Mi a reinkarnáció értelme?

"Úgy gondolom, hogy mindennek van logikus magyarázata függetlenül attól, hogy mit hiszünk, de ha ilyen könnyen meginogsz és feladod, aztán a elmenekülsz"

Ki mondta, hogy könnyen meginogtam és feladtam? Te. Mégpedig minden alap nélkül; évekig tartott a dilemmázásom, és a keresgélésem most sem zárult le. Nem is fog soha. Ez lehet az életem egyik értelme.

Persze, hogy mindennek van logikus magyarázata. Csak a magyarázatok bármelyike ellentmond a materializmus egyes alapelveinek. Elég kört futottam velük, magam is olyan "szkeptikus" voltam anno, mint egy darab kő. Ettől még megtörtént, ami megtörtént, nem is egy, nem fogom elbagatellizálni vagy megmásítani azért, mert a most uralkodó fő nézetrendszerbe nem illik bele.

Egyetlen megoldás van még: tébolyult vagyok, vagy ezek hamis emlékek. Csakhogy tanúim is vannak egyes esetekre, ráadásul más, hozzám közel állók is elmondták saját, hasonló "anekdotáikat".

"Oldalakon keresztül azt próbálom veled megértetni, hogy az előző életeid határozhatják meg a személyiséged, és minél több életed van annál jobban eltorzul a valódi személyiséged, a hosszú léttől pedig csak befelé fordulsz."

És oldalak óta nem értem, hogy miért "torzulna el" (<- ezt lassan megmagyarázhatnád, hogy érted) még jobban valaki személyisége a tapasztalatoktól? Azok gazdagítják, építik a személyiséget.

"a hosszú léttől pedig csak befelé fordulsz"

Ebben van valami, úgy vettem észre, minél tapasztaltabb valaki, annál kevésbé extrovertált, és belül keresi a válaszokat a kérdéseire.

"könnyen leírtad úgy, hogy a materalizmus még gyerekcipőben jár"

Nem ezt mondtam, hanem azt, hogy elégtelen világkép. Nem tudja megmagyarázni a jelenségek összességét, mert nagyon sok közülük túlmutat az alapelvein, szöges ellentétben áll azokkal. Mint pl. az én saját, jelentéktelen kis tapasztalataim is.

"Bennem például van egy nagyon erős igazságérzet" [...] Ha mondjuk újjászületnék sorozatgyilkos-ként és halomra ölném az embereket, és végül visszatérnék abban a bizonyos "magasabb tudatállapotban", akkor valószínűleg ez olyan törést okozna"

Na végre értem, miről beszélsz. Szerintem, mivel fejlődés van, aki már elért egy olyan szintet, hogy mélyről fakadó igazságérzet árad belőle (és egyébként nálam is ez van), az nem gondolom, hogy valaha sorozatgyilkossá tud süllyedni. A sorozatgyilkos az vagy ösztönlény, vagy pedig súlyosan pszichopatikus állapot.

"Aztán megint újjászületnék és mégjobban eltávolodnék saját magamtól, így a számomra fontos tényezők mégjobban eltávolodnának tőlem."

Itt is van egy lényeges nézetkülönbség. Az újjászületés szerintem nem véletlenszerű. Először is ott a karma hatása, másrészről pedig a tanulandó dolgok. Mint mondtam, szerintem ez lineárisan épül fel, ezért aligha tartom valószínűnek, hogy egy igazságérzetet magában felépített személyiségből sorozatgyilkos válik, akár a következő inkarnációjában. Bár sorozatgyilkosság is táplálkozhat mély igazságérzetből, gondoljunk csak a terroristákra, akik félremagyarázott és a szélsőségekig lecsupaszított vallási tanokra alapozzák tetteiket, és maguk előtt aligha van elszámolnivalójuk ezzel a lelkiismeret szintjén.

"De mindegy, hogy mit mondok neked, amíg nem érted ennek a lényegét és pozitív élményként éled meg, hogy le és felkapcsokod a villanyt, amíg ki nem csap az izzó."

Nem élem meg semmilyen élményként, sem pozitívan, sem súlyosan negatívan, amilyennek te tartod. Az élet(ek)nek vannak pozitív és negatív oldalai egyaránt, ahogy az éremnek is két oldala van. Divatos kifejezéssel élve a fény nem létezhet sötétség nélkül.

"viszont azt gondolva, hogy mindent megtehetünk következmények nélkül a tapasztalatszerzésre hárítvan nagy butaság."

Következmények nélkül biztosan nem. Azonban egy visszahatás is építi a személyiséget, mert ha megérti az okozatot, mint saját cselekedete következményét, talán kiépül benne egy belátás arra vonatkozóan, hogy mit ne tegyen többé.

"Igazából a hosszú lét is elég lenne megszerezni ezeket a tapasztalatokat"

Szerintem messze nem volna elég, hiszen ha szertenézel a világban, akkor azt láthatod, hogy rettenetesen sok különböző élethelyzet létezik. Ezeket képtelenség volna egy életútba sűríteni, ráadásul rengeteg ki is zárja egymást (pl. nem lehet valaki rokkant és sikeres élsportoló, vallási fanatikus terrorista vagy elismert államfő, egyszerű hétköznapi "szürke egér" és híres sztár sem - és ezek csak a külsőségek, az alapvető élethelyzetek). Ezek mind másfajta tapasztalatokat adnak, az életeseményekről már nem is beszélve. Egyszerűen túl széles a paletta, "pazarlás" volna egyetlen életet leélni egy ilyen helyen. A természet pedig nem egy pazarló valami.

"itt is felmerül a kérdés, hogy minek?"

Az én véleményem szerint ez egy alapvető tapasztalatokat adó állapot, amelynél feljebb is van, más világok, talán nem is Föld-jellegűek, ahol magasabb szintű "leckéket" lehet venni.

"Nem akarom neked megmondani, hogy miben higgy, mert csak egy egyszerű ember vagyok semmi extra. Annyi az egész, hogy elmondom, hogy én miben hiszek."

Semmi gond ezzel, nagyon örülök neki, és a kulturált hangnemnek is.

Kedves Svindlis,

Bár tudom, hogy piszok hosszúra sikerült a válaszom, de szerettem volna részleteiben kitérni a kérdéseid magyarázatakor a legfontosabb dolgokra. Köszönöm ha sikerül akár csak a felét is elolvasnod. A kérdéseimre pedig ha válaszolnál, annak nagyon örülnék! ;)

Logika alapján az ismétlés a tanulás és megismerés alapja. A folyamatos leszületés oktatás célzatú.

A személyiség csak pillanatnyi részünk a tanulás alatt ahogy 4-5 évesen is más az ember mint 10-12, 14-18, majd a huszas éveiben is más a gondolkodásunk egészen életünk végéig. A személyiség szerintem csak a születéstől megszerzett ismereteinknek és azok megértésének(vagy meg nem értésének) letükröződése. Vannak dolgok, melyekhez megítélésünk nagyon erősen ragaszkodik és nehezen változtatható meg. Ezek a személyiségjegyek, amikből egy kép rajzolódik ki, az egyén személyisége. De mivel a dolgokhoz való viszonyunk folyamatosan változik(mégha általunk nem is érzékelhetően) így a személyiség is elkerülhetetlenül átalakul. Ezért mondtam azt az elején, hogy a szeméyliség egy homogén halmaz mely tudásunkkal együtt változik.

Szerintem ez jól megfigyelhető az embereknél míg iskolába jár, folyamatosan változik a véleménye és szokásai, de amint elkezd dolgozni és kevesebb inger(új információ) éri mely befolyásolná a gondolkodását, a személyisége is stagnál és ekkor mondják, hogy valakinek kialakult a személyisége. Bár felnőtt korban is érnek tanító jellegű ingerek, viszont azoknak akaratosságunk miatt ellenállunk és régi elveinkhez ragaszkodva félre söpröjük őket, mely tovább szilárdítja az eddig kialakult képet rólunk. Ez persze nem minden esetben igaz, vannak a tanulásra fogékonyabb emberek és az értelmesebbek nemcsak be is ismerik, ha tévedtek, hanem újra gondolják korábbi nézeteiket és ez viszont személyiség változáshoz vezet. Szélsőséges példákkal jó érzékeltethető, ilyen pl: Mikor valaki világszemlélete megváltozik és a valláshoz vagy vallástól elfordul, vegetáriánus lesz, politikai nézeteiben változik, vagy teljesen új külsőt vesz fel(ez inkább nőkre jellemző partnerkapcsolati válság közben vagy után).

De ha már a reinkarnáció a téma, a klinikai halálból visszatértek élete is gyökeresen megváltozik az átélt élmények után és ez is személyiség változást eredményez.

A további kommentjeidben feltett kérdéseidre a válaszom:

" És úgy tudom, hogy a lélek előző életeink emlékét hordozza"

- Csak az abból leszűrt információkat. Igaz, hogy regressziós hipnózisban az emlékek felidézhetők, de szerintem az nem a lélekben tárolódott el. Mi értelme lenne olyan felesleges információkat hordozni a lélekben, melyeket ugyan átéltünk de

1, nem emlékszünk rájuk, így következtetéseket sem vonhatunk le belőlük

2, már nem is változtathatunk rajtuk

"A fejlődés teljesen értelmetlen és nem is beszélhetünk fejlődéről, ha most ember vagy és később valamilyen állatként fogsz újjászületni. "

- Jó meglátás, ezért sem igaz az a reinkarnációs elmélet, melyben az ember később állatként is megszülethet. Az állatként való megszületés lehetőségének további cáfolata, hogy soha senki nem számolt még be arról regressziós hipnózis alkalmával, hogy valamely állat testében élt volna korábban. Ugyan úgy, ahogy a matematika sem tehető semmissié egyetlen roszul értelmezett vagy megfogalmazott elmélet miatt, így a reinkarnáció elve is sértetlen marad a hiba felismerése után, mindössze ezen részét kell újragondolni.

" Egyáltalán miért kell fejlődni?"

