérdeztem például tőle, hogy ki viszi haza a csajokat a buliból, erre azt mondta, hogy aki piát fizet nekik. Mondtam neki, hogy nem igaz, az a fiú, aki beáll velük táncolni, és hülyéskedni (és lehet, hogy piát is fizet). Ha csak piát veszel, az nem elég. Csak csodálkozott.

Szóval szerintem nem lehetett túl sok pozitív tapasztalata a nőkkel. És valószínűleg nem is megfelelően kommunikál velük.

48 nagy igazságokat ìr :) Annyi hogy engem is anno behálózott egy csaj de nem vàltoztatott meg. Ahogy ìrta:" Azt el tudom képzelni, hogy vannak olyan amúgy jóképű férfiak, akik hasonló gondokkal küzdenek, csak nekik nem sikerül kilépni, és olyan kényelmes kis magánéletet ,napi rutint alakítanak ki maguknak a bástyáik mögött, hogy már nem is akarnak bajlódni nőkkel. Elmennek egy hivatásoshoz, meg megoldják pornóra, ha szexhiányuk van, de a párkapcsolatért már nem lépnének ki a világukból."

Pont ez van nálam is ,viszont nekem ez ìgy jó , én jól érzem magamat, a testi igényeimet meg vagy ìgy vagy úgy kielégìtem.