Mi a reinkarnáció értelme?

"A tudomány nem hiába tartja úgy, hogy a tudatot az "agy" termeli."

Nem hiába tartják úgy, de ha komolyabban érdekel ez a téma, akkor talán te is találkoztál azzal az információval, hogy az újjáélesztési technikák fejlődésével egyre többször szembesülnek azzal orvosok, hogy páciensek egy része a klinikai halál állapotában, lapos EEG görbével, vagyis kimutatható agyműköködés és idegrendszeri tevékenység nélkül érzékeli a körülötte történő eseményeket, sőt időnként - a racionális elménk számára végképp érthetetlen módon - tőlük térben távol zajló eseményeket is, és az érintett orvosok, valamint hozzátartozók tanúsítják, hogy a valóságnak megfelelően számolnak be utólag a történtekről.

Épp ezek miatt a tapasztalatok miatt, amire meglepő mennyiségű dokumentált eset van szerte a világon, egy ideje egyre komolyabban vetik fel már orvosok (kardiológusok, neurológusok) is nem lokalizált, agyhoz nem kötött, "testen kívüli" tudat létezésének lehetőségét, mivel fenti jelenséget képtelenség beilleszteni abba a felfogásba, ami az agy, az érzékszervek és a tudat összefüggéseiről a jelenleg elfogadott tudományos álláspont.

Ugyanis elég nehéznek, vagy inkább lehetetlennek tűnik olyan választ találni, ami pusztán a fizikai agy, az idegrendszer és a fizikai érzékszervek működésével képes lenne megmagyarázni az a jelenséget, amikor ezek a páciensek utólag a valóságnak megfelelően el tudják mondani, hogy milyen beavatkozásokat hajtottak végre rajtuk az orvosok, mi hangzott el a műtőben, mit mondtak az orvosok a folyósón várakozó kétségbeesett hozzátartozóiknak az állapotukról és a kilátásaikról, vagy adott esetben el tudják mondani, hogy több száz kilométerre tartózkodó szeretteik éppen hol voltak és mit csináltak akkor, amikor ők a klinikai halál állapotátban, lapos EEG görbével feküdtek egy műtőasztalon.

(És nagyon érdekes - bár végeredményben nem meglepő, hanem pont logikus - hogy vannak orvosilag dokumentált esetek, amikor születésüktől fogva vak emberek élték meg ugyanezt - és "látták" azt, ami a klinikai állapotban lévő testükkel, illetve körülötte történik, és számoltak be utólag róla az orvosoknak a valóságnak megfelelően.)

A 'The Lancet', amit a világ legrangosabb orvosi folyóirataként tartanak számon, 2001-ben 6 oldalt szentelt egy olyan tanulmánynak, amit egy 10 holland kórházban, 13 éven keresztül lefolytatott, 344 kardiológiai okból bekövetkezett klinikai halálból sikeres újjáélesztéssel visszahozott beteg utánkövetéses vizsgálata során szerzett adatok alapján állítottak össze (az érintettek 18%-a számolt be halálközeli élményről).

Akit esetleg annyira komolyan érdekel a téma, és megvan hozzá a kellő angol tudása is, itt talál egy linket, amire kattintva el tudja olvasni a teljes tanulmányt letölthető pdf formátumban:

[link]

Egy korábbi hozzászólásomban sikerült megtalálnom egy olyan eset leírását, amiről egy Pim van Lommel nevű holland kardiológus számolt be ebben ugyanebben a publikációban:

Egy 44 éves páciensnek, aki már kómás állapotban került kórházba, az újjáélesztés során eltávolították a kivehető protézisét, mielőtt intubálták volna. Másfél óra alatt sikerült stabilizálni a szívműködését és a vérnyomását, de még továbbra is kómában, mesterséges lélegeztetésre szorulva szállították át az intenzív osztályra.

Később, mikor már tudatánál volt, a valóságnak megfelelően elmondta ennek az orvosnak, aki felkereste a kórteremben, hogy ő vette ki a szájából a protézisét, megmutatta neki, hogy melyik nővér volt, aki eltette, és az is pontosan meg tudta mondani, hogy hova, és milyen tárgyak mellé került be egy guruló, fiókos kiskocsira, aztán pedig pontos leírást adott mind a helységről, mind az újjáélesztés során ott jelenlévőkről.