- A fejlődés nem csak a te, hanem a teremtő érdekeit is szolgálja, hisz a megszerzett tapasztalataidból ő is ugyan úgy tanul, megismer. Egy másik hibás sztereotípia, hogy a teremtő mindenható és mindent tud, nem képes fejlődni. Az igaz, hogy mindent tud ami eddig történt, de a meg nem történt események kimenetele számára is ismeretlenek. Ugyan mi értelme lenne kreálni és tanulásra ösztökélni a teremtményeit(ahelyett, hogy a fejükbe varázsolná az összes létező tudást)ha nem lenne értelme?(értelmet pedig maga a változás adja minden és mindenki számára ami alól nincs kivétel) A világban minden folyamatos változáson megy keresztül és egyre ügyesebbé, okosabbá és hatékonyabbá válik. Ha nem lenne a lehetőség eleve megalkotva(maga a fejlődés következő lépcsője), nem létezhetne a fejlődés, mint olyan és a világ stagnálva statikus állípotba lépne. Vajon ez figyelhető meg a világban? Ugye nem. Továbbá az, hogy a lét nem a legeslegfejletteb pontról indul, hanem egy fejletlenebbről, is azt mutatja, hogy létezett egy legkorábbi állapot, amelyből megindult a változás (és ezen lépések kellő ismeret birtokában fel is vázolhatók) és ezen kezdeti állapot nemcsak kitaláció volt, hanem az alap elgondolás. A változás utáni formája a korábbi elképzelés újragondolása, jobbá tétele, azaz maga a fejlődési folyamat leíása a bizonyíték arra, hogy semmi sem létezett/létezhet tökéletes formában, mert mindig lesz mit úrja gondolni. Ebbe a tökéletlensége tartozik bele a teremtő maga is, hisz az új megtapasztalások átgondolásával egy korbbi elmélet felülírásával ismét gyarapodott a tudása, azaz fejlődött. Szerintem ezért nem mindent tudó a teremtő.

"És milyen tanulsággal szolgál, ha mindent elfelejtesz? "

- A felejtés nem tanulsággal szolgál hanem megóv és elválaszt az olyan felesleges dolgoktól, melyeket korábban kevesebb ismeret birtokában tettél. Ki szeretne emlékezni arra, hogy gyilkos volt, vagy átvert, megalázott, megvert embereket. És azért csak a rossz dolgokat sorolom fel, mert a jó dolgokból tanult és fejlődött, ami arra a szintre emelte ahol most épp van. A jó dolgok fejlesztenek, a rosszak csak kerülőutak, várótermek és állomások a fejlődés ösvényén. Ha mélyebben belemennénk, kiderülne, hogy nincs is jó és rossz, csak a fejlődést bejáró utak bizonyos irányban rövidebbek, másik irányba pedig hosszabbak, de mind ugyan abba az irányba mutatnak, előre. Például ha rosszat teszel de néhány alkalom után megbánod, akkor ugyan ott vagy mintha meg sem tetted volna. A ok, amiért a "rossz" hosszabb utat választottad csupán bizonyos ismeret hiányára utal. Míg valamiről nincs meg a kellő információd, addig nem tudsz helytálló döntést hozni. A "rossz" út általában rövidebbnek és kifizetődőbbnak tűnik, de később kiderül, hogy mégsem volt az. A későbbet pedig ne korlátozzuk le egyetlen életre. A "rossz" döntéseink újra és újra feltűnnek az életünkben mindaddig, míg meg nem találjuk a "helyes" döntést. És hogy adva van e mi a helyes ésmi nem, azaz létezik e az eleve elrendeltetés elve? Nem, mégpedig a szabad akarat léte miatt. Egy helyzetre nem csak egyetlen helyes megoldás létezik, hanem pont annyi, amennyivel elérheted azt, hogy sem magadnak sem pedig másoknak nem okozol kárt és pont ezen lehetőség kifürkészése miatt vagyunk mi itt a Földön, hogy átélve a szituációt milyen más megoldást lehet még találni a problémára. A probléma összetettsége pedig mindig az adott élőlény felfogási szintjével azonos, hogy megoldást találhasson rá, különben megakadna a fejlődési folyamat. Akárcsak egy (méreteiben)folyamatosan növekvő dominósorban sem tud semmit tenni egy 3 centis dominó a 3 méteressel szemben, viszont a sor elejére rakva és azt megindítva, odaérve már képes eldönteni azt.

"A tudatalatti semmilyen reinkarnációs emléket nem tartalmaz. A tudatalattink csak a háttérinformációkat tartalmazza, amit az idő során felhalmozott."

- Hogy jutottál erre a következtetésre? Szerintem pont fordítva van. Maga a háttérinformáció lényegtelen és felesleges tárolni, a lényeges dolgok az ezekből levont következtetések és összefüggések felismerésében van.

Az új ismeret csakis összefüggések felismerése és az azokból levolt következtetésekből jöhet létre. Maga az információ nem információ, csak ha van, aki értelmezze azt. Maga az információ milyensége, mennyisége és minősége is lehet változó, attól ugyan azok(vagy nagyon hasonló) következtetések vonhatók le belőlük.

Pl ahhoz hogy felfogd, ölni rossz, elég egy szigorú, helyes elvekkel rendelkező apa, aki embert, nem pedig egy idiótát nevel a gyerekéből. Az elhanyagolt gyermekhez nem biztos hogy eljut ez az információ, de más forrásokból ugyan úgy megszerezheti: barátaitól, filmekből, magából az élethelyzetekből ahol vagy mellette történik ilyen, vagy ő okoz egyet(tovább bonyolítható az akaratlagosság bevonásával). Előbb utóbb megérti és elfogadja, hogy életet kiontani rossz. Ha máshogy nem ő veszít majd el olyat aki számára nagyon fontos olyan ostoba ok miatt, melyet korábban ő helyesnek gondolt(mondjuk bandaháborúk és klikkekhez tartozás).

Bocs, már megint tólgondoltam a dolgokat.

" Ez az agy azon része, ami automatikus nem tudatos."

- Már bocs, de ha reinkarnációról van szó, akkor hogy jön ide az agy és annak részei?

"A sok újjászületéstől a megfáradt lélek, "ha van ilyen" nem fejlődik, hanem eltorzul az életek alatt."

- Ezt kifejtenéd bővebben? Levezetnéd, hogy jutottál erre a megállapításra?

"Ezeket a "problémákat" mindenki önmagának idézi elő."

- Részben igaz. Bár én úgy vélem mielőtt leszületünk, megtervezzük az életünk, nem pedig csak úgy fejest ugrunk bele. Ha az életnek célja van, akkor ahhoz mindenképp kell egy elképzelés, hogy nagyjából milyen úton juthatunk oda. Persze lehetne vaktába össze vissza csapongva is élni és majd idővel megtanulunk mindent, de ennek igazán nincs értelme. Vannak dolgok, melyek elsajátítása nélkül nem oldható meg a következő lépcsőfok(probléma). Azonos gondolkodással és stagnálással, csak hasonló jellegű problémák lennének megoldhatók, de mivel minden egyes megoldott probléma egyben töblet tudást is tartlamaz, így képtelenség, hogy ne fejlődj, viszont a céltalan össze-vissza helyzetekbe való ugrálás nemcsak lefáraszt, hanem sikerélmény nélkül lelohasztja a lelkesedésed és gyorsan depresszív állapotba visz. A depresszió pedig a céltalansággal, kilátástalansággal és a motivációktól mentes élettel hamar önmagunkba forduláshoz, rosszabb esetben öngyilkossághoz vezet. Mert az embert alaptermészetének része a kíváncsiság, a változásra való hajlam és az ismeretlen felfedezésének vágya.

A z életed megtervezése után pedig vannak olyan segítőink körülöttünk, akik segítenek előidézni azokat a helyzeteket, amiket át szeretnénk élni, hogy általuk fejlődhessünk. Viszont akkor is ott vannak mikor olyasmi történne, amit neked nem kell(még/már) megtapasztalnod és segítenek ezeket elkerülni.

"De van olyan probléma, amit nem tudtunk megoldani, és van olyan színt, ahol már nincs további fejlődés."

- Szerintem nincs olyan probléma amit nem lehet megoldani és naív gondolkodásra vall olyasmit állítani, hogy már elértük volna azt a szintet ahol nincs tovább fejlődni... A probléma csak vele azonos vagy alacsonyabb szintről nem oldható meg, viszont ilyenekkel kizárt, hogy találkozz, hisz ha korlátozva lenne a fejlődési lehetőséged, azzal a teremtő a saját megismerését is korlátozná aminek semmi értelme. Ezért a mondás: "Isten csak annyi terhet ró ránk, amennyit elbírunk"

Ezzel kapcsolatban fogalmazott meg Einstein egy okos észrevételt:

"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." Az őrültség pedig a józan gondolkodás ellentetje. Magyarán a fejlődés irányával szembemenő dolgok igenis végesek azon okból kifolyólag, hogy nem logikusak. Nincs, vagy csak részben fedezhető fel bennük az ok-okozati összeföggés. Egy idő után egyre távolabb kerülnek a racionális gondolkodástól és az észerűség határát feszegetik. Végül elérsz egy pontot, mely után a következő lépés csakis a logikus, józan paraszti észenk ellent mondó lépés lehet. Ez a legnagyobb kitérő a helyes megoldás(és fejlődés) megtalálásához./látod, mint korábban említettem, csak az út hossza változik ha előbb az ésszerűtlen dolgokat próbálod sorra az ésszerűek helyett/ (Nincs jó vagy rossz)

"Egyébként pedig mi értelme szembesülni ezekkel a problémákkal?"

- Mármint a megoldhatatlanokkal? Nem szembesülünk ilyenekkel, csak rossz irányból közelítjük meg a dolgokat. Számtalanszor előfordul az életben, hogy ami számunkra megoldhatatlan, az másnak pillanatok alatt megy. A fejlődés legnagyobb ellensége a lustaság/tétlenség.

Logika alapján az ismétlés a tanulás és megismerés alapja. A folyamatos leszületés oktatás célzatú.

A személyiség csak pillanatnyi részünk a tanulás alatt ahogy 4-5 évesen is más az ember mint 10-12, 14-18, majd a huszas éveiben is más a gondolkodásunk egészen életünk végéig. A személyiség szerintem csak a születéstől megszerzett ismereteinknek és azok megértésének(vagy meg nem értésének) letükröződése.

