A megvilágosodás által mi AZ a tudatos tér amire ráébredünk?
"Mindenki megvilágosodott a maga szintjén.
Felébredett ember viszont kevés van. Ők felismerik, hogy nincs megvilágosodás."
Pontosan, még csak nem is létezik megvilágosodás, csak belebonyolódás létezik valamibe ami nem mi vagyunk, és ez a testtel és elmével azonosulás. Tehát amit megvilágosodásnak nevezünk, az ébredés a testből és az elméből a valódi létünkre, amiben mindvégig voltunk.
"Elcsesztek az életükből sok-sok évet, amit jobban is meg lehetett volna élni."
Hogy cseszték el? Egy barlangban meditáltak éveken át?
Az önmegfigyelés által pont hogy lazulnak a berögzült elképzelések, tehát míg egy adott esetben a kétely megbénít bizonyos élethelyzetekben és emiatt nem éled meg a helyzetet, addig az önmegfigyelés által felismered a kételyt ahelyett hogy eluralkodna rajtad, ezáltal pont hogy megéled azt a helyzetet amit kétkedve kihagytál volna, és ezernyi hasonló példa mutatja hogy ez a megszabadulás pont hogy hozzásegít ahhoz hogy megéld az élethelyzeteket egyre tisztább tudattal, mert nem akadályoz a fejedben felmerülő ellenálló gondolat. Tehát egyre jobban megérkezel a valóságba ahelyett hogy a fejedben lévő elképzelések korlátoznának a valóság megtapasztalásától. Aki kudarcot élt meg, és elcseszett időnek vélte az erre szánt időt, annak egy elképzelése volt a megvilágosodásról, és azt az elképzelést nem érte el :) Nem volt elég érett és egy elképzelést hajszolt magában. Az ilyen téveszmék messze vihetnek az igazságtól.
"Ha a bizonyíték benned van és magad által éred el akkor hogy várhatod hogy más bizonyítsa? Egy szellemi tudati dimenziót amit a tudomány nem tud mérni, azt csak a saját tudatod élesítésével tapasztalhatod meg, nem hiszem hogy ezt nagyon magyarázni kéne :)"
Nem létezik olyasmi, hogy "szellemi tudati dimenzió, amit a tudomány nem tud mérni". A tudomány mindent tud mérni, ami létezik. Ha valamit nem tudunk megmérni, annak egyetlen oka van, hogy a mérőeszközeink nem elég nagy felbontásúak.
Azt az élményről, amiről ti beszéltek, a tudomány elég pontosan tudja mérni, és mérte is már többször is. Egyelőre ennyit lehet elmondani róla, hogy biofizikai változások történnek az agyban.
"Ahogy fentebb is írtam, csak a saját tudatod élesítésével tapasztalhatsz meg többet a valóságból."
"Ha nem ez a végső valóságunk hanem a tudati szellemi, akkor talán pont hogy megszabadult az anyagi világ kötődéseitől, és jobban megélte ezt a világot a tiszta jelenlétével, mint más ember a felhalmozott vagyonával és tárgyaival."
Tudat élesítés, belső utazás, tiszta jelenlét... ezek mind olyan szavak és kifejezések, aminek nincs pontosan definiált értelmük az adott kontextusban, így nehéz róluk bármit is kijelenteni.
"Hogy cseszték el? Egy barlangban meditáltak éveken át?"
Nem kell ennyire szélsőséges területekre utazni, elég arra gondolni, hogy mivel töltik a szabadidejüket a keresők. Maharsi könyveket olvasnak, Mooji néznek youtube-on, rosszabb esetben külfödre utaznak hogy satsangon vegyenek részt, még rosszabb esetben haza sem jönnek, hanem odaszegülnek a mester mellé.
Persze, mindenki azt csinál az életével, amit akar. De majd amikor ott fekszenek a halálos ágyukon, és arra gondolnak, hogy ezt a sok időt, amit erre szántak, eltölthették volna hasznosabban is, de már nincs senki nem fogja visszaadni nekik az éveket, amiket erre az illúzióra szenteltek.
