Miért veszett ki a mai nők többségéből az igazi nőiesség, és ennek ellenére miért várják el a férfiaktól, hogy ők viszont legyenek férfiasak?

Amiket idéztek a kérdezőtől, abban igazatok van, hogy egy férfi ál is meg kell legyenek, de az már együttélésnél/családnál kap nagyobb hangsúlyt, ha az elején így közeledik valaki egy nőhöz, abban hamar kihal a vonzalom.

33/f

"ha az elején így közeledik valaki egy nőhöz, abban hamar kihal a vonzalom"

Igaz, nem tudhatom, hisz csak nő vagyok, de ha így közeledik, azt hiszem, csak megjátssza magát, mert nincs akkora szerencsém, hogy a valóságban ilyen kincset találjak.

Én pontosan ilyen nő voltam régen, és nem csak a volt férjem,de mindenki szerint: kedves, gyerek centrikus, törődő, érzékeny stb. Hozzámentem egy férfihoz, akinek férfias volt a külseje és a viselkedése is, de közben nem szégyellte előttem a gyengeségét sem, amit megtiszteltetésnek éreztem és hatalmas szerelem volt.

Csakhogy ez a férfi belül elég sérült volt és egy idő után kiderült, hogy nehéz helyzetekben nem lehet rá számítani. Viszont ha én erősnek mutatkoztam valamiben, az veszélyeztette a férfiasságát és vissza kellett fognom magam és az ő férfiasságát "ragyogtatni", hogy mellettem legyen valaki. Elég kemény meló volt és az egész kapcsolat róla szólt. Persze, szeretett engem, nem ezzel volt a baj. De arra használt, hogy belőlem szívja ki az energiát és belőlem építkezzen, de közben én legyek nőies és kedves. És amikor megszületett a gyerek és még kevésbé lehetett rá számítani bármiben, teljesen összetörtem. Évekig gyűjtögettem az erőt, hogy elváljak tőle, mert mindennek ellenére szerelmes voltam belé, de közben nagyon csalódott voltam és nagyon fájt.

A válásnál én voltam a hibás, a gonosz nő, aki feldúlta a családot. Amit már csak én tartottam össze, mert ő inkább a kisszobában gépezett és 16 éves kamasz módjára élt, a gyerekével nem törődött és nem volt partner semmiben. Nem így indult, de ez lett belőle.

Lényeg a lényeg: meg kellett erősödnöm. Az élet sokszor padlóra küldött, de kemény lettem, mint a fagyott kutyakaki. És igen, a bennem élő nőies, gondoskodó nő még mindig egy erős, magabiztos férfi után áhítozik, de közben tudom, hogy csak magamra számíthatok és nem kell többé szégyellnem és elnyomnom az erőmet. Egyedülálló anya vagyok, dolgozom, folyamatosan továbbképezem magam, hobbijaim vannak amiket a gyermekemmel is megosztok. Erős nő vagyok. És ettől még erős férfira vágyom. Nem akarok egy gyenge tutyimutyit istápolni, van már gyerekem, nem kell még egy. Talán egy erős férfi újra meg tudná olvasztani a szívemet és bízni is tudnék benne.

De nem látom értelmét, hogy egy nő bármiben is kiszolgáltassa magát egy férfinak, ha egyedül is meg tudja oldani a dolgokat. Szerintem nincsenek is férfias meg nőies tulajdonságok, hanem emberiek vannak. Olvasd el Csernustól A nő és A férfi című könyveket. Mind a kettőnek az a lényege, hogy ne legyél puhapöts

"Szóval akkor szerintetek nincsenek nőies tulajdonságok? Férfiasak se?"

Igen. Pontosan. Nemekhez kötni jellembeli tulajdonságokat a gondolkodás terén legkevésbé sem jeleskedő egyének tulajdonsága.