Vannak dolgok, melyekhez megítélésünk nagyon erősen ragaszkodik és nehezen változtatható meg. Ezek a személyiségjegyek, amikből egy kép rajzolódik ki, az egyén személyisége. De mivel a dolgokhoz való viszonyunk folyamatosan változik(mégha általunk nem is érzékelhetően) így a személyiség is elkerülhetetlenül átalakul. Ezért mondtam azt az elején, hogy a szeméyliség egy homogén halmaz mely tudásunkkal együtt változik.

Szerintem ez jól megfigyelhető az embereknél míg iskolába jár, folyamatosan változik a véleménye és szokásai, de amint elkezd dolgozni és kevesebb inger(új információ) éri mely befolyásolná a gondolkodását, a személyisége is stagnál és ekkor mondják, hogy valakinek kialakult a személyisége. Bár felnőtt korban is

érnek tanító jellegű ingerek, viszont azoknak akaratosságunk miatt ellenállunk és régi elveinkhez ragaszkodva félre söpröjük őket, mely tovább szilárdítja az eddig kialakult képet rólunk. Ez persze nem minden esetben igaz, vannak a tanulásra fogékonyabb emberek és az értelmesebbek nemcsak be is ismerik, ha tévedtek, hanem újra gondolják korábbi nézeteiket és ez viszont személyiség változáshoz vezet. Szélsőséges példákkal jó érzékeltethető, ilyen pl: Mikor valaki világszemlélete megváltozik és a valláshoz vagy vallástól elfordul, vegetáriánus lesz, politikai nézeteiben változik, vagy teljesen új külsőt vesz fel(ez inkább nőkre jellemző partnerkapcsolati válság közben vagy után). De ha már a reinkarnáció a téma, a klinikai halálból visszatértek élete is gyökeresen megváltozik az átélt élmények után és ez is személyiség változást eredményez.

A további kommentjeidben feltett kérdéseidre a válaszom:

" És úgy tudom, hogy a lélek előző életeink emlékét hordozza"

- Csak az abból leszűrt információkat. Igaz, hogy regressziós hipnózisban az emlékek felidézhetők, de szerintem az nem a lélekben tárolódott el. Mi értelme lenne olyan felesleges információkat hordozni a lélekben, melyeket ugyan átéltünk de

1, nem emlékszünk rájuk, így következtetéseket sem vonhatunk le belőlük

2, már nem is változtathatunk rajtuk

"A fejlődés teljesen értelmetlen és nem is beszélhetünk fejlődéről, ha most ember vagy és később valamilyen állatként fogsz újjászületni. "

- Jó meglátás, ezért sem igaz az a reinkarnációs elmélet, melyben az ember később állatként is megszülethet. Az állatként való megszületés lehetőségének további cáfolata, hogy soha senki nem számolt még be arról regressziós hipnózis alkalmával, hogy valamely állat testében élt volna korábban. Ugyan úgy, ahogy a matematika sem tehető semmissié egyetlen roszul értelmezett vagy megfogalmazott elmélet miatt, így a reinkarnáció elve is sértetlen marad a hiba felismerése után, mindössze ezen részét kell újragondolni.

" Egyáltalán miért kell fejlődni?"

- A fejlődés nem csak a te, hanem a teremtő érdekeit is szolgálja, hisz a megszerzett tapasztalataidból ő is ugyan úgy tanul, megismer. Egy másik hibás sztereotípia, hogy a teremtő mindenható és mindent tud, nem képes fejlődni. Az igaz, hogy mindent tud ami eddig történt, de a meg nem történt események kimenetele számára is ismeretlenek. Ugyan mi értelme lenne kreálni és tanulásra ösztökélni a teremtményeit(ahelyett, hogy a fejükbe varázsolná az összes létező tudást)ha nem lenne értelme?(értelmet pedig maga a változás adja minden és mindenki számára ami alól nincs kivétel) A világban minden folyamatos változáson megy keresztül és egyre ügyesebbé, okosabbá és hatékonyabbá válik. Ha nem lenne a lehetőség eleve megalkotva(maga a fejlődés következő lépcsője), nem létezhetne a fejlődés, mint olyan és a világ stagnálva statikus állípotba lépne. Vajon ez figyelhető meg a világban? Ugye nem. Továbbá az, hogy a lét nem a legeslegfejletteb pontról indul, hanem egy fejletlenebbről, is azt mutatja, hogy létezett egy legkorábbi állapot, amelyből megindult a változás (és ezen lépések kellő ismeret birtokában fel is vázolhatók) és ezen kezdeti állapot nemcsak kitaláció volt, hanem az alap elgondolás. A változás utáni formája a korábbi elképzelés újragondolása, jobbá tétele, azaz maga a fejlődési folyamat leíása a bizonyíték arra, hogy semmi sem létezett/létezhet tökéletes formában, mert mindig lesz mit úrja gondolni. Ebbe a tökéletlensége tartozik bele a teremtő maga is, hisz az új megtapasztalások átgondolásával egy korbbi elmélet felülírásával ismét gyarapodott a tudása, azaz fejlődött. Szerintem ezért nem mindent tudó a teremtő.

"És milyen tanulsággal szolgál, ha mindent elfelejtesz? "

- A felejtés nem tanulsággal szolgál hanem megóv és elválaszt az olyan felesleges dolgoktól, melyeket korábban kevesebb ismeret birtokában tettél. Ki szeretne emlékezni arra, hogy gyilkos volt, vagy átvert, megalázott, megvert embereket. És azért csak a rossz dolgokat sorolom fel, mert a jó dolgokból tanult és fejlődött, ami arra a szintre emelte ahol most épp van. A jó dolgok fejlesztenek, a rosszak csak kerülőutak, várótermek és állomások a fejlődés ösvényén. Ha mélyebben belemennénk, kiderülne, hogy nincs is jó és rossz, csak a fejlődést bejáró utak bizonyos irányban rövidebbek, másik irányba pedig hosszabbak, de mind ugyan abba az irányba mutatnak, előre. Például ha rosszat teszel de néhány alkalom után megbánod, akkor ugyan ott vagy mintha meg sem tetted volna. A ok, amiért a "rossz" hosszabb utat választottad csupán bizonyos ismeret hiányára utal. Míg valamiről nincs meg a kellő információd, addig nem tudsz helytálló döntést hozni. A "rossz" út általában rövidebbnek és kifizetődőbbnak tűnik, de később kiderül, hogy mégsem volt az. A későbbet pedig ne korlátozzuk le egyetlen életre. A "rossz" döntéseink újra és újra feltűnnek az életünkben mindaddig, míg meg nem találjuk a "helyes" döntést. És hogy adva van e mi a helyes ésmi nem, azaz létezik e az eleve elrendeltetés elve? Nem, mégpedig a szabad akarat léte miatt. Egy helyzetre nem csak egyetlen helyes megoldás létezik, hanem pont annyi, amennyivel elérheted azt, hogy sem magadnak sem pedig másoknak nem okozol kárt és pont ezen lehetőség kifürkészése miatt vagyunk mi itt a Földön, hogy átélve a szituációt milyen más megoldást lehet még találni a problémára. A probléma összetettsége pedig mindig az adott élőlény felfogási szintjével azonos, hogy megoldást találhasson rá, különben megakadna a fejlődési folyamat. Akárcsak egy (méreteiben)folyamatosan növekvő dominósorban sem tud semmit tenni egy 3 centis dominó a 3 méteressel szemben, viszont a sor elejére rakva és azt megindítva, odaérve már képes eldönteni azt.

"A tudatalatti semmilyen reinkarnációs emléket nem tartalmaz. A tudatalattink csak a háttérinformációkat tartalmazza, amit az idő során felhalmozott."

- Hogy jutottál erre a következtetésre? Szerintem pont fordítva van. Maga a háttérinformáció lényegtelen és felesleges tárolni, a lényeges dolgok az ezekből levont következtetések és összefüggések felismerésében van.

Az új ismeret csakis összefüggések felismerése és az azokból levolt következtetésekből jöhet létre. Maga az információ nem információ, csak ha van, aki értelmezze azt. Maga az információ milyensége, mennyisége és minősége is lehet változó, attól ugyan azok(vagy nagyon hasonló) következtetések vonhatók le belőlük.

Pl ahhoz hogy felfogd, ölni rossz, elég egy szigorú, helyes elvekkel rendelkező apa, aki embert, nem pedig egy idiótát nevel a gyerekéből. Az elhanyagolt gyermekhez nem biztos hogy eljut ez az információ, de más forrásokból ugyan úgy megszerezheti: barátaitól, filmekből, magából az élethelyzetekből ahol vagy mellette történik ilyen, vagy ő okoz egyet(tovább bonyolítható az akaratlagosság bevonásával). Előbb utóbb megérti és elfogadja, hogy életet kiontani rossz. Ha máshogy nem ő veszít majd el olyat aki számára nagyon fontos olyan ostoba ok miatt, melyet korábban ő helyesnek gondolt(mondjuk bandaháborúk és klikkekhez tartozás).

Bocs, már megint tólgondoltam a dolgokat.

" Ez az agy azon része, ami automatikus nem tudatos."

- Már bocs, de ha reinkarnációról van szó, akkor hogy jön ide az agy és annak részei?

"A sok újjászületéstől a megfáradt lélek, "ha van ilyen" nem fejlődik, hanem eltorzul az életek alatt."

- Ezt kifejtenéd bővebben? Levezetnéd, hogy jutottál erre a megállapításra?

"Ezeket a "problémákat" mindenki önmagának idézi elő."

- Részben igaz. Bár én úgy vélem mielőtt leszületünk, megtervezzük az életünk, nem pedig csak úgy fejest ugrunk bele. Ha az életnek célja van, akkor ahhoz mindenképp kell egy elképzelés, hogy nagyjából milyen úton juthatunk oda. Persze lehetne vaktába össze vissza csapongva is élni és majd idővel megtanulunk mindent, de ennek igazán nincs értelme. Vannak dolgok, melyek elsajátítása nélkül nem oldható meg a következő lépcsőfok(probléma). Azonos gondolkodással és stagnálással, csak hasonló jellegű problémák lennének megoldhatók, de mivel minden egyes megoldott probléma egyben töblet tudást is tartlamaz, így képtelenség, hogy ne fejlődj, viszont a céltalan össze-vissza helyzetekbe való ugrálás nemcsak lefáraszt, hanem sikerélmény nélkül lelohasztja a lelkesedésed és gyorsan depresszív állapotba visz. A depresszió pedig a céltalansággal, kilátástalansággal és a motivációktól mentes élettel hamar önmagunkba forduláshoz, rosszabb esetben öngyilkossághoz vezet. Mert az embert alaptermészetének része a kíváncsiság, a változásra való hajlam és az ismeretlen felfedezésének vágya.