Mert nagyrészt illúzió a megvilágosodás. Objektív valósága nincs, illetve persze van, az agyban végbemenő biofizikai folyamatok képében, de semmi más. Egyelőre a megvilágosodásról objektíven annyi jelenthető ki, hogy az egy módosult tudatállapot. Nem véletlen, hogy különféle drogok hatása alatt már sikeresen elérték a megvilágosodást teljesen laikusok is, csupán percek alatt.
Lehet azt mondani, hogy biztos rosszul csinálják, de furcsa mód eddig senki nem tudott olyan módszert mutatni, ami, ha nem is mindenkinél, de a többségnél működik. Nyilván azért, mert maguk a megvilágosodottak sem tudnak jóformán semmit az egészről, ami tudnak, az a saját elképzeléseik.
Mert ugye csupán arról van szó - ezt jól példázza Tolle és Maharsi esete is -, hogy az agyban történik valami, amiről egyelőre keveset tudunk. Az egyértelműnek tűnik, hogy a hirtelen felébredés valami komoly pszichés sokkhatáshoz kötődik - Tolle esetében az intenzív, mély depresszió egyik legsötétebb pillanata válthatta ki ezt a sokkot, míg Maharsi esetén a halálélmény, ill. annak megélése, hogy furcsa mód még mindig életben van. Papaji esetében nem tudok ilyesmiről, leszámítva azt, hogy kisfiú korában találkozott Krisnával, Mooji-nál ugye pedig, ha jól emlékszem, épp templomban ült, amikor először megtörtént a dolog.
Hajlok arra, hogy maga a megvilágosodás egy evolúcióbiológiailag kialakult védekezési forma lehet, az intenzív érzelmi megterhelés ill. a komolyabb pszichés sokk elkerülése ellen. A halálközeli élményt átélők a felébredéshez hasonló érzésekről számoltak be.
Az sem kizárt, hogy a megvilágosodás az agy egyes részeinek csökkentett üzemmódja lehet, melynek révén valóban kevesebb gondolat születik, az átélők pedig ezt interpretálják az elme megtisztulásaként, vagy ahogy sokszor fogalmaznak, az ez "elengedés".
#83
A "tudomány" a megnyilvánult világ ismeretével foglalkozik. Amivel mi foglalkozunk, az túl van ezen. Túl van az agyon, túl van a tudományon. Azzal foglalkozunk, ami létrehozta a tudományt, ami által ismerni véled a világot.
Teljesen mindegy, hogy mit mérnek az agyban, mert az csak az agy, egy fizikai szerv. A tudat nem az agy része. A tudat csak használja az agyat, hogy kifejezhesse önmagát. Minél jobban felismered a tudatot, mint az agyadtól, tehát a mentális és érzelmi folyamataidtól eltérő, annál megvilágosodottabb vagy.
A spiritualitás is egy tudomány. A tudományok tudománya. Mindennek a gyökere. Ebből ered minden, amit tudhatsz, és tudni vélhetsz.
"Valakinek alapból van egy belső érzése ezzel kapcsolatban és ez készteti keresésre, mintha kisebb lenne az amnéziája itt a földön, és lenne egy csipetnyi emléke arról hogy van ezen túl is valami."
Mintha rólam írtál volna. Születésem óta idegennek érzem magam itt, és ez látszik is az életemen. Egész életemet elszeparálva töltöttem mindentől és mindenkitől. Sokan furcsának, őrültnek gondolnak, pedig csak átlátok azokon az illúziókon, amiken mások nem. Mintha csak azért lennék itt, hogy kiteljesedjek ebben. Az egész életem e körül forog. Már kisgyerekként is csak az tudott foglalkoztatni, hogy végső soron mi értelme van az életnek, miért élünk. Sose érdekelt a külvilág.