Az orvost enyhén szólva meglepte a beszámoló, mert amikor ez történt, a páciens mély kómában volt, és az életéért küzdöttek, az elmondása szerint igen csekély eséllyel.

A halálközeli élményeket hosszú évtizedek óta kutatják orvosok, nagyon nagy irodalma van (főleg angolul, de magyarul is bőven talál róla információt, akit komolyabban érdekel ez a téma.

Rengeteg konkrét eset leírása megtalálható a neten, vagy - részben orvosok által írt - könyvekben, vagy akár videók a Youtube-on, ahol halálközeli élményt átélt emberek mesélik el a saját tapasztalataikat.

A téma iránt érdeklődőknek szerintem nagyon érdekes lehet Anita Moorjani orvosilag dokumentált esete, aki végstádiumú nyirokrendszeri rákból elképzelhetetlen gyorsasággal felépült, azok után, hogy közel másfél napra kómába esett, a szervei sorra mondták fel a szolgálatot, és az őt kezelő hongkongi kórház onkológusai szerint kevesebb, mint 36 óra volt hátra az életéből. Miután magához tért a kómából, az MR vizsgálat által citrom méretűnek diagnosztizált, a nyakától a hasáig képződött daganatok mérete 4 nap alatt 70%-kal csökkent, pár héten belül pedig sem képalkotó eljárással, sem nyirokcsomó-, illetve csontvelő biopsziával nem találták rák nyomát a szervezetében.

Mindaz, amit halálközeli élményként átélt, amit a saját elmondása alapján a létezés egy másik síkján, egyfajta lineáris idő és térbeli korlátok nélküli létezésben megtapasztalt, és aminek ő maga tulajdonítja a hihetetlen gyorsasággal végbement teljes gyógyulását, az emberek többsége számára nyilván még annál is hihetetlenebb, mint a testhez nem kötött tudat létezésének lehetősége.

Akit esetleg érdekel Anita gyógyulásának története, az itt meg tud hallgatni két vele készült interjút angol nyelven, magyar feliratozással (a felirat egyik videónál nem indul el automatikusan, de az - óra ikon melletti - feliratozás ikonra kattintva elindítható):

https://www.youtube.com/watch?v=XBiCJ5_pBS0

https://www.youtube.com/watch?v=RJrTjL_Frf8

Ha a tudatot pusztán az agy hozná létre, és kizárólag agyhoz kötve létezne, nem tudom, hogyan lehetne arra elfogadható magyarázatot találni, hogy valaki kómában fekve, lapos EEG görbével, kimutatható agytevékenység nélkül érzékeljen, tudomást szerezzen olyan dolgokról, amiről Anita az első videóban kb. 24:25-nél kezd beszélni, vagy arról, ami 27:15-nél hangzik el, történetesen hogy több száz mérföldnyire történő dolgoknak is tudatában volt, például hogy a bátyja, aki éppen Indiában tartózkodott, és akit értesített a család arról, hogy az orvosok szerint a testvérének már csak órák vannak hátra az életéből, kétségbeesve igyekezett a reptérre jutni, hogy Hongkongba repüljön.

A második videóban 14:55-kor kezd arról beszélni, hogy hogyan érzékelte a szerettei érzelmeit ebben a testen kívüli létezésben, 25:30 körül mesél arról, hogy - annak ellenére, hogy a kórházba szállításától fogva folyamatosan kómában volt - mi mindent tudott elmondani utólag a rajta végrehajtott beavatkozásokról, illetve arról, hogy mi hangzott el körülötte.

