Miért van ennyi megkeseredett, rosszindulatú, goromba feleség? Miért ilyen frusztráltak?

Akkor leírom, én hogy lettem ilyen, ott alul lehet lepontozni, utána meg nagyp.ofával kioktatni, hogy hol csesztem el.

23 évesen megismertem egy 25 éves férfit. Kedves volt, nyugodt, amolyan kis könyvmoly, nagy romantikus álmokkal családról, gyerekről, kertes házról. Nem csak a pasim volt, hanem a lelki társam, a legjobb barátom. Ezek mellett a szex is jó volt, még ha idő is kellett amíg összecsiszolódtunk, mert neki nem volt sok tapasztalata. Az a tipikus rendes srác.

A fellegekben jártam, mikor 3 év után megkért, egy év múlva esküvő. Aztán jött a terhességem, nulla komplikàció, könnyű szülés, minden, mint a mesében. Alig vártuk, hogy a 6 hét leteljen, hónapokig újra szinte a mézesheteket éltük, az ágyban és azon kívül is.

Aztán telt az idő, és egyre több kétely gyötört, hogy a kisfiunk más, mint a többiek. Kezdődtek a viták, az ő fia aztán biztos nem. Én meg belevetettem magam a, szakirodalomba. Egyedül küzdöttem, árral szemben, se a férjem, se a család, se az ovi nem állt mellettem. Viszont mire 3 éves lett a gyerek, egész egyértelmű volt, hogy gáz van. A férjem egyre többet vágta a fejemhez, hogy az én hibám, mert xar anya vagyok. Persze anyós is, mert neki egy gyereke se ilyen.

Kb. 4 éves volt a gyerek, mikor a kedves férjem elkezdett vigasztalódni a kolléganőivel, mert nem akart arra hazamenni, hogy a fia csüng a csilláron, a felesége idegileg kész, az anyja meg hívogatja, hogy jól agyon kell verni mindkettőnket, az segítene.

Orvos, pszichológus, mindenféle fejlesztés, persze magán úton, drágán. Amire én kerestem a pénzt, plusz munkával, túlórával, hajnalig fordítást fogalmazva. Volt, hogy hetekig 2 órát aludtam. Vittem a gyereket fejlesztésre, otthon nyomtuk a tsmt tornát, munka, plusz munka, házimunka.

A férjem lebukott, hogy félrelépett. Esélyem sem lett volna eltartani a gyereket, nem volt hova menni, választásom se volt, hogy akarok-e békülni.

Persze megbeszéltük, hogy miben hibáztam. Csak a munka, csak a gyerek, nem törődtem magammal, fáradt voltam mindig. Ott bőgtem.

Kértem, hogy akkor néha mehet ő is túlórázni, átvehetné a fejlesztés egy részét, vagy vigyen többet a házimunkából. Esetleg addig vegye át a gyereket, amíg pihenek. Kifogás az volt. Ő nem ért hozzá, nincs türelme, nem ér rá, ő fáradt.

Megjött a diagnózis, a fiú autista, benne egy világ omlott össze, mintha addig minden rendben lett volna vele. Az ő fia nem fogyatékos, nem bolond, az èn nevelésem miatt ilyen.

Megint jött a lebukás, a hitegetés, hogy szeret, a mutogatás, hogy miattam lépett félre. Akkor én már tudtam, hogy nálam valami gáz van, lehet, hogy nagy a baj. Amíg én vártam a vizsgálatra, hogy rákos vagyok-e, mennyire nagy a baj, addig a szeretője hívogatott, hogy egy vén tehén vagyok, aki elhagyta magát, és meg se érdemlek egy ilyen pompás férjet, aki csodás apa is. De ő majd boldoggá teszi.

Vihette, nem álltam az útjába.

A csodás apa fél évig találkozni se akart az imádott fiàval. Addigra a kiscsaj is elkezdte kapiskálni, hogy talán nem minden olyan, mint ahogy elképzelte.

Mikor kiderült, hogy nem vagyok nagybeteg, nem kell majd ápolgatni, miközben leépülök, ki fogok gyógyulni, akkor a volt férjem egyből jött, hogy ő békülne, a gyerek miatt. Eszembe se volt.

Pár évvel később vallotta be, miután a sokadik nője dobta, hogy igazából mindig én leszek a nagy szerelem, de nem tudta feldolgozni, hogy a fiunk más. Aztán megijedt, hogy én is ott leszek, ápolásra szorulva.

Nem értette, hogy ez a nagy és őszinte vallomás miért borított ki annyira, hogy évekig nem beszéltem vele.

Közben egyedül nevelem a fiúnkat, mai napig pocsék a kapcsolatuk. Férfi nélkül tervezem leélni az életem.

Ez a kis története annak, hogy miért lettem dömper, túlsúlyos, keserű és zárkózott ember.

Van még kérdés?

Csak azon gondolkodj el, te egyedül azt tudod felmutatni, hogy fiatal vagy és vékony, meg szerinted csinos. 40 évesen mit fogsz tudni felmutatni, amivel többet érsz, mint egy dömper feleség?

39.

Nem érti. Ha megcsalnák, azon gondolkodna, hogy milyen jelei lehetnek, nem azon, hogy mennyire benézte élete párját. Már a nyító kérdésed is gonosz és frusztráló, semmivel nem vagy különb, mint az általad felsorolt nők, annyiban esetleg, hogy az ő személyiségüket egy rossz házasság befolyásolta. De neked mi okod van, ennyi rosszindulatra, általánosításra. Komolyan, összehasonlítalak a magam20-on éves énjével és csak sajnálni tudlak. Sőt, akiket itt szídsz feleségeket, azok is valószínűleg életük legboldogabb időszakát élték ennyi idősen és nem jött belőlük ennyi rosszindulat és fröcsögés.