"A tudomány mindent tud mérni, ami létezik."
Ezt remélem te sem gondolod komolyan. Ha ez így lenne, akkor pontosan tudnánk, hogy miért létezünk, és pontosan ismernénk az egész anyagi létezést.
"Hajlok arra, hogy maga a megvilágosodás egy evolúcióbiológiailag kialakult védekezési forma lehet, az intenzív érzelmi megterhelés ill. a komolyabb pszichés sokk elkerülése ellen. A halálközeli élményt átélők a felébredéshez hasonló érzésekről számoltak be."
Értem amit írsz és logikus is annak, aki nem tapasztalta meg maga ezeket a dolgokat. Aki viszont megtapasztalta az ébredést az emberi formából, az tényként kezeli az ébredést, mert ez nem csak egy valamilyen állapotra ébredés, hanem emlékezés arra ami valójában vagy. Erre jó hasonlat amikor az ember éjszaka álmodik, álmodban valósnak éled meg a helyzeteket, annyira valósnak hogy ha veszélyben vagy mented magad ahogy tudod, mert akkor az a valóságod, de ha felébredsz az álomból ami addig valósnak tűnt míg álmodtad, akkor felébredve már tudod hogy az csak egy álom volt, mert a megszokott emberi létbizonyosságodra ébredsz, hogy xy néven már x éve létezel a földön emberként. És hasonlóképpen amikor az emberi létből ébredsz fel a megvilágosodás vagy halálélmény folytán, akkor szintén egy bizonyosságra ébredsz, hogy te mindig is AZ voltál amire ébredsz, tehát nem új dolog, hanem olyan mint egy amnéziából ébredni. Hogy vannak közben agyi folyamatok és változások ez nyilvánvaló, hisz ez egy változás kezdete is, ami érinti az érzékelés összekötő rendszerünket is.
"Valakinek alapból van egy belső érzése ezzel kapcsolatban és ez készteti keresésre, mintha kisebb lenne az amnéziája itt a földön, és lenne egy csipetnyi emléke arról hogy van ezen túl is valami."
"Mintha rólam írtál volna."
Magamból kiindulva írtam a fenti sorokat, mert bennem is ott volt ez a belső kereső érzés gyerek korom óta.
#84
Amit te megnyilvánult világnak nevezel, azon kívül nem létezik semmi sem. Pontosabban szólva, természetesen létezhetnek olyasmik, amikről _még_ nincs tudomásunk, de idővel valószínűleg azok is a tudományosan mérhetők lesznek.
Addig pedig, amit ideírtál a spiritualitásról, kénytelen vagyok humbugnak, mesének minősíteni.
#86
"Ezt remélem te sem gondolod komolyan. Ha ez így lenne, akkor pontosan tudnánk, hogy miért létezünk, és pontosan ismernénk az egész anyagi létezést."
Elég pontosan tudjuk, hogy miért létezünk, az ősrobbanás pillanatáig visszavezethetők létezésünk okai. Az anyagi létezést nem ismerjük (még), de az biztos, hogy az anyagi létezés mibenléte, oka, következményei, mind-mind mérhető, objektív dolgok.
#87
"Értem amit írsz és logikus is annak, aki nem tapasztalta meg maga ezeket a dolgokat. Aki viszont megtapasztalta az ébredést az emberi formából, az tényként kezeli az ébredést, mert ez nem csak egy valamilyen állapotra ébredés, hanem emlékezés arra ami valójában vagy."
Én ezt megértem, de aki megtapasztalta az ébredést, annak eszébe kellene jutnia, hogy az ő szubjektív élményeit az agyában végbement folyamatok okozzák (egyébként az egész életünk jóformán az agyunk működésének kifejeződése), és miután nincs objektív bizonyíték mindazokra a jelenségekre, amikről beszéltetek (reinkarnáció, karma, önvaló...), így valószínűleg a felébredés teljes egészében csakis az agyban létezik, azon kívül nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!