A megvilágosodás által mi AZ a tudatos tér amire ráébredünk?

#21

Igazából én tegnap ismertem fel, hogy maga a fájdalmaktól való megszabadulásának vágyát kellett elengednem, ami már fél éve intenzíven bennem volt, és aminek köszönhetően folyton meditáltam.

Elengedtem, és onnantól hirtelen eltűnt minden fájdalom. Ismerd fel az arra irányuló vágyat, hogy megértsd az életet, hogy megértsd, hogy mi ez az egész, hogy megértsd, miért létezel. Ezeket a kérdéseket az elme teszi fel. A végső cél pedig az elmével történő azonosulás megszüntetése. Add meg magad teljesen a jelennek, és miután ez megtörtént, egyfajta nyugodtság érzés áramol be a testedbe, hirtelen felismered, hogy elmével sosem fogsz rájönni erre, így felesleges is gondolkodni róla. Igazából ez a megvilágosodás. Amikor elengeded annak a vágyát is, hogy megértsd, hogy mi ez.

#26

"Nekem egy problémám van, ami megakadályozza a teljes nyugodtságomat, az pedig a halál. Kicsiként traumaként ért, amikor megértettem, hogy örökre el fogok tűnni. Ez olyan 4 éves koromban volt. Azóta erre irányuló álmaim vannak. Minden egyes álmom e köré épül, kerget a halál. A megoldás talán az lenne, hogy megadom neki magam álmomban. Egy héttel ezelőtt már majdnem sikerült is, de valami gát ott van még bennem, pedig annyira közel voltam már."

Amikor arra gondolsz, hogy te, mint személy el fogsz tűnni, az egy illúzió, mert maga a személy sosem létezett, az csak egy elme és érzések által generált illúzió. Születésed előtt sem létezett, és halálod után sem fog létezni. Te az a tér vagy, amiben a személyiség megjelenik.

Valójában nem a halál akadályozza meg a nyugodtságodat, mert a végső valóságod nem ismeri a halált. Az egód gerjesztette félelem az, ami megakadályozza. Ezt a félelemet nem tudod legyőzni. Csak akkor vagy képes feloldani, ha teljesen megadod magad neki. Ha nem vagy erre képes, akkor még nem rendelkezel elég térrel odabent, ami képes lenne magába szippantani ezt az érzést. Szóval a feladatod, hogy addig meditálj, addig figyelj a jelenbe, addig növeszd magadban a belső teret, amíg képessé nem válasz arra, hogy még a félelemnek is megadd magad.

Egyébként a trauma, az valójában nem a te traumád, hanem az egód traumája, félelme a megsemmisüléstől. Én is megéltem ezt. Háromszor is. A félig felébredés után háromszor is ebbe az üres, semmi állapotba kerültem. Ott voltam, mint figyelő, de azon kívül nem volt semmi. Viszont volt ott egy "átjáró", ami maga a béke volt. Amikor belevittem a figyelmem, hirtelen elkezdtem megsemmisülni, és hihetetlen békét éreztem. Viszont mind a háromszor visszarántott az egó egy gondolattal, vagy magával a félelem érzetével. Ezt csak később ismertem fel, amikor már szinte teljesen megsemmisült.