Középkorú férfi, jóképü, kedves...megsem volt meg soha senkije, miért?

Én hasonló vagyok+45 évesen max. 30-nak nézek ki. Én is túl magasra tettem az elvárásokat, mint a második válaszadó. Továbbá belefáradtam az emberekbe (a legtöbben káromkodnak, közönségesek, műveletlenek, és ápolatlanok, így nincs közös témánk). Építem

a karrierem. Ilyen világba, mint ez, családalapításom hiábavaló lenne. Amúgy mindig kell egy ilyen kósza, beugró nagybácsi.

Rengeteg ilyen középkorú férfi van. Az oka hogy miért alakult így az élete nagyon sokféle lehet, de a leggyakoribb valamilyen fiatalkori trauma, ezek közül is az iskolai bullying, amit úgy dolgozott fel, illetve oldott meg, hogy falat emelt maga köré, amin nem enged át senkit.

Itt férfi és nő között óriási a különbség, mert míg a férfiak rendszerint szeretik "megmenteni" a választott nőt, még ha ilyen helyzetben is van, addig a nők egyáltalán nem akarnak megmenteni egyetlen ilyen férfit sem. Egyszerűen nem vonzó ez a típus. Előbb hallasz olyat, hogy alkohol/drog függőket akarnak megmenteni, esetleg tipikus rosszfiúkat, akiknek rendszerint meggyűlik a baja a törvénnyel.

A kérdésben szereplő férfinél is valami hasonló lehet, csak talán már rég nem jellemző rá az a tulajdonság, amivel anno a bullyingot "kiérdemelte". Te, aki nem ismerted akkor, már észre sem veszed, ő viszont még emlékszik rá.

34 mintha rólam írtál volna. Az tény, hogy kiközösítettek, de vágyok is kapcsoaltra, meg nem is. 34 évig egyedül voltam, hozzászoktam.

Én már oviban megkaptam a fúj jelzőt, majd általános iskolában, aztán középsuliban is én voltam a kipécézett. Egyedül nemtudtam magam megvédeni. Szóban talán 1szer-2szer. Többször úgy éreztem, mintha a sors büntetne.

CSendes visszahúzódó vékony srác voltam. Az otthon töltött perceim az életem legjobbjai voltak és ma is azok. Nem vágyok társaságra, eljárásra, bulikra. Barátaim nincsenek, max 1-2 akik félévente rámírnak "mizu?". Építem a magam kis életét, de úgy fest egyedül halok meg. Talán én is úgy járok, mint az-az angol nő, akit 3 év után találtak meg mumifikált állapotban az otthonában. :D Vannak céljaim, amiket szépen sorrban teljesítek, többnyire anyagi javak megszerzése, lakás stb. Gondolom utána újakat keresek majd, hogy lefoglaljam magam. Céllal megyek bárhová, max teker egy pár km-t, ha mehetnékem van. 20-on évesen nagyobb terveim voltak, hogy kőgazdag leszek ilyesmi, de ez is már kezd átváltani az inkább csak legyen egy nyugodt életem-re. Ezt a gondolatot próbálom meg elhessegetni, mert az csak taposómalom lenne és küzdeni kell. A nők, mint olyan már időtöltésre sem kellenek igazán. Úgyértem sok munka van vele és tudom, mi lenne a vége. Amit úgy ítélek meg nem biztos, azt meg sem próbálom. Nem szoktam rinyálni. Itt más, amúgy mosolygós, csendes, de életvidám embernek ismernek. Vannak, akik rosszabb helyzetben vannak és próbálom így szemlélni a jelenlegi helyzetemet és a múlt

27 - nem vagy biztos benne, hogy soha nem volt még senkije.

Akkor miért így indítoottad a kérdést: "megsem-volt-meg-soha-senkije" - ?

Ki tudja, lehet nekem való, pont rám vár, csak még nem találkozott velem. :)

Nekem jobban tetszik ha valaki tud introveltáltabb típus. Még csak annyira jól se kell kinézzen, elég ha nem túlsúlyos...

Csak az a baj, hogy ezek a fickók nem egy kezdeményező típusok.... Inkább talán arra várnak, hogy a nő adjon egyértelmű jeleket... Na én meg erre képtelen vagyok addig, míg az a drága férfi semmit nem mondott arról, hogy bejövök neki. Szóval az ügy halott.

Élünk szépen magányosan, álmodozva, aztán majd egyszer jól meghalunk.