Miért nehéz elfogadni egy férfit egy gyerekkel?

Nem azért dolgozok hogy más kölykét tartsam. Kaja készítés stb sem az én dolgom. Az apja nem tud neki főzni?

Miért egy idegen (apuci barátnője) gondozza? Elég szégyen az apára nézve, hogy nem képes megetetni a kölykét. Minek csinált gyereket ha nem képes foglalkozni vele.

Nem vagyok ingyen bébiszitter.

Az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy pótanyja leszek a gyereknek. Az elfogadás az, hogy elfogadom, hogy az életünk része, hogy pár fontos dolgokban hozzá kell alkalmazkodni, hogy gondoskodom róla, ha a szülei nem tudnak éppen... nem azt jelenti, hogy a nyakamba szakad a munka, mert apuci szerint neki több joga van szundizni, mint nekem... meg hogy apuka úgy tesz, mintha akkora k....a nagy szívességet tett nekem azzal, hogy egyszer elvitt a gyerek nélkól romantikázni, és azt is azután, hogy kvázi ki kellett kényszeríteni, mert amúgy vitte volna a gyereket is (főleg ha a gyerek kéthetente egyszer jön, akkor hogy nem lehet megoldani egy wellnesst nélküle "hiszti" nélkül?).

Meg azt sem jelenti, hogy mindenképpen szeretni kell a gyereket. Van, hogy két személyiség nem klappol.

Ha konkrétan pótanyut keresel a gyereknek, akkor bizony az ismerkedés elején le kell fektetned a szabályokat ezen a téren, akár társkeresőn is odaírni, hogy társat keresel magadnak ÉS anyát a gyerekednek. Nem elhúzni a csaj előtt a mézesmadzagot, "elég, ha elfogadod, hogy van gyerekem", utána meg puffogni, amiért elvárja, hogy te gondozd a saját gyereked, ha képes vagy rá (pl. nem vagy beteg vagy sérült).

Nezd, en is uj no vagyok. A gyerek 7 eves lesz, en 26, es 2 eve vagyok egyutt az apjaval. Oszinten szolva krvanehez. A kisfiu nagyon el van kenyeztetve, hisztis, neveletlen, mostanaban hazudos is, a kutyakkal nem tud rendesen jatszani, a tabletet tudja nyomkodni de rendesen kitorolni a feneket nem, es egyeb nyalanksagok, nem is reszleteznem tovabb. Exasszony is ott kotozkodik ahol tud, megy az adok-kapok rendesen, mert ugye jon azzal hogy nem az en gyerekem es a tobbi, de csak az en hazamba hozza a kisfiut, es akkor is jo vagyok amikor kimosom a gyerekuk kakis alsonadragjat mert aznap haromszor bekakalt..

Ha fozok akkor nem csak magamnak fozok, de kizarolag a gyerek kedveert nem fogok, es nem mindig azt fozok, amit a gyerek akar (ez altalaban sajtos teszta, mast csak turkal es nagy hisztik aran kepes fel tanyerral megebedelni). Illetve csinalok neki reggelit es vacsorat is, mert magamnak es a paromnak is megcsinalom, de ha elvaras lenne, bizisten a parom fejere huznam a tanyert. Szerencsere nalunk a “kerem” es “koszonom” szavak nem ismeretlenek.

Jovore osszehazasodunk, kesobb tervben van a kozos gyerek, de akkor mar en is jobban az asztalra fogok csapni.