Nem hinném, hogy meg lehetne magyarázni akár agyi oxigénhiány miatt fellépő hallucinációval, akár a statisztikai véletlennel azt, hogy - azok után, hogy már kómás állapotban került be abba a hongkongi kórházba - amikor életében először látta a kómából való visszatérése után azt az orvost, aki őt ellátta – a kórteremben őt meglátogató orvos nem kis meglepetésére - felismerte és a nevén szólította őt, pontosan el tudta mondani, hogy milyen párbeszédek hangzottak el a folyosón az orvosok és a hozzátartozói között, tudatában volt, és utólag beszámolt róla, hogy hívtak hozzá egy másik onkológust, és azt is, hogy miért, tudta, hogy a férje mit suttogott a fülébe, utólag el tudta mondani a családjának, hogy az egyik orvos azt mondta, hogy kb. 36 órája van hátra (és a kómából visszatérve fel is ismert ezt az orvost), utólag beszámolt róla, hogy amikor hajnalban fulladni és köhögni kezdett, akkor a férje hívja be a nővéreket, akik gyorsan után riasztották az orvost, aki ezek után leszívta a felgyülemlett folyadékot a tüdejéből, és le is tudta írni, hogy ez hogyan zajlott, és elmondta utólag, hogy egy ápoló azt mondta, hogy nem találja a vénáját, és megjegyzést tett azzal kapcsolatban, hogy már úgyis annyira leromlott az állapota, hogy gyakorlatilag reménytelen eset.

Aki tanult valószínűségszámítást, tudja, hogy hogyan kell kiszámolni egymástól független események együttes bekövetkezésének a valószínűségét.

Matematikailag természetesen nem kizárható, hogy mindez puszta véletlen. De mekkora lehet a valószínűsége annak, hogy mindaz, amit ez a hölgy a valóságnak megfelelően el tudott mondani utólag, a puszta véletelen műve, és mennyire hihető, hogy mindezt pusztán hallucinálta, vagy találomra beletrafált?

És mennyire életszerű, hogy ezzel együtt ugyanígy véletlen sok ezer, hasonló élményt átélt páciens tapasztalata, ami előtt ugyanígy értetlenül állnak az orvosok?

De a legérdekesebb szerintem az, amit arról mesél, hogy mit élt meg a létezésnek azon a másik síkján, és minek tulajdonítja a bámulatos gyorsaságú felépülését a végstádiumú rákból, ami előtt a kezelőorvosai értetlenül állnak, és hogy hogyan változtatta meg az egész életét ez a tapasztalat.

Mindaz, amit Anita Moorjani és sokan mások arról mesélnek, hogy mit éltek át abban a „másik dimenzióban”, teljesen összevág Dr. Eben Alexander haláközeli élményvel – azt leszámítva, hogy ő nem egy teljesen "hétköznapi páciens" ilyen értelemben, hanem idegsebész 25 év klinikai gyakorlattal a háta mögött, aki őszintén elmondja, hogy korábban ő is úgy gondolta, hogy a tudomány kielégítő magyarázatot ad a klinikai halál állapotába kerülők testen kívüli, „túlvilági” utazására, és ezeket orvosként ő is az agy oxigénhiányos állapotának tulajdonította, és hallucinációnak tartotta – mindaddig, amíg ő maga is meg nem tapasztalta, és kénytelen nem lett felülbírálni a korábbi meggyőződését.

"Nem én vagyok az első ember, aki megtapasztalta, hogy a testen kívül is létezik tudatosság. De úgy tudom, senki nem utazott még e dimenziókba oly módon, hogy egyrészt az agykérge igazoltan teljesen leállt, másrészt az utazás teljes ideje alatt a teste folyamatos orvosi megfigyelés alatt állt.

Az előbbi ténynek azért van jelentősége, mert a leggyakoribb magyarázat szerint a halálközeli élményeket az agy csökkent oxigénellátottsága idézi elő. Alexander azonban azt állítja, hogy esetében dokumentálhatóan nem az alulműködő agy furcsa kisüléseinek eredménye volt az élmény, az ő agykérge a CT-felvételek és a neurológiai vizsgálatok során egyáltalán nem jelzett aktivitást.

"Az orvostudománynak az agyról és az elméről vallott mai felfogása szerint abban az állapotban, amelyben én voltam, még halvány, beszűkült tudatosságot sem tapasztalhattam volna, nem beszélve arról a rendkívül kalandos, és teljesen koherens utazásról, amelyen átmentem" - olvasható a Newsweek cikkében.

„Az a világegyetem, amelyet a kómában töltött napjaimban megtapasztaltam, ugyanaz, amelyről Einstein, illetve Jézus beszél a maga nagyon különböző módján" – írja Alexander, aki hátra lévő életét az elme, a tudat valódi természetének kutatásával kívánja tölteni, valamint annak bizonyításával, hogy az ember sokkal több, mint a fizikai agya, és létezik agytól független tudatosság is.”