A z életed megtervezése után pedig vannak olyan segítőink körülöttünk, akik segítenek előidézni azokat a helyzeteket, amiket át szeretnénk élni, hogy általuk fejlődhessünk. Viszont akkor is ott vannak mikor olyasmi történne, amit neked nem kell(még/már) megtapasztalnod és segítenek ezeket elkerülni.

"De van olyan probléma, amit nem tudtunk megoldani, és van olyan színt, ahol már nincs további fejlődés."

- Szerintem nincs olyan probléma amit nem lehet megoldani és naív gondolkodásra vall olyasmit állítani, hogy már elértük volna azt a szintet ahol nincs tovább fejlődni... A probléma csak vele azonos vagy alacsonyabb szintről nem oldható meg, viszont ilyenekkel kizárt, hogy találkozz, hisz ha korlátozva lenne a fejlődési lehetőséged, azzal a teremtő a saját megismerését is korlátozná aminek semmi értelme. Ezért a mondás: "Isten csak annyi terhet ró ránk, amennyit elbírunk"

Ezzel kapcsolatban fogalmazott meg Einstein egy okos észrevételt:

"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." Az őrültség pedig a józan gondolkodás ellentetje. Magyarán a fejlődés irányával szembemenő dolgok igenis végesek azon okból kifolyólag, hogy nem logikusak. Nincs, vagy csak részben fedezhető fel bennük az ok-okozati összeföggés. Egy idő után egyre távolabb kerülnek a racionális gondolkodástól és az észerűség határát feszegetik. Végül elérsz egy pontot, mely után a következő lépés csakis a logikus, józan paraszti észenk ellent mondó lépés lehet. Ez a legnagyobb kitérő a helyes megoldás(és fejlődés) megtalálásához./látod, mint korábban említettem, csak az út hossza változik ha előbb az ésszerűtlen dolgokat próbálod sorra az ésszerűek helyett/ (Nincs jó vagy rossz)

"Egyébként pedig mi értelme szembesülni ezekkel a problémákkal?"

- Mármint a megoldhatatlanokkal? Nem szembesülünk ilyenekkel, csak rossz irányból közelítjük meg a dolgokat. Számtalanszor előfordul az életben, hogy ami számunkra megoldhatatlan, az másnak pillanatok alatt megy. A fejlődés legnagyobb ellensége a lustaság/tétlenség.

Logika alapján az ismétlés a tanulás és megismerés alapja. A folyamatos leszületés oktatás célzatú.

A személyiség csak pillanatnyi részünk a tanulás alatt ahogy 4-5 évesen is más az ember mint 10-12, 14-18, majd a huszas éveiben is más a gondolkodásunk egészen életünk végéig. A személyiség szerintem csak a születéstől megszerzett ismereteinknek és azok megértésének(vagy meg nem értésének) letükröződése.

Vannak dolgok, melyekhez megítélésünk nagyon erősen ragaszkodik és nehezen változtatható meg. Ezek a személyiségjegyek, amikből egy kép rajzolódik ki, az egyén személyisége. De mivel a dolgokhoz való viszonyunk folyamatosan változik(mégha általunk nem is érzékelhetően) így a személyiség is elkerülhetetlenül átalakul. Ezért mondtam azt az elején, hogy a szeméyliség egy homogén halmaz mely tudásunkkal együtt változik.

Szerintem ez jól megfigyelhető az embereknél míg iskolába jár, folyamatosan változik a véleménye és szokásai, de amint elkezd dolgozni és kevesebb inger(új információ) éri mely befolyásolná a gondolkodását, a személyisége is stagnál és ekkor mondják, hogy valakinek kialakult a személyisége. Bár felnőtt korban is

érnek tanító jellegű ingerek, viszont azoknak akaratosságunk miatt ellenállunk és régi elveinkhez ragaszkodva félre söpröjük őket, mely tovább szilárdítja az eddig kialakult képet rólunk. Ez persze nem minden esetben igaz, vannak a tanulásra fogékonyabb emberek és az értelmesebbek nemcsak be is ismerik, ha tévedtek, hanem újra gondolják korábbi nézeteiket és ez viszont személyiség változáshoz vezet. Szélsőséges példákkal jó érzékeltethető, ilyen pl: Mikor valaki világszemlélete megváltozik és a valláshoz vagy vallástól elfordul, vegetáriánus lesz, politikai nézeteiben változik, vagy teljesen új külsőt vesz fel(ez inkább nőkre jellemző partnerkapcsolati válság közben vagy után). De ha már a reinkarnáció a téma, a klinikai halálból visszatértek élete is gyökeresen megváltozik az átélt élmények után és ez is személyiség változást eredményez.

A további kommentjeidben feltett kérdéseidre a válaszom:

" És úgy tudom, hogy a lélek előző életeink emlékét hordozza"

- Csak az abból leszűrt információkat. Igaz, hogy regressziós hipnózisban az emlékek felidézhetők, de szerintem az nem a lélekben tárolódott el. Mi értelme

lenne olyan felesleges információkat hordozni a lélekben, melyeket ugyan átéltünk de

1, nem emlékszünk rájuk, így következtetéseket sem vonhatunk le belőlük

2, már nem is változtathatunk rajtuk

Ha ezen iformációk mind-mind a birtokunkban lennének, nem tudnánk a jelenlegi kitűzött célokkal foglalkozni, hisz folyton a múlton rágódnánk, hogy mi miért történt. Vannak dolgok amiken már nem tudsz változtatni, mondjuk ha megöltél egy embert, de ha még a korábbi életedben megbántad, mi szükség lenne ezen emlék létére? Az a halál után nem csak megtervezel és elkezdesz egy új életet, hanem a korábbi leélt életed szisztematikusan kielemzed, mikor mit kellett volna tenni, mi volt amit jól csináltál, miben kell fejlődnöd és ez adja majd meg majd a következő életbeli célokat. De mielőtt elkezdenéd azt, rengeteg tanulságot vonsz le az éppen leélt életedből és a lelked ott is fejlődik. Okosabb, intelligensebb, több és jobb leszel mint mikor átlépted a halál kapuját. Egy nagy összegzést végzel, ahol az utolsó összegezhető tudást is kisajtolod az életedből és ebben segítők is részt vesznek.

"A fejlődés teljesen értelmetlen és nem is beszélhetünk fejlődéről, ha most ember vagy és később valamilyen állatként fogsz újjászületni. "

- Jó meglátás, ezért sem igaz az a reinkarnációs elmélet, melyben az ember később állatként is megszülethet. Az állatként való megszületés lehetőségének további cáfolata, hogy soha senki nem számolt még be arról regressziós hipnózis alkalmával, hogy valamely állat testében élt volna korábban. Ugyan úgy, ahogy

a matematika sem tehető semmissié egyetlen roszul értelmezett vagy megfogalmazott elmélet miatt, így a reinkarnáció elve is sértetlen marad a hiba felismerése után, mindössze ezen részét kell újragondolni.

" Egyáltalán miért kell fejlődni?"

- A fejlődés nem csak a te, hanem a teremtő érdekeit is szolgálja, hisz a megszerzett tapasztalataidból ő is ugyan úgy tanul, megismer. Egy másik hibás sztereotípia, hogy a teremtő mindenható és mindent tud, nem képes fejlődni. Az igaz, hogy mindent tud ami eddig történt, de a meg nem történt események kimenetele számára is ismeretlenek. Ugyan mi értelme lenne kreálni és tanulásra ösztökélni a teremtményeit(ahelyett, hogy a fejükbe varázsolná az összes létező tudást)ha nem lenne értelme?(értelmet pedig maga a változás adja minden és mindenki számára ami alól nincs kivétel) A világban minden folyamatos változáson megy keresztül és egyre ügyesebbé, okosabbá és hatékonyabbá válik. Ha nem lenne a lehetőség eleve megalkotva(maga a fejlődés következő lépcsője), nem létezhetne a fejlődés, mint olyan és a világ stagnálva statikus állípotba lépne. Vajon ez figyelhető meg a világban? Ugye nem. Továbbá az, hogy a lét nem a legeslegfejletteb pontról indul, hanem egy fejletlenebbről, is azt mutatja, hogy létezett egy legkorábbi állapot, amelyből megindult a változás (és ezen lépések kellő ismeret birtokában fel is vázolhatók) és ezen kezdeti állapot nemcsak kitaláció volt, hanem az alap elgondolás. A változás utáni formája a korábbi elképzelés újragondolása, jobbá tétele, azaz maga a fejlődési folyamat leíása a bizonyíték arra, hogy semmi sem létezett/létezhet tökéletes formában, mert mindig lesz mit úrja gondolni. Ebbe a tökéletlensége tartozik bele a teremtő maga is, hisz az új megtapasztalások átgondolásával egy korbbi elmélet felülírásával ismét gyarapodott a tudása, azaz fejlődött. Szerintem ezért nem mindent tudó a teremtő.

