Miért veszett ki a mai nők többségéből az igazi nőiesség, és ennek ellenére miért várják el a férfiaktól, hogy ők viszont legyenek férfiasak?

Jó sokat írtatok azóta, élmény lesz elolvasni @_@. Amire gondoltam kérdező, hogy az elején egy-két őszinte bók megengedhető, de alapvető udvariasságon kívül további bratyizás öngyilkosság. Baratyizni csak apránként, az ismeretség fejlődésével arányosan, azaz nem bókolsz olyanra, ami számodra ismeretlen. És érdemes terelgetni kis pimaszsággal és humorral abba az irányba, hogy a nyilvánvalónál is többet megtudj róla. Nem tetszik, hogy szép a szeme? Célozz csak rá, hogy pár magvas gondolatot hozzon akkor elő mögülük, aztán arról beszéltek akkor. Amúgy is rohadt nag bizalmatlansággal vannak mostanság, amit ugyan azon az alapon kell nekik is, mint neked kiérdemelni, szóval ne omolj a lábuk elé. Ha ilyen romantikus fajta vagy, akkor ez szar érzés lehet elsőre, de ezt is, mint bármit, fel lehet fokozatosan vezetni, aztán lesz valami (vagy nem).

33/f

"Vagy ha nem ez, tudsz e olyat említeni az emberiség történelméből amikor a nők egyedül éltek, férfiak védelme nélkül."

Nem is kell ilyet mondania, ebben ugyanis nem mondtál ellent neki. Teljesen mindegy, milyen okból, a nők el voltak nyomva, ezáltal a női természet is. Most van itt az ideje hogy mindenki önmaga lehet. És lám, kiderült, hogy a ők okosak, nem életképtelenek, meg tudnak állni a saját lábukon, nem akarnak behódolni egy férfinek. Legalábbis többnyire, mert egyénileg ki ilyen, ki olyan. Igazából az derült ki hogy nincs férfi és női természet.

Ami pedig azt illeti hogy fel akarok nézni a páromra valamiért: ez természetes dolog. Ahogyan ő is felnéz rá más dolgokért. Ha nem így tenne, nem lennék vele, mert az egyoldalú kiszolgáltatottság lenne. Kölcsönösen felnézünk egymásra. Nem rendelem alá magam neki, amikor csodálom valamiért, hiszen mindketten más dolgokért csodáljuk egymást. Jellembeli dolgokról beszélek, nem arról ,milyen tortát tudok sütni. (bár van akinek az is elég)

Azért nézek alulról felfelé, mert magasabb és ilyenkor nem behódolok, hanem csábítok. Nagyon is. A szexnél meg pusztán fizikalitás, hogy neki van pénisze, ő a behatoló, mert én nyitom a kaput és ha kedvem tartja én pattanok rá és én szívok magamba mindent amit adhat, ami kell nekem. Egyenlőek vagyunk akkor is, ha neked ez fáj. És nem, soha sem vonzottak a bunkó menő csávók, sok nőt nem vonzanak. Nem azért mert nem működnek az ösztöneim, hanem mert intelligens lény vagyok és többre vágyom.

Megint a 80-as válaszoló vagyok és a 85-ös hozzászólásra reagálnék:

Senki nem mondta, hogy egy nő ne legyen erős és határozott. Sőt! Egy nőnek k.rvára erősnek kell lennie, ez nem is kérdés. De nem mindegy, hogy hogyan!

Ha azt mondom, hogy erős nő, akkor milyen kép jelenik meg előttetek? Egy olyan nő, aki mondjuk nagyszájú, hangoskodó, lépten-nyomon hangoztatja, hogy ő egyenlő, stb, stb? Vagy egy olyan, aki egyetlen hangos szó nélkül ki tudja vívni magának a tisztelet és egy pillantásával helyre tudja tenni a férfit? Mert számomra ez utóbbi.

A nagymamám egy nagyon erős asszony volt. Komolyan fát lehetett volna vágni a hátán, gyárban is dolgozott, gyereket nevelt mellette, az idős szüleit gondozta stb. De a nagypapámmal sosem keménykedett úgymond. Nem verte a mellét, hogy Géza ba.zmeg ma te mosogatsz, mert egyenlők vagyunk. És tudjátok mit? A nagypapám besegített minden házimunkába és egy másodpercig sem volt kérdés, hogy ők egyenlők!! De ezt a nagymamám nem úgy érte el, hogy lealázta, hőbörgött, stb. Értitek a különbséget erős nő és erős nő között? Szóval ez nem azon múlik, hogy régen más világ volt, mert régen is voltak olyan férfiak, aki kivették a részüket a háztartásból és a gyerekek körüli teendőkből.

Megint a 80-as vagyok...:)

Még egy dologra reagálnék. Akár tetszik nektek, akár nem, de a Kérdezőnek igaza van abban, amit az ősi ösztönökről írt. A férfiak vadásztak, vitték haza az élelmet a családnak, megvédték a hordát a vadállatoktól, stb. A nők pedig addig a barlangban voltak a gyerekekkel, vigyáztak a tűzre, stb. Így 'éltünk' több 100.000 évig. Szerintetek a 'mai modern' világunkban (mondjuk 100-200 éve) ez máshogy van? Ami hosszú évezredek alatt beleívódott a genetikánkba, az hótziher, hogy nem fog felülíródni pár száz év alatt. Olvassatok a témában...csecsemőkori kutatások vannak róla, hogy már a pár napos fiúbabák más dolgokra mozdulnak,reagálnak mint a lánybabák. A csecsemőknél elég nehéz arra fogni a különbséget, hogy mert így meg úgy lettek nevelve, ez ösztön.

A nőknek az egyik legősibb igénye, hogy biztonságban legyenek. Hiszen régen tényleg úgy volt, hogyha nem volt férfi (meghalt mondjuk a mamut levadászása közben), akkor az ő és a gyerekeik élete is veszélybe került. Ez az ösztön köszön vissza manapság ott, hogy miért ragaszkodik sok nő egy sz.rházi férfihoz? Mert az még mindig biztosabb, mint az új, ismeretlen, bizonytalan helyzet. Nyilván manapság nem fog a nő éhen halni a férfi nélkül, de ez az ösztön bennünk van. Manapság a férfi leginkább az érzelmi biztonság terén tud olyat nyújtani a nőnek, amit máshonnan nem kaphat meg.

Nekem is van munkám, pénzem, lakásom, bármit meg tudok csinálni, amit egy férfi, ez nem kérdés, effektíve nem szorulok védelemre semmilyen téren. De mégis az a vágyam, hogy egy olyan férfi legyen majd a társam, aki áll a lábán, mellettem van, segít mindenben és megvédene bármitől.