De szerintem teljesen érthető és természetes, hogy az, akinek a világképével, meggyőződésével nem férnek össze ezek a dolgok - beleértve akár a nem lokalizált tudatosság, akár a lélek és a reinkarnáció létezésének lehetőségét, - az egyrészt nem olvas erről a témáról, másrészt nem keres közvetett bizonyítékokat személyes megtapasztalás útján, másokéra pedig – ha ilyenbe akarva-akaratlanul belefut időnként - keres olyan magyarázatot, amire számára hihető, elfogadható, összegyeztethető a saját hitével, világképével – beleértve akár azt is, hogy azok az emberek, akik ilyen tapasztalatokról számolnak be, esetleg nem mondanak igazat, vagy nem objektíven számolnak be a velük történtekről.

Én személy szerint azt gondolom erről a kérdésről, hogy az a fontos, hogy az ember a saját hitével, világképével békében legyen, másokét pedig igyekezzen tiszteletben tartani.

"Nos, elmondanám neked, hogy van egy pont ahonnan már nincs visszatérés, és onnan még nem jött vissza senki, hogy igazolja a halál utáni életet és a reinkarnációt sem."

Gondolom, azt eddig sem feltételezted se te, se senki más, hogy az a rengeteg ember a világon, aki hisz a reinkarnáció létezésében akár mások, akár saját maga által megélt személyes tapasztalatok vagy bármi más miatt, az nem közvetett bizonyítékokra alapozza ezt a hitét, meggyőződését, hanem arra, hogy volt már alkalma nem klinikai, hanem a végleges, tényleges biológiai halálból visszatért emberrel beszélnie.

"Idegrendszeri tevékenység nélkül nem észlelhető semmi, mert az agy tárolja az emlékeket az összes információval együtt."

Épp arról írtam, hogy ha ezt elfogadjuk tényként, akkor gyakorlatilag lehetetlen racionális magyarázatot találni azokra az esetekre, arra az orvosok által tanúsított jelenségre, amikor kómában, vagy a klinikai halál állapotában levő emberek utólag olyan dolgokról képesek tényszerűen, hitelt érdemlően beszámolni, amikről akkor sem lehetne tudomásuk, ha - tegyük fel - nem ilyen állapotban lettek volna abban az időpontban, hanem normális agytevékenység és érzékszervi működés birtokában.

(De természetesen érthető az is, ha valaki mindezt azzal magyarázza, hogy ezek a páciensek, illetve a beszámolóikat utólag visszaigazoló orvosok és hozzátartozók nem mondanak igazat valamilyen megfontolásból.)

"Nem nagyon tudom mit mondjak arra, amikor dokumentált esetekről beszélsz és évekkel ezelőtti információkra hivatkozol, ami abból ered, hogy a belinkelt oldal egy másik forrásra hivatkozik a másik pedig egy másik forrásra a harmadik pedig egy negyedikre."

Azért nem akartam közvetlenül azt a linket beszúrni a hozzászólásomba, amire kattintva kapásból letöltődik a 'The Lancet'-ben megjelent tanulmány, amit négy holland orvos publikált arról a 13 éven át holland kórházakban folyó kutatásról, mert én sem szeretem, ha nem én döntöm el, hogy letöltök-e valamit a gépemre egy általam ismeretlen forrásból, vagy sem, és szeretném azt a döntési lehetőséget másnak is meghagyni, hogy ezt biztonságosnak ítéli-e, túl azon, hogy egyáltalán érdekli-e.

(Másrészt azért linkeltem be azt az oldalt, mert ott szerepel annak a kivehető protézises páciensnek az esetleírása angolul, Pim van Lommel kardiológus eredeti cikkéből szó szerint idézve, ami így szerintem hitelesebb, mintha csak én írom le magyarul a lényegét, mindenfajta forrás és hivatkozás nélkül.)

Azt meg őszintén szólva nem értem, ami 3. meg 4. további forrásra való hivatkozásról írtál, mert azon az oldalon, amit belinkeltem, Pim van Lommel vastag betűvel kiemelt neve után ott a link kék betűkkel a 'The Lancet" által megjelentett, pdf formátumban letölthető cikkhez (ahogy azt le is írtam).

