Miért nehéz elfogadni egy férfit egy gyerekkel?

Nálam pl a gyerekes férfi kizárt. Pénzt időt es energiát vesz el. Ezt a pénzt, időt és energiát a közös gyerekeinkre szeretném fordítani. És nem akarok segíteni az alapvető teendőkben, mint pl étel elkészítése. Készítsenek neki ételt a szülei. Gyerektelen fiatal nőként egy gyerekes férfi nagyon rossz választás.

Keress elvált, gyerekes nőt. Ők biztosan másképp állnak a dologhoz.

Mit esztek, amikor nincs ott a gyerek?

Ki segít kinek?

Személy szerint gyűlölöm a gyerekeket szóval nekem ez az indokom, de azt is meg tudom érteni ha a gyerekszeretők nem akarnak egy kölyök mostohája lenni.

Amúgy meg a hozzáállásodból sül, hogy lesz.rsz mindenkit ebben a helyzetben, kivéve az apát/az apa párkapcsolati igényeit.

Ez nem "csak" annyi, hogy a nő egyszer csak besétál a gyerek életébe, és néha elmosogatja a csetrest utána. Egy új anyuka talán a lehető legnagyobb változás egy gyerek életében, hatalmas törést tud okozni, ha nem jönnek ki egymással, de még ha a világ minden türelmét és szeretetét is beleöli a nő, hogy kijöjjön a gyerekkel, akkor is sok idő kell hozzá hogy kialakuljon a kölcsönös tisztelet és bizalom. Ez egy olyan felelősség, amit nem akar mindenki bevállalni. Ha meg mégis bevállalja úgy, hogy nincs rá felkészülve, az mindnekinek rossz.

Sok itteni kérdésből érződik, hogy "egyesek" nem képesek beleélni magukat a másik helyébe, de ez talán az egyik legérthetetlenebb kérdés számomra... Jó, hogy hezitálnak sokan egy gyerek miatt. Egy normális szülő ezt meg is érti, míg egy, a gyerekét elhanyagoló szar szülő értetlenkedik.

Arrol meg nem is beszélve hogy a férfiak dettó nem jönnének össze anyukákkal.

Mert teljesen más egy gyerekes férfi és egy gyerektelen. Egy gyerekes férfinek mindig a gyereke lesz az első, de legalábbis addig biztosan, amíg az a gyerek nem önállósodik teljesen. Na, nekem ez a helyzet nem kell. A páromnak én szeretnék az első lenni, és nem akarok osztozkodni rajta meg a hétvégéken. Nyilván, ha lenne közös gyerek, az egy másik szituáció, de ott meg egy csapat vagyunk, egy a cél úgymond.

Ráadásul mozaikcsaládban nőttem fel, elég is volt belőle egy életre, semmilyen módon nem akarok belekerülni egy másikba.

Nyilván más lenne, ha nem 28 lennék, hanem 50 körül, ahol már kirepültek a gyerekek, de minimum már késői kamaszok az önállósodás útján. De kisgyereket semmiképpen sem tudnék és akarnék elfogadni.

" mikor a gyerek éhes volt, akkor is képes volt reggel felkelteni, hogy a gyereked éhes csinálj neki reggelit"

What? És mégis miért nem keltél fel te magad kaját készíteni a gyerekednek?

Nem csodálom, hogy besokaltak. Te konkrétan azt várod, hogy ő lássa el a TE gyerekedet.

Én közös gyereket sem vállalnék veled, mert látszik, hogy sz.rsz az egészre, semmit nem csinálnál. Még egy nyamvadt reggelit sem.

" De más gyerekét meg én nem akarom nevelgetni."

AKkor mi is a kérdés, Mucika? :D