"És milyen tanulsággal szolgál, ha mindent elfelejtesz? "

- A felejtés nem tanulsággal szolgál hanem megóv és elválaszt az olyan felesleges dolgoktól, melyeket korábban kevesebb ismeret birtokában tettél. Ki szeretne emlékezni arra, hogy gyilkos volt, vagy átvert, megalázott, megvert embereket. És azért csak a rossz dolgokat sorolom fel, mert a jó dolgokból tanult és fejlődött, ami arra a szintre emelte ahol most épp van. A jó dolgok fejlesztenek, a rosszak csak kerülőutak, várótermek és állomások a fejlődés ösvényén. Ha mélyebben belemennénk, kiderülne, hogy nincs is jó és rossz, csak a fejlődést bejáró utak bizonyos irányban rövidebbek, másik irányba pedig hosszabbak, de mind ugyan abba az irányba mutatnak, előre. Például ha rosszat teszel de néhány alkalom után megbánod, akkor ugyan ott vagy mintha meg sem tetted volna. A ok, amiért a "rossz" hosszabb utat választottad csupán bizonyos ismeret hiányára utal. Míg valamiről nincs meg a kellő információd, addig nem tudsz helytálló döntést hozni. A "rossz" út általában rövidebbnek és kifizetődőbbnak tűnik, de később kiderül, hogy mégsem volt az. A későbbet pedig ne korlátozzuk le egyetlen életre. A "rossz" döntéseink újra és újra feltűnnek az életünkben mindaddig, míg meg nem találjuk a "helyes" döntést. És hogy adva van e mi a helyes ésmi nem, azaz létezik e az eleve elrendeltetés elve? Nem, mégpedig a szabad akarat léte miatt. Egy helyzetre nem csak egyetlen helyes megoldás létezik, hanem pont annyi, amennyivel elérheted azt, hogy sem magadnak sem pedig másoknak nem okozol kárt és pont ezen lehetőség kifürkészése miatt vagyunk mi itt a Földön, hogy átélve a szituációt milyen más megoldást lehet még találni a problémára. A probléma összetettsége pedig mindig az adott élőlény felfogási szintjével azonos, hogy megoldást találhasson rá, különben megakadna a fejlődési folyamat. Akárcsak egy (méreteiben)folyamatosan növekvő dominósorban sem tud semmit tenni egy 3 centis dominó a 3 méteressel szemben, viszont a sor elejére rakva és azt megindítva, odaérve már képes eldönteni azt.

"A tudatalatti semmilyen reinkarnációs emléket nem tartalmaz. A tudatalattink csak a háttérinformációkat tartalmazza, amit az idő során felhalmozott."

- Hogy jutottál erre a következtetésre? Szerintem pont fordítva van. Maga a háttérinformáció lényegtelen és felesleges tárolni, a lényeges dolgok az ezekből levont következtetések és összefüggések felismerésében van.

Az új ismeret csakis összefüggések felismerése és az azokból levolt következtetésekből jöhet létre. Maga az információ nem információ, csak ha van, aki értelmezze azt. Maga az információ milyensége, mennyisége és minősége is lehet változó, attól ugyan azok(vagy nagyon hasonló) következtetések vonhatók le belőlük.

Pl ahhoz hogy felfogd, ölni rossz, elég egy szigorú, helyes elvekkel rendelkező apa, aki embert, nem pedig egy idiótát nevel a gyerekéből. Az elhanyagolt gyermekhez nem biztos hogy eljut ez az információ, de más forrásokból ugyan úgy megszerezheti: barátaitól, filmekből, magából az élethelyzetekből ahol vagy mellette történik ilyen, vagy ő okoz egyet(tovább bonyolítható az akaratlagosság bevonásával). Előbb utóbb megérti és elfogadja, hogy életet kiontani rossz. Ha máshogy nem ő veszít majd el olyat aki számára nagyon fontos olyan ostoba ok miatt, melyet korábban ő helyesnek gondolt(mondjuk bandaháborúk és klikkekhez tartozás).

Bocs, már megint tólgondoltam a dolgokat.

" Ez az agy azon része, ami automatikus nem tudatos."

- Már bocs, de ha reinkarnációról van szó, akkor hogy jön ide az agy és annak részei?

"A sok újjászületéstől a megfáradt lélek, "ha van ilyen" nem fejlődik, hanem eltorzul az életek alatt."

- Ezt kifejtenéd bővebben? Levezetnéd, hogy jutottál erre a megállapításra?

"Ezeket a "problémákat" mindenki önmagának idézi elő."

- Részben igaz. Bár én úgy vélem mielőtt leszületünk, megtervezzük az életünk, nem pedig csak úgy fejest ugrunk bele. Ha az életnek célja van, akkor ahhoz mindenképp kell egy elképzelés, hogy nagyjából milyen úton juthatunk oda. Persze lehetne vaktába össze vissza csapongva is élni és majd idővel megtanulunk mindent, de ennek igazán nincs értelme. Vannak dolgok, melyek elsajátítása nélkül nem oldható meg a következő lépcsőfok(probléma). Azonos gondolkodással és stagnálással, csak hasonló jellegű problémák lennének megoldhatók, de mivel minden egyes megoldott probléma egyben töblet tudást is tartlamaz, így képtelenség, hogy ne fejlődj, viszont a céltalan össze-vissza helyzetekbe való ugrálás nemcsak lefáraszt, hanem sikerélmény nélkül lelohasztja a lelkesedésed és gyorsan depresszív állapotba visz. A depresszió pedig a céltalansággal, kilátástalansággal és a motivációktól mentes élettel hamar önmagunkba forduláshoz, rosszabb esetben öngyilkossághoz vezet. Mert az embert alaptermészetének része a kíváncsiság, a változásra való hajlam és az ismeretlen felfedezésének vágya.

A z életed megtervezése után pedig vannak olyan segítőink körülöttünk, akik segítenek előidézni azokat a helyzeteket, amiket át szeretnénk élni, hogy általuk fejlődhessünk. Viszont akkor is ott vannak mikor olyasmi történne, amit neked nem kell(még/már) megtapasztalnod és segítenek ezeket elkerülni.

"De van olyan probléma, amit nem tudtunk megoldani, és van olyan színt, ahol már nincs további fejlődés."

- Szerintem nincs olyan probléma amit nem lehet megoldani és naív gondolkodásra vall olyasmit állítani, hogy már elértük volna azt a szintet ahol nincs tovább fejlődni... A probléma csak vele azonos vagy alacsonyabb szintről nem oldható meg, viszont ilyenekkel kizárt, hogy találkozz, hisz ha korlátozva lenne a fejlődési lehetőséged, azzal a teremtő a saját megismerését is korlátozná aminek semmi értelme. Ezért a mondás: "Isten csak annyi terhet ró ránk, amennyit elbírunk"

Ezzel kapcsolatban fogalmazott meg Einstein egy okos észrevételt:

"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." Az őrültség pedig a józan gondolkodás ellentetje. Magyarán a fejlődés irányával szembemenő dolgok igenis végesek azon okból kifolyólag, hogy nem logikusak. Nincs, vagy csak részben fedezhető fel bennük az ok-okozati összeföggés. Egy idő után egyre távolabb kerülnek a racionális gondolkodástól és az észerűség határát feszegetik. Végül elérsz egy pontot, mely után a következő lépés csakis a logikus, józan paraszti észenk ellent mondó lépés lehet. Ez a legnagyobb kitérő a helyes megoldás(és fejlődés) megtalálásához./látod, mint korábban említettem, csak az út hossza változik ha előbb az ésszerűtlen dolgokat próbálod sorra az ésszerűek helyett/ (Nincs jó vagy rossz)

"Egyébként pedig mi értelme szembesülni ezekkel a problémákkal?"

- Mármint a megoldhatatlanokkal? Nem szembesülünk ilyenekkel, csak rossz irányból közelítjük meg a dolgokat. Számtalanszor előfordul az életben, hogy ami számunkra megoldhatatlan, az másnak pillanatok alatt megy. A fejlődés legnagyobb ellensége a lustaság/tétlenség.

Logika alapján az ismétlés a tanulás és megismerés alapja. A folyamatos leszületés oktatás célzatú.

A személyiség csak pillanatnyi részünk a tanulás alatt ahogy 4-5 évesen is más az ember mint 10-12, 14-18, majd a huszas éveiben is más a gondolkodásunk egészen életünk végéig. A személyiség szerintem csak a születéstől megszerzett ismereteinknek és azok megértésének(vagy meg nem értésének) letükröződése.

Vannak dolgok, melyekhez megítélésünk nagyon erősen ragaszkodik és nehezen változtatható meg. Ezek a személyiségjegyek, amikből egy kép rajzolódik ki, az egyén személyisége. De mivel a dolgokhoz való viszonyunk folyamatosan változik(mégha általunk nem is érzékelhetően) így a személyiség is elkerülhetetlenül átalakul. Ezért mondtam azt az elején, hogy a szeméyliség egy homogén halmaz mely tudásunkkal együtt változik.

Szerintem ez jól megfigyelhető az embereknél míg iskolába jár, folyamatosan változik a véleménye és szokásai, de amint elkezd dolgozni és kevesebb inger(új információ) éri mely befolyásolná a gondolkodását, a személyisége is stagnál és ekkor mondják, hogy valakinek kialakult a személyisége. Bár felnőtt korban is

érnek tanító jellegű ingerek, viszont azoknak akaratosságunk miatt ellenállunk és régi elveinkhez ragaszkodva félre söpröjük őket, mely tovább szilárdítja az eddig kialakult képet rólunk. Ez persze nem minden esetben igaz, vannak a tanulásra fogékonyabb emberek és az értelmesebbek nemcsak be is ismerik, ha tévedtek, hanem újra gondolják korábbi nézeteiket és ez viszont személyiség változáshoz vezet. Szélsőséges példákkal jó érzékeltethető, ilyen pl: Mikor valaki világszemlélete megváltozik és a valláshoz vagy vallástól elfordul, vegetáriánus lesz, politikai nézeteiben változik, vagy teljesen új külsőt vesz fel(ez inkább nőkre jellemző partnerkapcsolati válság közben vagy után). De ha már a reinkarnáció a téma, a klinikai halálból visszatértek élete is gyökeresen megváltozik az átélt élmények után és ez is személyiség változást eredményez.

