Miért nehéz elfogadni egy férfit egy gyerekkel?

Kérdező, a gyakorin sokszor bele lehet botlani szélsőséges véleményekbe.

Nem reprezentatív az itteni minta, ezt mindig tartsd szem előtt!

"csak segítsen alapvető teendőkben, mint egy étel elkészítése,"

Itt nem csak a gyerek a probléma :)

Jelenleg már olyan korban vagyok, ahol nehezebb gyerek nélküli férfit találni, ha korban hozzám illőt szeretnék, így ez az elvárásom már nem annyira szigorú. De amíg 30 alatt voltam, én sem akartam volna gyerekes férfit. Miért?

- én magam sem biztos, hogy akarok gyereket, mert nagyon nehezen találom meg velük a hangot

- de azért ha saját gyerekem lenne, legalább úgy nevelem, ahogy szeretném, más gyerekénél ez nagyon nem így van, és nagyon sok mindenben kellene nekem alkalmazkodnom

- azokat a szerencsétlen eseteket leszámítva, ahol anyuka halála miatt maradt egyedül apuka a gyerekkel, azért jár egy ex is a gyerekkel együtt... és igazából ez nekem a legnagyobb probléma, nem is a gyerek

ahogy látom a mai magyar állapotokat, a párok többsége egyszerűen nem tud nyugodtan, higgadtan, empatikusan, a gyerek érdekeit nézve válni... megy a huzavona, a torzsalkodás, a másik fúrása; a gyerek elkényeztetése azért, hogy még véletlenül se az exet szeresse jobban (ált. mindkét fél részéről); az utolsó pillanatban pusztán erőfitogatatásból és sunyiságból történő programváltoztatások...

elég megnézni az "én vagyok az új nő" típusú kérdéseket itt megnézno Családi kapcsolatok kategóriában gyk-n... nagyon sok ilyen eset van, hogy:

- "az én kis prüntyikémet szeresd és tiszteld, mert az én gyerekem, nézz el neki minden mocsokságot, amit ellened követ el... de ne neveld, mert az anyja nem te vagy" (konkrétan olyan esetek is vannak, hogy a gyerek a "pótanyja" terhes hasát rugdossa, és apuci nem mer neki szólni, hogy fejezze már be, mert "hát akkor az anyját jobban fogja szeretni a cukifalatkám")

- hogy nem lehet eltervezni egy hétvégi romantikus kiruccanást, mert az ex kitalálja, hogy ő wellnessezni fog menni, és utolsó pillanatban lepasszolja a gyereket, az új nőnek meg azt nyikkanás nélkül el kell fogadnia... nemhogy nem ő az első, ő lesz a sorban az utolsó

- hogy nekem kell alkalmazkodnom a gyerekhez, fordítva meg nem

ilyenekre elég sok példa van...

Szerintem ez fordított nemekkel is így van. Úgyhogy innentől minden amit írok, mindkét nemre vonatkozik (mármint szerintem)

Kevés ember van, aki szívesen nevelne egy kvázi idegen gyereket. Létezik egy réteg akik igen, de nem ők a többség.

Ráadásul ez általában maga után vonja a gyerek biológiai apja/anyja jelenlétét, aki - hacsak nem valami tisztesség szobra, ami naaaaaaagyon ritka - fikázni, fúrni fog téged, ha hétvégi szülő, akkor ajándékokkal meg rossz viselkedéssel kényezteti el a gyerekeket (persze, fennmaradhattok kettőig! Itt a Mekis kaja vacsorára, nagy korsó kóla mellé, nézzétek csak nyugodtan azokat az oldalakat/filmeket/csatornánat, amit a másik szülő tilt *cinkos kacsintás* ő úgysincs most itt)

És bele sem szólhat sokszor ez a nevelőszülő a gyerek nevelésébe "te nem vagy az apja/anyja, majd én megoldom, mert én igen", még akkor is, ha látod, hogy ez katasztrófa, akkor sem tehetsz semmit, max nézheted és ugorhatsz be segíteni, amikor a "menő szülőség" következményeként szedhetitek össze a részeg, enyhén drogos gyereket, vagy készít majd ki titeket a szigorúan nevelt pszichopata "robbanásra kész bomba".

A gyerektől is megkapja persze a "te nem vagy az anyám/apám" sablont, sokszor masszívan le is szarják a nevelőszülőt. (Persze ez utóbbiakat se kell sokszor félteni "Stan, menj ki tűzifát vágni!", családon belüli pedofília stb.)

Az egyetlen lehetőség az ami kb. működik a környékemen, az az, ha a gyerek nagyon kicsi még és így jönnek össze az új szülővel, kvázi a sajátjának tekinti és a "rendes" szülő nincs a képben. Családomban volt ilyen szitu, ahol a biológiai szülő csak annyit kérdezett, mikor lemondatták minden jogáról, "Kő' fizetni valamit? Nem? Akkó' leszarom" és a nevelőszülőt tekintette az illető az igazinak. Viszont ez ritka eset, mert a gyerek is kicsi volt (3 éves se?), a nevelőapuka nagyon családcentrikus, a biológiai apa meg egy öreg alkoholista akit pont nem érdekelt ez az egész.

Azért, amiért a férfiak sem akarnak gyerekes nőt.

Illetve a korosztály sem mindegy. 30 alatt és körül azért más, mint később, amikor a legtöbb embernek már van gyereke.

Itt a gyk-n amit olvasni szoktam indokként az az, hogy a volt feleséget nem tolerálják, aki folyamatosan belekavar a kapcsolatba, a gyerekre hivatkozva. Az új nő ellen neveli a gyereket, előre meg nem beszélt időpontokban akarja, hogy apuka vigyázzon a gyerekre és ezért kell az új nővel a leegyeztetett programokat lemondani, problémák vannak a gyerekkel (betegség, sulis gondok) stb. Ezeket sok nő nem tolerálja, mert a közösen együtt töltött időből vesz el.

Én szeretem a gyerekeket, de sokan nem szeretnének egy ilyen helyzethez igazodni.

Jobban jársz, ha olyan nőt keresel akinek szintén van gyereke, ő megértő lesz ezzel kapcsolatban.

"segítsen alapvető teendőkben, mint egy étel elkészítése, stb, ha nálam van a gyerek."

Te nem tudsz elkészíteni egy ételt? Azt hiszed, hogy ez itt a legnagyobb feladat?