A megvilágosodás által mi AZ a tudatos tér amire ráébredünk?

Két verzió is létezik a reinkarnációra, az egyiket az álom hasonlatával lehet képletesen leírni. Amikor álmodunk akkor létrejön az álmunk világa ahol történnek az események, megélünk különböző kalandokat történeteket és közben több szereplőt is bele álmodunk ebbe a világba, majd hirtelen felébredünk és az álombéli összes karakter elillan, majd másnap újra álmodunk és egy másik környezetbe álmodjuk magunkat új karakterekkel, majd megint felébredve az összes karakter elillant, az álomból felébredt ember szemszögéből nem történt veszteség az elillant karakterek miatt és az álomban átéltektől sem, tehát álmunkban ha gazdagságot vagy sérülést éltél meg, az felébredve nem hat rád, hisz csak egy álom volt, és hasonlóképpen amikor a tudatos tér álmodja ezeket a létformákat amik közül az egyik mi magunk vagyunk emberi formaként, akkor az emberi formából ébredve a test halála után, nincs jelentősége semmilyen itt történt eseménynek, mert az egységre ébredtél, innen tekintve az emberi lét illuzórikus álomszerű létezés csak. Tehát a végső álmodóra ébredtél, a teremtőre, mit számít innen nézve hogy mi történt emberként?

A másik verzió viszont azt feltételezi, hogy míg az egységre ébredés nem történik meg, addig ez az elkülönültséget élő kis tudat töredék (nevezzük léleknek) vándorol, és az energiája csapdába van esve, azaz vágyak és ellenállásokba van lekötve ez a tudati (lélek) energia, éppen ez a csapdába esettség okozza az elkülönültségét az egységtől, és ezáltal egy energia minőségben él attól függően hogy mennyire szabad vagy mennyire korlátozott a vágyaktól, és ezen minőségtől függően vonz be formát magának, azaz le születendő testet és környezetet, tehát egyszerűen fogalmazva a tudati minőségünktől függően vonzunk be egy neki való testet és életet ahol aztán próbálunk boldogulni, vagy elveszünk az anyagi illúziók keltette érzésekben és azokat hajszolva vagy elutasítva élünk, vagy azokat kontrollálva próbálunk megszabadulni a kötöttségeinktől, azaz meditálunk és önmegfigyelés által egyre jobban tudatosodunk míg el nem érjük az egységet, ahonnan tekintve az egész történet már nem több mint egy álomszerű kaland, ráébredünk hogy mindvégig teljesek voltunk, csak ez a korlátok közt megélt kaland okozta az elkülönültséget és a velejáró szenvedést is.

Szóval a végső álmodó szemszögére ébredve, azaz a teremtőre ébredve minden történés lényegtelen volt, de az oda vezető út nevezhető karmikusnak, mert feltételez egy változásokon át fejlődő energia minőségű tudati létezőt, aki elszakadt az isteni egységtől, hogy oda visszatérve ráébredjen hogy mindig is ő volt a teljesség, csak beleálmodta magát milliárdnyi történetbe azaz milliárdnyi léformába, ahol egy evolúciót élt meg, anyagi evolúciót és tudati evolúciót, hogy aztán újra és újra az egységes létére ébredjen, tehát a fő álmodó, teremtő ébred a formákon keresztül önmagára. Nevezhetjük ezt végső lét-tudatnak is, ami a létformák születése által tudja létezését.

"Túl sokat agyaltok hülyeségeken."

Azért mert itt erről beszélgetünk, az nem azt jelenti hogy egész nap ezen gondolkodunk :)

Ezen gondolkodni felesleges mint azt már tudjuk, mert nem a gondolatok által....

"Ehhez képest ideírtál közel 1 oldalnyi szöveget a karmáról meg a reinkarnációról. Mik ezek, ha nem gondolatok?"

Az hogy ezen az oldalon megvitatunk valamit, az nem jelenti azt hogy egész nap ezen gondolkozok :)

"Az is beszédes, hogy eddig 7 oldalt, azaz 66 választ kaptatok. Arról nem is beszélve, hogy - már bocs - a karmáról, megvilágosodásról, és a reinkarnációról írt szösszeneteitek egytől-egyig mesék. Nincs egy épkézláb bizonyíték arra, hogy bármi is igaz lenne ezekből."

Tehát ezek szerint ha valami nem bizonyítható, akkor az nem is létezik? Az a bizonyíték a nem létére hogy nincs bizonyíték? Senki nincs kényszerítve rá hogy elhiggye, vagy hogy meditáljon és dolgozzon önmagán. Sokan megtapasztaltunk már valamit, ami több mint az emberi lét, az hogy ha valaki nem tapasztalt és ezáltal nincs tudása ezekről, az teljesen érthető. Miért is foglalkozna valaki ilyesmivel ha sem egy belső érzése nincs ezzel kapcsolatban, sem tapasztalata. Ezért megértem a hozzá állásod.