A további kommentjeidben feltett kérdéseidre a válaszom:

" És úgy tudom, hogy a lélek előző életeink emlékét hordozza"

- Csak az abból leszűrt információkat. Igaz, hogy regressziós hipnózisban az emlékek felidézhetők, de szerintem az nem a lélekben tárolódott el. Mi értelme

lenne olyan felesleges információkat hordozni a lélekben, melyeket ugyan átéltünk de

1, nem emlékszünk rájuk, így következtetéseket sem vonhatunk le belőlük

2, már nem is változtathatunk rajtuk

Ha ezen iformációk mind-mind a birtokunkban lennének, nem tudnánk a jelenlegi kitűzött célokkal foglalkozni, hisz folyton a múlton rágódnánk, hogy mi miért történt. Vannak dolgok amiken már nem tudsz változtatni, mondjuk ha megöltél egy embert, de ha még a korábbi életedben megbántad, mi szükség lenne ezen emlék létére? Az a halál után nem csak megtervezel és elkezdesz egy új életet, hanem a korábbi leélt életed szisztematikusan kielemzed, mikor mit kellett volna tenni, mi volt amit jól csináltál, miben kell fejlődnöd és ez adja majd meg majd a következő életbeli célokat. De mielőtt elkezdenéd azt, rengeteg tanulságot vonsz le az éppen leélt életedből és a lelked ott is fejlődik. Okosabb, intelligensebb, több és jobb leszel mint mikor átlépted a halál kapuját. Egy nagy összegzést végzel, ahol az utolsó összegezhető tudást is kisajtolod az életedből és ebben segítők is részt vesznek.

"A fejlődés teljesen értelmetlen és nem is beszélhetünk fejlődéről, ha most ember vagy és később valamilyen állatként fogsz újjászületni. "

- Jó meglátás, ezért sem igaz az a reinkarnációs elmélet, melyben az ember később állatként is megszülethet. Az állatként való megszületés lehetőségének további cáfolata, hogy soha senki nem számolt még

"A fejlődés teljesen értelmetlen és nem is beszélhetünk fejlődéről, ha most ember vagy és később valamilyen állatként fogsz újjászületni. "

- Jó meglátás, ezért sem igaz az a reinkarnációs elmélet, melyben az ember később állatként is megszülethet. Az állatként való megszületés lehetőségének további cáfolata, hogy soha senki nem számolt még be arról regressziós hipnózis alkalmával, hogy valamely állat testében élt volna korábban. Ugyan úgy, ahogy

a matematika sem tehető semmissié egyetlen roszul értelmezett vagy megfogalmazott elmélet miatt, így a reinkarnáció elve is sértetlen marad a hiba felismerése után, mindössze ezen részét kell újragondolni.

" Egyáltalán miért kell fejlődni?"

- A fejlődés nem csak a te, hanem a teremtő érdekeit is szolgálja, hisz a megszerzett tapasztalataidból ő is ugyan úgy tanul, megismer. Egy másik hibás sztereotípia, hogy a teremtő mindenható és mindent tud, nem képes fejlődni. Az igaz, hogy mindent tud ami eddig történt, de a meg nem történt események kimenetele számára is ismeretlenek. Ugyan mi értelme lenne kreálni és tanulásra ösztökélni a teremtményeit(ahelyett, hogy a fejükbe varázsolná az összes létező tudást)ha nem lenne értelme?(értelmet pedig maga a változás adja minden és mindenki számára ami alól nincs kivétel) A világban minden folyamatos változáson megy keresztül és egyre ügyesebbé, okosabbá és hatékonyabbá válik. Ha nem lenne a lehetőség eleve megalkotva(maga a fejlődés következő lépcsője), nem létezhetne a fejlődés, mint olyan és a világ stagnálva statikus állípotba lépne. Vajon ez figyelhető meg a világban? Ugye nem. Továbbá az, hogy a lét nem a legeslegfejletteb pontról indul, hanem egy fejletlenebbről, is azt mutatja, hogy létezett egy legkorábbi állapot, amelyből megindult a változás (és ezen lépések kellő ismeret birtokában fel is vázolhatók) és ezen kezdeti állapot nemcsak kitaláció volt, hanem az alap elgondolás. A változás utáni formája a korábbi elképzelés újragondolása, jobbá tétele, azaz maga a fejlődési folyamat leíása a bizonyíték arra, hogy semmi sem létezett/létezhet tökéletes formában, mert mindig lesz mit úrja gondolni. Ebbe a tökéletlensége tartozik bele a teremtő maga is, hisz az új megtapasztalások átgondolásával egy korbbi elmélet felülírásával ismét gyarapodott a tudása, azaz fejlődött. Szerintem ezért nem mindent tudó a teremtő.

"És milyen tanulsággal szolgál, ha mindent elfelejtesz? "

- A felejtés nem tanulsággal szolgál hanem megóv és elválaszt az olyan felesleges dolgoktól, melyeket korábban kevesebb ismeret birtokában tettél. Ki szeretne emlékezni arra, hogy gyilkos volt, vagy átvert, megalázott, megvert embereket. És azért csak a rossz dolgokat sorolom fel, mert a jó dolgokból tanult és fejlődött, ami arra a szintre emelte ahol most épp van. A jó dolgok fejlesztenek, a rosszak csak kerülőutak, várótermek és állomások a fejlődés ösvényén. Ha mélyebben belemennénk, kiderülne, hogy nincs is jó és rossz, csak a fejlődést bejáró utak bizonyos irányban rövidebbek, másik irányba pedig hosszabbak, de mind ugyan abba az irányba mutatnak, előre. Például ha rosszat teszel de néhány alkalom után megbánod, akkor ugyan ott vagy mintha meg sem tetted volna. A ok, amiért a "rossz" hosszabb utat választottad csupán bizonyos ismeret hiányára utal. Míg valamiről nincs meg a kellő információd, addig nem tudsz helytálló döntést hozni. A "rossz" út általában rövidebbnek és kifizetődőbbnak tűnik, de később kiderül, hogy mégsem volt az. A későbbet pedig ne korlátozzuk le egyetlen életre. A "rossz" döntéseink újra és újra feltűnnek az életünkben mindaddig, míg meg nem találjuk a "helyes" döntést. És hogy adva van e mi a helyes ésmi nem, azaz létezik e az eleve elrendeltetés elve? Nem, mégpedig a szabad akarat léte miatt. Egy helyzetre nem csak egyetlen helyes megoldás létezik, hanem pont annyi, amennyivel elérheted azt, hogy sem magadnak sem pedig másoknak nem okozol kárt és pont ezen lehetőség kifürkészése miatt vagyunk mi itt a Földön, hogy átélve a szituációt milyen más megoldást lehet még találni a problémára. A probléma összetettsége pedig mindig az adott élőlény felfogási szintjével azonos, hogy megoldást találhasson rá, különben megakadna a fejlődési folyamat. Akárcsak egy (méreteiben)folyamatosan növekvő dominósorban sem tud semmit tenni egy 3 centis dominó a 3 méteressel szemben, viszont a sor elejére rakva és azt megindítva, odaérve már képes eldönteni azt.

"A tudatalatti semmilyen reinkarnációs emléket nem tartalmaz. A tudatalattink csak a háttérinformációkat tartalmazza, amit az idő során felhalmozott."

- Hogy jutottál erre a következtetésre? Szerintem pont fordítva van. Maga a háttérinformáció lényegtelen és felesleges tárolni, a lényeges dolgok az ezekből levont következtetések és összefüggések felismerésében van.

Az új ismeret csakis összefüggések felismerése és az azokból levolt következtetésekből jöhet létre. Maga az információ nem információ, csak ha van, aki értelmezze azt. Maga az információ milyensége, mennyisége és minősége is lehet változó, attól ugyan azok(vagy nagyon hasonló) következtetések vonhatók le belőlük.

Pl ahhoz hogy felfogd, ölni rossz, elég egy szigorú, helyes elvekkel rendelkező apa, aki embert, nem pedig egy idiótát nevel a gyerekéből. Az elhanyagolt gyermekhez nem biztos hogy eljut ez az információ, de más forrásokból ugyan úgy megszerezheti: barátaitól, filmekből, magából az élethelyzetekből ahol vagy mellette történik ilyen, vagy ő okoz egyet(tovább bonyolítható az akaratlagosság bevonásával). Előbb utóbb megérti és elfogadja, hogy életet kiontani rossz. Ha máshogy nem ő veszít majd el olyat aki számára nagyon fontos olyan ostoba ok miatt, melyet korábban ő helyesnek gondolt(mondjuk bandaháborúk és klikkekhez tartozás).

Bocs, már megint tólgondoltam a dolgokat.

" Ez az agy azon része, ami automatikus nem tudatos."

- Már bocs, de ha reinkarnációról van szó, akkor hogy jön ide az agy és annak részei?

"A sok újjászületéstől a megfáradt lélek, "ha van ilyen" nem fejlődik, hanem eltorzul az életek alatt."

- Ezt kifejtenéd bővebben? Levezetnéd, hogy jutottál erre a megállapításra?

"Ezeket a "problémákat" mindenki önmagának idézi elő."

- Részben igaz. Bár én úgy vélem mielőtt leszületünk, megtervezzük az életünk, nem pedig csak úgy fejest ugrunk bele. Ha az életnek célja van, akkor ahhoz mindenképp kell egy elképzelés, hogy nagyjából milyen úton juthatunk oda. Persze lehetne vaktába össze vissza csapongva is élni és majd idővel megtanulunk mindent, de ennek igazán nincs értelme. Vannak dolgok, melyek elsajátítása nélkül nem oldható meg a következő lépcsőfok(probléma). Azonos gondolkodással és stagnálással, csak hasonló jellegű problémák lennének megoldhatók, de mivel minden egyes megoldott probléma egyben töblet tudást is tartlamaz, így

képtelenség, hogy ne fejlődj, viszont a céltalan össze-vissza helyzetekbe való ugrálás nemcsak lefáraszt, hanem sikerélmény nélkül lelohasztja a lelkesedésed és gyorsan depresszív állapotba visz. A depresszió pedig a céltalansággal, kilátástalansággal és a motivációktól mentes élettel hamar önmagunkba forduláshoz,

rosszabb esetben öngyilkossághoz vezet. Mert az embert alaptermészetének része a kíváncsiság, a változásra való hajlam és az ismeretlen felfedezésének vágya.

Az életed megtervezése után pedig vannak olyan segítőink körülöttünk, akik segítenek előidézni azokat a helyzeteket, amiket át szeretnénk élni, hogy általuk fejlődhessünk. Viszont akkor is ott vannak mikor olyasmi történne, amit neked nem kell(még/már) megtapasztalnod és segítenek ezeket elkerülni.

"De van olyan probléma, amit nem tudtunk megoldani, és van olyan színt, ahol már nincs további fejlődés."

