Miért nehéz elfogadni egy férfit egy gyerekkel?

Nem tudom mit vársz egy független nőtől hogy foglakozom a te gyerekeddel?

Én biztos nem foglalkoznék vele, nem az én gyerekem és nem az én választásom. Fogadd el megfelelő vagyon nélkül 2. rangú választás vagy.

Csak, hogy tisztázzuk. A nő szeresse, éltesse, gondozza, játsszon vele, elégítse ki a gyermek igényeit, de közé nincs hozzá. Tehát nem neveli, nem szabályozza, a gyereknek nem kell hozzá alkalmazkodnia, lásd, ha beszélgetek, akkor hagyjon, stb. Ezt az utolsót még az óvodában is elvárom a gyerekektől, már csak azért is, mert alap illem.

Így biztos hogy nem maradnék veled. Vagy "közös" gyerek és minden melóból kiveszem a részem, de akkor el is várhatok, vagy akkor fogadd el, hogy, ha én nem kapok a szülői jogokból, akkor a kötelességek se kellenek. Vagy közös élet, közös otthon és így közös szabályok a gyerek felé is, amiket én is képviseletek és számon kérhetek, vagy ne keress nőt, amíg a gyerek nem teljesen autonóm és "önműködő".

"Aki szereti a gyerekeket, másét is elfogadja."

Ugyanakkor te nem fogadod el a másét. Hogy is van ez?

Egyedülálló, nem hétvégi apaként őszintén remélem, hogy te csak valami provokáló troll vagy.

Ha belegondolok egy egyedülálló nő helyzetébe, akkor nekem sem kellene gyerekes apuka.

Ha nem szeretné nevelni más gyerekét, szerintem az is elvitathatatlan tőle.

De legalább ilyen probléma, ha beleáll, második anyukája lesz és megszereti, mindezt azzal a tudattal, hogyha esetleg bukik a kapcsolat, akkor nem csak egy ember, hanem mindjárt egy(pár) gyerek elvesztését is fel kell dolgoznia, mindezt bármilyen utólagos kapcsolattartás lehetősége nélkül.

Ha más nem is zavarna, de ezt tuti nem szeretném a helyükben kipróbálni.

Cserébe van egy rakás remek anyuka, akivel lehet ismerkedni, bár ez a "műfaj" sem feltétlen sétagalopp.