A megvilágosodás által mi AZ a tudatos tér amire ráébredünk?
válasza: válasza:"De mi ez az örök tudat amiben minden teremtődik pillanatról pillanatra?"
Furcsa fehér felhő az égen, különleges karokkal. De már inkább egy fehér lepke, ahogy repül a napsütésben...
válasza:Azt a mindenit!!! VÉGRE EGY JÓ KÉRDÉS!
Köszönöm a kérdést, jól esett.
Ez az örök tudat maga ISTEN. Ennyi.
válasza:"Azt a mindenit!!! VÉGRE EGY JÓ KÉRDÉS!
Köszönöm a kérdést, jól esett.
Ez az örök tudat maga ISTEN. Ennyi."
A kérdésnek ez volt a lényege, frissítő annak aki benne van az igazi keresésben, és elgondolkodtató annak akinek fogalma sincs erről, de ennek ellenére lehet hogy mégis mozdul benne valami mélyen, és elindul egy ébredési folyamat. Fel kell rázni "mindenkit" a szunyókálásból :)
válasza:"Ez a közeg amiben élünk teljesen alkalmatlan a szárnyak nyitogatásához. Minden ellenünk van."
Minden ellenünk van? Pont hogy minden értünk van, de a korlátozott elme szintjéről úgy tűnik hogy minden ellenünk van, mert itt hat ránk az anyagi világ ami folyamatos érzéseket vált ki belőlünk, amivel aztán azonosságban élve teljes elkülönültséget élünk meg, és ez kihat a világra is, a földet kihasználjuk a végsőkig, ahogy az elkülönültség miatt egymást is, mert nem az egységet éljük hanem az elkülönültséget. Szóval a te szavaiddal élve, vagy csukott szárnyakkal elpusztítjuk a világot és egymást, vagy kinyitjuk a szárnyainkat és felébredünk az egységes létezésünkre. Van aki csak könyvekből merít tudást és hitrendszert épít magának, és van aki megtapasztalja inkább az igazságot. Hinni valamit, vagy tapasztalat által tudni, nem azonos. A kérdés lényege pont a tapasztalás fontosságára mutat rá, hogy hiedelmek és hitrendszerek helyett mi magunk lássunk át az illúziókon, ezáltal megtapasztalva az igazságot, a végső valóságunkat.
"figyeljétek az univerzumot legyetek jelen"
Ahogy írod is, ez a lényeg, jelen lenni, elvárás nélkül jelen lenni, nem keresni a megvilágosodást, mert a keresés az elmében zajlik és egy elképzelésbe visz hogy mi is az a megvilágosodás. Már megérkeztünk és csak jelen kell lennünk, ahogy a külvilág változását figyeljük, úgy a bennünk felmerülő érzéseknek és gondolatoknak is a tudatában lenni, azonosulás és elkülönültség nélkül, egységben.
válasza: válasza:"Hadd kérdezzem már meg, mi bajotok van nektek az élettel, hogy annyira hajtjátok ezt a megvilágosodást? Mi fáj nektek? Miért nem éltek úgy, mint más, "normális" ember?"
A megvilágosodás nem más, mint rájönni, hogy mindent, amit születésedtől fogva átéltél (beleértve az összes gondolatot és érzést), az nem te valódi lényed része. Ennyi az egész. Az elmének egyfajta újraformázása, hogy a lélek, vagyis a te valódi természeted teljesebben élhesse meg az életet, az elméből eredő elképesztő korlátozások nélkül. De ez az újraformázás nem tünteti el az emlékeidet, csupán már nem azonosulsz velük, nem azonosulsz a gondolataiddal, nem azonosulsz azzal a személlyel, akit önmagadnak hittél, ezáltal sokkal hatékonyabban leszel képes használni az elmédet. Az egó igazából nem a gondolatokból ered, hanem azokból a testedben elraktározódó energiákból, amit érzelmi fájdalomnak nevezünk. Szerinted normális érzelmi fájdalommal, vagyis egóval együtt élni? Az emberi létezés szempontjából olyan az egó, mint egy rákos daganat. Ahogy a test szempontjából se normális a rákos daganat, úgy az emberi lét szempontjából se normális az egó. Ezt csak azért hisszük így, mert a társadalom, amibe beleszülettünk, teljesen tudattalan. Persze az abszolút igazság szempontjából nézve az egós tudatállapot is csak egy állomás, ami szükségszerű. De már épp elég időt hagytunk neki, hogy kibontakozhasson. Túl sokat is.
Az általad normálisnak tartott, elmével azonosult emberek elpusztítják a bolygót. Csak nézd meg az óceán vizein úszó városnyi szeméthegyeket, a felperzselt, kiirtott erdőket, az élelmiszeripart, ami könyörtelenül bánik állatok millióival, a háborúkat, a politikát, a társadalmat, a párkapcsolatok, az emberi kapcsolatokat .Mindenhol ott a gyűlölet, a szenvedés, az ellentét. Ha nem ébred fel hamarosan minden ember, akkor az emberiség el fog pusztulni. Az elme, mint identitás, egy szörnyű fenevad, ami elpusztít mindent. Ezért kell belőle minél hamarabb eszközt csinálni. Ez a megvilágosodás.
Egyébként nekem az volt a bajom az "élettel", hogy olyan mértékű érzelmi fájdalmat teremtettem magamnak kamaszként, hogy egészen a felébredésig szörnyű depresszióban, mindennapos öngyilkossági gondolatokkal és szenvedésben éltem. Azóta pedig végtelen szabadnak, örömtelinek, szeretteljesnek érzem magam. Végtelen szeretet érzek minden és mindenki iránt.
Tehát nem az élettel volt a bajom, mert az élet egy csodálatos kaland. Hanem az egómmal, ami poklot csinált a mennyországból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!