A megvilágosodás által mi AZ a tudatos tér amire ráébredünk?
"Kérdező! Bírod még energiával a válaszadást?? :-) "
Persze, nem fáradtság ez nekem :)
"Nem szükséges meggyőzni senkit, mindennek eljön a maga ideje."
Meggyőzni nem is szeretnék senkit, csak rámutatni valamire. Hátha ettől pont beugrik valakinek az a bizonyos belső érzés, és egy emlék foszlány átjön az amnézián...
Ahogyan a tudat tisztul, egyre nagyobb térként érzékeli önmagát.
Eképpen nem különbözik létezés és tudatosság.
Ez egy alapvető élmény, ami viszonylag egyszerűen elérhető.
A kollektivitást kell csupán hozzá levetni és annak láncait ledobni.
Csak egy idézet jutott eszembe:
"Komoly különbségek vannak a valódi megvilágosodott és a hamis megvilágosodás között. Ezek közül csak párat említek, amelyek alapján eldönthetjük, hogy valaki valóban megtalálta-e az igazságot. Először is, nem kíván egy új szekta, vallás vagy irányzat vezetője lenni, s ennek megfelelően nem is kívánja magára vonni a média és a társadalom figyelmét, mely annyira jellemző modern korunk új megváltóira. Nem kívánja magára vonni a figyelmet beszéde, tanításai, ruházata vagy viselkedése különcségeivel. Valójában nem is akar tanítóként feltűnni, nem keres követőket, és nem kér senkit arra, hogy kövesse őt. Habár hatalmas spirituális erőkkel bír, amelyek ellenállhatatlanul befolyásolhatják életed, láthatóan nem nagyon van ennek tudatában, s nem is nagyon jelzi, hogy bármilyen különleges képessége lenne. Ennek megfelelően nem pózol és nem játszik szerepet sem."
#76
Mindenki megvilágosodott a maga szintjén.
Felébredett ember viszont kevés van. Ők felismerik, hogy nincs megvilágosodás.
"Tehát ezek szerint ha valami nem bizonyítható, akkor az nem is létezik?"
Bizony, így van. Ez a leghelyesebb hozzáállás.
"Az a bizonyíték a nem létére hogy nincs bizonyíték?"
Valaminek a létét kell bizonyítani, nem a nemlétét...
"Sokan megtapasztaltunk már valamit, ami több mint az emberi lét, az hogy ha valaki nem tapasztalt és ezáltal nincs tudása ezekről, az teljesen érthető."
Én ezt értem, de a szubjektiv tapasztalat nyilvánvalóan nem tekinthető bizonyítéknak.
Ha most én, és velem együtt 24 ember elkezdünk LSD-zni, és mind a 25-en sárkányokat haluzunk, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy léteznek sárkányok, mert ezek csupán szubjektiv tapasztalatok.
Én nem vonom kétségbe, hogy sokan éreztek "valamit", és hogy ugyanazt érzitek, de ez ettől még nem jelenti azt, hogy létezik is AZ; ez csupán azt jelenti, hogy agyatok, azaz az emberi agy hasonló inputra, hasonló outputtal válaszol.
Csupán hitre, feltevésekre alapozni az életet, nem vall túl bölcs elmére. Szerencsétlen Maharsi, ő aztán tényleg hitt ebben az egészben, és mit nyert vele? Egy kedves hazugság volt az egész élete, de ugyanúgy nincs ő már sehol sem, ahogy senki, aki eddig meghalt. Nem maradt belőle semmi sem. Egyszer megszületünk, egyszer meghalunk, vagyunk és nem vagyunk, ennyi.
Hallottam, hogy sokan évtizedeken keresztül csinálják ezt az egészet, és mit is nyertek vele? Elcsesztek az életükből sok-sok évet, amit jobban is meg lehetett volna élni.
"Valaminek a létét kell bizonyítani, nem a nemlétét"
Ha a bizonyíték benned van és magad által éred el akkor hogy várhatod hogy más bizonyítsa? Egy szellemi tudati dimenziót amit a tudomány nem tud mérni, azt csak a saját tudatod élesítésével tapasztalhatod meg, nem hiszem hogy ezt nagyon magyarázni kéne :)
Valakinek alapból van egy belső érzése ezzel kapcsolatban és ez készteti keresésre, mintha kisebb lenne az amnéziája itt a földön, és lenne egy csipetnyi emléke arról hogy van ezen túl is valami. Más meg egyszerűen halálközeli élményt él át és ezért kezd el keresni, vagy egy veszteség hatására stb...
"Ha most én, és velem együtt 24 ember elkezdünk LSD-zni, és mind a 25-en sárkányokat haluzunk, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy léteznek sárkányok, mert ezek csupán szubjektiv tapasztalatok."
Ahogy fentebb is írtam, csak a saját tudatod élesítésével tapasztalhatsz meg többet a valóságból. Hogy ennek eredményét milyen tapasztalatnak nevezik az lényegtelen, ez nem egy tudományos kutatás hogy bizonygatni kelljen, hanem egy belső utazás a tudat tágasságának a felfedezése.
"Csupán hitre, feltevésekre alapozni az életet, nem vall túl bölcs elmére. Szerencsétlen Maharsi, ő aztán tényleg hitt ebben az egészben, és mit nyert vele?"
Ha nem ez a végső valóságunk hanem a tudati szellemi, akkor talán pont hogy megszabadult az anyagi világ kötődéseitől, és jobban megélte ezt a világot a tiszta jelenlétével, mint más ember a felhalmozott vagyonával és tárgyaival. Az hogy valaki anyagi javak halmozását nevezi sikernek, míg más a szellemi továbbjutást, az mindenkinek a saját dolga. Senkire nem lehet erőltetni semmit, de rá lehet mutatni valami mélyebb dolog létezésére, aztán vagy reagál az emberben valami egy ilyen rámutatás során vagy nem, egyik esetben sincs gond, személyes utat jár mindenki.
"Hallottam, hogy sokan évtizedeken keresztül csinálják ezt az egészet, és mit is nyertek vele? Elcsesztek az életükből sok-sok évet, amit jobban is meg lehetett volna élni."
Értem, tehát hallottad és nem tapasztaltad, hát ez a különbség a megjárni egy utat, vagy beszélni egy útról.
Minden ember más és más, Eckhart Tolle például hirtelen ébredt fel, ahogy Maharsi is, az ő tanításuk alapján is felébredtek páran, vagy elkezdtek megszabadulni a kötöttségektől, de sokan szintén próbálkoztak majd feladták és kudarcnak élték meg az egészet, ők lehet hogy anyagi hasznot akartak az egészből és ez nem erről szól, és arról sem hogy hajszolunk egy elképzelést a megvilágosodásról és ha azt nem érjük el akkor kudarcnak éljük meg, itt a fokozatos megszabadulás a lényeg, amitől a világ megélése is tisztább lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!