Mi a reinkarnáció értelme?

az a személyiség vagy aki vagy mindig

A reinkarnáció elméleti jellege abból áll, hogy a lélek a halál beállta után elhagyja a testet és új testbe költözik, de a lélekben nincs változás

Most sem vagy állandó személyiség. Örökké változol, csak nem veszed észre. Persze vannak bizonyos keretek, amelyek között változol.

Szerintem "odaát" az ego + elvárások hatása nélküli önmagad vagy, az a tiszta erő, amire a személyiséget meghatározó jellegek épülnek.

Talán olyankor kerülsz ehhez legközelebb, amikor meditálsz, illetve amikor olyan krízishelyzetbe kerülsz, hogy magad is meglepődsz a saját viselkedéseden - azaz nem a várt módon reagálsz vagy cselekszel.

A reinkarnáció lényege a fejlődés. Életeken keresztül tartó folyamat, minden élet tapasztalata apró lenyomatot hagy bennünk, amikre tudat alatt emlékszünk, ezen halvány emlékek adják a személyiségünket. Mindenkinek más emlékei, más személyiséget hoznak létre. Van aki nyugodt, megfontolt, mert ezt hozta magával, van aki ösztönből él, neki még meg kell tanulnia tudatosan èlnie.

Egyes tanok szerint ez a folyamat állati testben születve történik. Majd innen sok élet múlva lehetőséget kap a lélek emberi testben születni, innen már lehetősége van szabad akarat szerint élni, minél jobban háttérbe szorítva az ösztönöket. Elkezdheti felfedezni a világ és az élet összefüggéseit, sok élet során léphet feljebb és lejjebb is, a tetteitől függően. A tetteink visszahatnak rànk (karma). Amit elkövettünk az ugyan olyan mértékben fog visszahatni ránk is. Gondoljunk erre mikor valaki betegen, sérülten születik, ezek a keleti vallások szerint mind a karmikus visszahatások.

A folyamat végén pedig képessé válunk a tökéletes életre, karmikus visszahatások nélkül, majd a lélek feloldódik a Nirvanában, azaz nem megszűnik hanem hazatér.

"És milyen tanulsággal szolgál, ha mindent elfelejtesz?"

Azért érzel logikai bukfencet, mert a reinkarnáció célját és lényegét földi gondolkodással akarod alkalmazni.

A földi élet állatként/emberként egy tanulási színtér, egy "pálya", ha úgy tetszik. Nem pedig a végcél.

"A tudatalatti semmilyen reinkarnációs emléket nem tartalmaz. A tudatalattink csak a háttérinformációkat tartalmazza, amit az idő során felhalmozott."

Ebben egyáltalán nem vagyok ilyen biztos, bár lehet, mást nevezünk tudatalattinak.

A lélek fejlődésének fázisait szerintem Digo jól leírta, pontosabban szólva hasonlóan gondolom, mint ő. Ennyi a hatása a fejlődésnek egy-egy földi életre. Továbbá minél fejlettebb egy lélek, feltételezem annál kifinomultabb problémákkal szembesül. Furcsa volna, ha komoly filozófiai vagy társadalmi dilemmákat egy olyan léleknek adnák feladatul vagy megtapasztalás végett, amelyiknek még alapvető érzelmi vagy intellektuális kérdésekkel kell szembesülnie.

"A gondolkodási forma mindenhol ugyanaz, csak a módszer változó."

Ebben miért vagy ilyen biztos? Értetted az álmos példát? Teljesen más a gondolkodási forma az álomban, majd utána az ébrenlétben az álomról.

"Ha nem is egy "végső cél", de ennek is van egy célja, vagy nem? Ha pedig értelmetlen, akkor minek?"

+

QEgyébként pedig mi értelme szembesülni ezekkel a problémákkal?"

Valószínűleg a fejlődés, hiszen azt tapasztaljuk (legalább én tapasztalom), hogy létezik. Hogy magának a fejlődésnek tágabb szempontból mi az értelme, az megint egy olyan kérdés, amit nem ezen a tudatszinten, korlátolt rálátással és gondolkodással, félinformációk birtokában tudunk eldönteni.