- Szerintem nincs olyan probléma amit nem lehet megoldani és naív gondolkodásra vall olyasmit állítani, hogy már elértük volna azt a szintet ahol nincs tovább fejlődni... A probléma csak vele azonos vagy alacsonyabb szintről nem oldható meg, viszont ilyenekkel kizárt, hogy találkozz, hisz ha korlátozva lenne

a fejlődési lehetőséged, azzal a teremtő a saját megismerését is korlátozná aminek semmi értelme. Ezért a mondás: "Isten csak annyi terhet ró ránk, amennyit

elbírunk"

Ezzel kapcsolatban fogalmazott meg Einstein egy okos észrevételt:

"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." Az őrültség pedig a józan gondolkodás ellentetje. Magyarán a fejlődés irányával szembemenő dolgok igenis végesek azon okból kifolyólag, hogy nem logikusak. Nincs, vagy csak részben fedezhető fel bennük az ok-okozati összeföggés. Egy idő után egyre távolabb kerülnek a racionális gondolkodástól és az észerűség határát feszegetik. Végül elérsz egy pontot, mely után a következő lépés csakis a logikus, józan paraszti észenk ellent mondó lépés lehet. Ez a legnagyobb kitérő a helyes megoldás(és fejlődés) megtalálásához./látod, mint korábban említettem, csak az út hossza változik ha előbb az ésszerűtlen dolgokat próbálod sorra az ésszerűek helyett/ (Nincs jó

vagy rossz)

"Egyébként pedig mi értelme szembesülni ezekkel a problémákkal?"

- Mármint a megoldhatatlanokkal? Nem szembesülünk ilyenekkel, csak rossz irányból közelítjük meg a dolgokat. Számtalanszor előfordul az életben, hogy ami számunkra megoldhatatlan, az másnak pillanatok alatt megy. A fejlődés legnagyobb ellensége a lustaság/tétlenség.

"A fejlődés értelmetlen, arról már nem szólva, hogy azt sem tudod mihez viszonyítva kell fejlődni."

- Dehogynem tudod. Saját magadhoz képest válsz jobbá. Máshoz nem is viszonyíthatod magad, hisz más embernek teljesen mások a tapasztalatai, a tudása, az elképzelése a világról...stb. Ne hasonlítsd magad senkihez, mert annak semmi értelme. Az olyan lenne, hogy a palacsintnát hasonlítanád a folyékony vashoz. Több különbséget fogsz találni benne, minél jobban megismered mint hasonlóságot. Viszonyítani egymáshoz két egyforma/hasonló dolgot lehet, eltérőt nem.

"Ez olyan korlátot gondolkodás, hogy ráerőszakoljuk a mi valóságunkat a valóságra nem törődve azzal, hogy ez milyen egyoldalú."

- Pedig a legtöbb emeber így működik. Előbb van egy elképzelése/hite, majd ezt próbálja meg ráhúzni a valóságra, több kevesebb sikerrel. A helyes gondolkodás a megfigyelés-elemzés-végkövetkeztetés hármasból fog létrejönni. A tudósok is így vizsgálják a szakterületük problémáit és próbálnak a megoldásra rájönni, vagy választ találni a feltett kérdésekre. Persze itt is van kivétel és bizonyság nélkül is szeretnek kijelenteni ezt azt, de ez elhanyagolható.

"Digo ez nem tanulási folyamat, hanem büntetés."

- Nézőpont kérdése. Gyerekként az iskolás éveket tartottad felesleges időtöltésnek/börtönnek. Felnőttként már jobban érted az ok okozati összefüggést a tanultak és az életben felhasznált tudás közt. (Most vonatkoztassunk el a sok felesleges megtanított dologtól, mert az csak tovább bonyolítaná és húzná az amúgy is terjedelmes írásomat). A rendszer/szabályok megtanulása csak azért megy olyan kínszenvedéssel, mert nem magyarázzák el neked, hogy azt miért kell tudnod amit tanítanak. Bár valóban sok felesleges dolgot tanulunk, de túlnyomó részt hasznos és később ennek az ismeretnek a fügvényében ítélik meg az intelligenciádat és helyeznek el a társadalom ranglétráján. Enélkül nem fogsz tudni érvényesülni. Játszhatsz a szabályok ismerete nélkül is, de tudod: "A törvény nem ismerete nem mentesít a felelõsségre vonás alól.". Szóval csak okosan.

Visszatérve a tanított dolgok magyarázatára, után már sokkal motiváltabb lenne az ember, hisz tudná/értené, mit miért csinál. Ha nem látja a logikát benne, nem találja az értelmét, akkor hülyeségnek vagy értelmetlen dolognak állítja be. Netán azt mondja rá, mint te korábban: Megoldhatatlan probléma...

"Semmi értelme a "tudatalattit" büntetni, mert mi tudatos lények vagyunk."

- A tudat alatti nagyon is fontos része az életednek. Napi szinten használod és ugranak be olyan megoldások melyeken nem is gondolkodtál, csak úgy eszedbe jutott, Szerinted az honnan, jött? Biztos nem a semmiből. Egy közmondás is szépen megfogalmazza a funkcióját: "Ha valami peobléma vagy nagy döntés előtt állunk, régen azt mondták: Aludj rá egyet. Nem véletlenül. A tudatalatti akkor is dolgozik, mikor nem vagy éber/tudatos állapotban. Akár a szív, soha nem áll meg egy percre sem.

" Ha a tanulás a cél, akkor tudatos szintre kéne ezt emelni."

- Ahhoz, hogy megérts valamit és tudatossá válj(megvilágosodottá) ahhoz nem elég csak létezni. Saját magadnak kell bejárnod a tudáshoz vezető utat, hogy minél többet megértve a (játék)élet szabályaiból, könyebben játszhasd azt. Természetesen nekiugorhatsz tapasztalat és bármiféle tudás nélkül kicserélni az olajat az autódban, vagy újratelepíteni a windows-t, de hidd el meg fogsz vele szenvedni. Okosabb döntés előbb utánnanézni adolgoknak és megérteni azokat mielőtt bármit is csinálsz. Viszont a lehetőséget senki nem veszi el előled, bármelyik utat választhatod a szabad akarat leve szerint.

Egy aprócska kitérő, ha megengeded: Bámulatos az élet bonyolultsága és mégis egyszerű használatának harmonikus egyensúlya. Ha akarod, csak a felszínt kapirgálva járod az utad, viszont emberi ésszel felfoghatatlan mélységekbe is lemerészkedhetsz, ha van elég sütnivalód, hogy felfog és elfogadd, mindazt ami ott rád vár. Az átlagember csak a felszínent ismeri és azt amit engednek nekik látni, pedig határtalan mélységek és magasságok várnak felfedezésre. A tudós az, aki olyan mélységekben keresgél, amit ember még nem látott. És igen(ha észrevetted) direkt írtam, csak mélységeket a magasságot hanyagolva. A mai tudósok

kijelölték a kutatásaik területének határait, ez pedig a materializmusig terjed. Az átlagember nem érett még arra, hogy nagyobb tudásra tegyen szert. Szüksége van biztonságot nyújtó határokra, mint az újszülöttnek az anyjára. De egy nap fel kell, hogy számoljuk ezt, mert mint korábban írtam: A világban semmi sem statikus és semmi sem stagnál.

Ez nem a te kérdésed, de érdemes kitérni rá:

"Szerintetek ha ebben az életben nem ártottam az embereknek és az állatoknak sem akkor ha van következő élet egy másik testben az azt jelenti, hogy már nem kell tovább bűnhődnöm"

- Nincs olyan hogy valakinek ártok és akkor azt nekem is meg kell tapasztalnom. A tanulás a lényeg, nem pedig a tettel azonos mértékű büntetés megélése. Már csak azért sem, mert a jelenlegi életedben nem emlékszel arra mit tettél korábban, így nem is értheted a büntetések okát. Ha folyton visszakapnál mindent amit adsz akkor egy rossz embernek esélye sem lenne a fejlődésre, míg egy, aki már kibújt a büntetések visszakapása alól, az túlzott mértékben előnyhöz jutna. Ráadásul egy olyan világban ahol először jársz és nincsenek ismereteid a szabályokat illetően, akarva-akaratlanul is elkövetsz néhány súlyos és egy rakás apró hibát. A következő életben még mindig nem ismerve a szabályokat csak újabb adóságot halmoznál fel, míg végül az életed másból sem fog állni, mint sorozatos küszködés és bosszúság átéléséből. Ha emellé odatesszük a tényt, hogy fejlődni jöttünk ide, vajon elérhető e ez a cél? Nem hinném.

Ha azt már sikerült kisakkozni, hogy az élet célja a tanulás/fejlődés, akkor azt sem nehéz megértenünk, hogy a fejlődés és tanulás nem csak küszködések árán érhető el, hanem szép szavakkal is. A gyereket sem vered agyba főbe ha valami rosszat csinál, hanem jó esetben elmagyarázod neki, miért rossz az amt tett, rossz esetben ordítva közlöd vele(megfélemlíted), hogy azt még egyszer ne tegye, persze a saját érdekében.

Ismerős a mondás: Ismétlés a tudás anyja? Rengeteg ilyen bölcs mondásra rájött már az ember és ilyen közmondásokban adta tovább az utókornak, csak meg kellene érteni és használni. A tanuláshoz nem az kell, hogy átélj egy helyzetet, másképp is meg lehet érteni, hogy a sütő az forró, az autó meg elüt, nem kell ezeken mind átmenni. Ugyan így van az életben minden mással. Ha az életből(de még jobb ha a természetből) veszel példát és jól értelmezed(ne legyen túl nagy falat, a szinteddel megegyező) akkor az a példa hasonlóan alkalmazható lesz az élet bármely más területén. A világ működése hasonló elemekből és azok kölcsönös összefonódásából épül fel és lesz egyre bonyolultabb.

"Ez nem logikus, hanem érzelmi és nem nevezném tanulásnak, amire nem emlékszel, de ettől eltekintve a legtöbb ember hiába "születik újjá" sose tanul a hibájából, ha így lenne nem tartanánk ott, ahol most vagyunk."