Ami meg a dátumot illeti, nyilván ahány ember, annyiféle hozzáállás, de nálam annak a megítélésénél, hogy valamiben mennyi lehet vajon az igazság tartalom, nem az játszik szerepet, hogy hány évvel ezelőtt publikálták azt az információt, vagy mikor zajlott maga a kutatás, amire hivatkoznak, hanem az, hogy kik és hol publikálták, és kik végezték a kutatást.

A reinkarnáció az a jelenség, amikor az elhalt test birtokosa, a halál után egy másik fizikai testbe születik újjá. Új képességekkel, új személyiséggel, új egóval, új felfogással, új élettel... Viszont hozhatja magával a régi testében megszerzett ismeretei egy részét, ami az új testében, mint "tehetség", egyedi, kivételes képességként fog megnyilvánulni.

Reinkarnáció illetve újjászületés olyan foka, amit oly sokan ismernek, csak addig van, amíg az illető "fel nem ébred", át nem veszi az irányítást teljes mértékben az élete és "sorsa" felett, amíg hagyja, hogy mások, "isten(ek)" uralkodjanak és döntsenek a létéről. amíg teljesen fel nem ismeri a tudat korlátlan erejét és lehetőségeit. amíg a fizikai (létezés legalsóbb foka) világhoz ragaszkodik és amíg nem válik teljes mértékben tudatos spirituális lénnyé, aki örökkévaló, halhatatlan és egyedi.

Tehát ürítsd ki az elméd, a tudatalattid, minden beidegződéstől, elmélettől, hitrendszertől, vallási dogmáktól, korlátoktól, blokkoktól, világfelfogásoktól, szemlélődésektől és hozd létre, a saját HITED, mely nem ismer lehetetlent, mely bármire képes, mely legyőzhetetlen, mely halhatatlan és örökkévaló, mely a saját magad ura és nem hagyja, hogy mások, "isten(ek)" döntsenek felőled, mely önmagadra alapoz, mely teljes mértékben tudatos és mentes mindenféle korláttól...

Ne engedd, hogy a hatalmi elit, háttérhatalom és vallás megmondja miben higgy. Ezek a szervezetek már réges-rég tisztában vannak a létezés folyamataival, ezt pedig alaposan ki is használják a tudatlan birka embereken, mindenféle gátat, korlátot, blokkot és torz, hamis elképzelést próbálnak bele nevelni az emberbe, hogy teljes mértékben azonosuljon a megtévesztésekkel... Azt próbálják bemagyarázni, hogy kár is ellenkezni a "világ" dolgaival, hiszen úgyis mindent egy felsőbb terv, "isten" irányít, aki persze a makulátlan jóság, igazságos és szerető... Az "isten(ek)" pedig, ha szépen, lelkiismeretesen betartod azt a törvényt, dogmát és életvitelt amit a vallás tanít, akkor jó esetben "mennybe" kerülsz, rossz esetben meg a "pokolba"... Ez a két túlvilág, a "menny" és "pokol", mindössze a következő börtönöd, a következő létsík manipulált, torz és hamis elképzelés világa, arra az esetre, ha netán egy kicsit tudatosabb, rafináltabb vagy a többségtől és nem születnél újjá többet a fizikai világban...

Ez a két látszólagos oldal túlvilága, csupán megtévesztés. Azt szugerálják az emberbe, persze félelem mozgatóerő segítségével, hogy csak ez a két halálon túli világ létezik és valamelyiket "választanod" kell, az életviteled, gondolkodásod, cselekedeteid és hited jóvoltából...

Számtalan halálon túli (asztrál) világ létezik, ami mind-mind csak arra vár, hogy te a saját elképzelésed, hited, felfogásod és kényelmi szinted és szabad akaratod révén ezt létrehozd...!

Beadják az embereknek, hogy egy szartúróbogarak és semmit sem képesek önmaguk megvalósítani, létrehozni, teremteni, megérteni...

DE IGEN IS KÉPESEK... Pusztán "felébredt" tudat, akarat és korlátlan hit kérdése...