- Szerintem pontosan ott tartunk a mai mentalitással ahol maximálisan lehetséges. Az ember kicsinyessége, kinyámányolási vágya, birtoklási vágya, pökhendisége, mindenkinél mindent jobban tudok mentalitása, az hogy mindenek felé emeli önmagát és dicsőíti is...stb nem hinném, hogy ennél többet is megérdemelne tudás szinten. Amíg önmagunkat többre tartjuk másoknál, szerintem nem is érdemelnénk meg ennyit sem. Túl nagy tudás sok felelősséggel is jár, ami szerintem nem az erősségünk. Gondolok itt az atombombák kifejlesztésére és ledobására, a kizsákmányló bankrendszer létére és még mind a mai mapig való fenntartására, olajkartelek létére, a tudatos mérgezésre, az anyagi javak kisajátítására... stb. Ne gondold, hogy a tudás csak úgy jön és nem kell megtanulni megfelelően bánni vele. Ez olyan mintha bárki akinek van pénze, vehetne magának autót és úgy közlekezdne ahogy akar, hisz a technológia már közismert, miért kellene szabályokhoz kötni a használatát, nem? Butaság. Itt nem a technikai fejlődés a lényeg, hanem, az emberi kapcsolatok működésének elsajátítása. Minden más ágazat fejlődése csak másodlagos, jövevény tudásból fakad, aminek ismeret nélküli használata nagy galibákhoz vezethet.

Miért, szerinted hol kellene tartanunk? Miben vagyunk lemaradva aminek fejlesztése égetően fontos feladat, mert nagyon le van maradva? Nagyon kíváncsi vagyok a válaszodra. Az enyém: Az emberi kapcsolatok működésének megismerése.

"Nem az a lényeg, hogy miben hiszünk, hanem mi a igazság. "

- Ezzel tökéletesen egyetértek. De míg olyan előítéleteink és eszméink vannak, mint materializmus, addig képtelenség megfelelő igényességgel és mélységben vizsgálni a dolgokat. Egyszerűen a fizikai világon túli dolgok diszkvalifikálva vannak indok és bizonyíték hiányára hivatkozva. Ez elfogadható lenne, ha valóban nem lenne rá utaló dolog, de ez nem így van. Senki sem vizsgálja nemzetközileg elismerve és független szemszögből a halál közeli élményeket, a regresszív hipnózis előző életbeli történeteit, vagy a meditatív állapotban fellépő testelhegyásos történeteket, netán a vallások valódi eredetét, a tudatmódosító szerek mint pl az ayahuasca tea túlvilági megtapasztalásairól szóló történeteit ami kivétel nélkül vallástól és hovatartozástól függetlenül mind ugyanazt mondják el: Egyesülnek a nagy egésszel, olyan lelki problémákat old fel, melyeketet pszichiáterek tucatjai mégcsak gyógyszeres kezeléssel sem tudtak kezelni, vagy olyan függőségekből gyógyulnak ki emberek, mint a heroin függőség, az alkohoizmus, vagy a lelki sérülések, mint gyermekkori trauma(megerőszekolás,stb).

Az igazságot keresed? Ennek csak örülök, de ha valóban az igazságra vagy kíváncsi akkor az alapoktól kell kezdened és felejts is el olyan sztereotíp kifejezéseket, mint Isten, vallás, ezotéria, drog, reinkarnáció, lélek, vagy hasonlók. Vizsgáld meg saját magad az egyes szavak jelentését és ha megbizonyosdtál a jelentésükről, utánna fogalmazd bele a mondandódba, hisz addig te is csak mások butaságát ismételgeted, ami nem biztos hogy közelebb visz az igazság megismeréséhez. Tudom nem könnyű, de nyugtasson a tudat, te már régóta keresed a válaszokat és amiket eddig kaptál, nem volt kielégítő számodra, hisz itt vagy és kérdezel. Szóval jó úton haladsz :)

"Egyébként a reinkarnációban a sok logikai bukfenc, ami majd hogy nem kiszúrja a szemünket, viszont mégis elhesegetjük, de most csak egyet említenék meg, mégpedig a magasabb tudatállapotot. Akik "állítólag" emlékeznek az előző életeikre mégis miért nincsenek magasabb tudatállapotban?"

- Szerintem az emlékekhez való hozzáférés csak nagyon szélsőséges esetekben lehetséges és annak is célja van. Bár kijelenteni nem lehet, hogy a következők, de elképzelhetőnek tartom: Az egyénnek olyan elvarratlan szálja van a múltjában, mely igényli annak ismeretét, hogy feloldható/megoldható legyen a jelen életben is megjelenő probléma. Vagy egy önmagát igazolni vágyó rendszer bizonyságtétele azok számára akik már tudnak a létezéséről, csak egy lépés választja el őket a tudástól. A visszaigazolás mások számára csak kitalációnak tűnhet, viszont annak akihez szól, bizonyságtétel. Ebből is látszik mennyire bonyolult redszerben élünk, hiába kapunk infót odaátról, mely leellenőrizhető lenne és megbukna a materialista eszme, mégsem történik semmi. A stabilitását akkor is megőrzi, ha a teljes nyugalmat megzavarni képes információt hozunk nyilvánosságra benne.

" Mert, ha hozzáférnek a korábbi életeik emlékéhez akkor miért nem férnek hozzá azokhoz az információkhoz, amit elő segítik a magasabb tudatállapotot?"

- Pontosan azért, mert a fizika,kémia vagy a Háború és béke könyvet sem csak elolvasni kell, hanem megérteni. Hiába az itt leírt töménytelen infó amit begépeltem, ha egy sorával sem értesz egyet és nem vagy képes elfogadni. Nekem nem is azzal van bajom, hogy ha valaki nem ért velem egyet, (nem is kell, hisz mindanyian mások vagyunk de talán más megfogalmazásban elfogadhatóbb lenne számára), hanem azzal, HA csak legyint rá, hogy ez nem is így van, de megindokolni már nem tudja miért! Én szívesen vitatkozom és érvelek az elmondottak mellett, mert nem másoktól hallva írtam le ide neked, hanem saját kútfőből, a saját gondolataim, mert meg vagyok róla győződve, hogy így van.

"Miért van az, hogy ezek az emberek egyáltalán nem rendelkeznek magasabb intellektualitással?"

- Mert a tudást nem egy tölcséren keresztül öntik a fejünkbe. A magasabb intellektushoz alap, hogy az ember kezdjen már el gondolkodni. De nem azon, hogy verje át a másikat, hanem, hogy ha valaki átvert engem,miért tudta megtenni? Csak nem okosabb volt nálam? De lehetséges. Akkor kezdj el autodidakta módon tanulni olyasmiről ami érdekel és hasznos is számodra. A párkapcsolat és a szociális élet a legmegfelelőbb dolgok a világon a tudásunk tágítására. Minden napossá válnak a feladatok, mikor helyt kell állni és nyelni egyet, megérteni és változtatni a dolgokon, hogy az ami bosszant ne fordulhasson elő még egyszer veled.

Ezzel máris 2 nagyon fontos dolgot tettél meg,(nem értem, hanem ÖNMAGADÉRT és a saját boldogságodért)hogy jobbá válljon az életed:

1, A legnehezebb minden ember számára beismerni ha tévedett. Te ezt megtetted.

2, Elgondolkodtál az okon, nem pedig csak az okozaton rágódsz és támadásba lendülve visszavágsz valami sértővel. Nem, te nem ezt teszed hanem gondolkodol és megelőzöd a problémát mielőtt az kialakulhatna.

Egy egyszerű példa: Úgy érzed csak te mosogatsz és viszed ki a szemetet. Lehet így van, de egy beosztással könyedén orvosolható a baj és vita is elkerülhető, vagy legalábbis csökkenthető.

Csak egyetlen jótanácsot engedj meg: Sose várj el mástól olyat, amit te nem tettél meg érte. Ha szeretetre vágysz, előbb adj, ha tiszteletre, te légy az első aki megadja másnak és felejtsd is el azt a kifogást, hogy miért pont én? Miért mindig én. Ha adsz, akkor jogosan is várod el másoktól, vitának helye nincs.

" Emlékeznek a múltban elszenvedett problémákra, de valahogy mégis felhalmozzák azokat. "

- Elkerülhetetlen a felhalmozás, hisz minden nap újabb feladatok jönnek. Ha egyet sikerül megoldani, jön helyette másik. Az érzés, hogy állandóan tele a batyu, azért van, mert az ember hajlamos elodásni a dolgokat addig míg muszáj nem lesz megoldani. Így sosem ürük ki a buffer. Próbálj ki valamit: Nézd meg milyen teendőket halogatsz régóta, biztos van egy pár. Határozd el magad és oldj meg belőle legalább kettőt hármat. Miután végeztél, érezni fogod, hogy mintha egy nagy kőtől szabadultál volna meg. Hidd el, az érzés napokig nem fog megszűnni, teljesebbnek, boldogabbnak, felszabadultabbnak érzed majd magd. Nekem bejött.

" Valójában mit tanulnak ezek az emberek?"

- Valószínúleg hasonló dolgokat, mint te vagy én. A különbség annyi, hogy az egyik probléma/feladat megoldása egy korábbi emlékben keresendő. Könyebb úgy megérteni, ha nem úgy tekintesz az életeid közti halálra, hogy ott teljesen lezárult egy korszak és a kettőnek(az előző és a mostani) semmi köze egymáshoz. Miért ne lenne? Egy egyszerű példával könyedén szemléltethetem miért mondom azt amit. Amikor este lefekszel és reggel felébredsz, a tegnaphoz szerinted semmi közöd már? Dehogy nincs. Ugyan így van ez az életeinket elválasztó halállal is. Van is olyan aki az alvást kis halálnak hívja, nevezetesen Feldmár András, egy elismert Kanadába menekült magyar Pszichiáter/pszichológus. Ez a videója már régebbi, azóta van fent több is de én ezzel kezdtem, gondolom neked is megfelel: https://www.youtube.com/watch?v=OXSFuFXWUW8

Szetereotíp jelentéssel bír maga a halál is, azt gondoljuk az a vég, pedig csak egy kapu a két élet közt, ugyan úgy ahogy a születés is. Az életeinket és megtapasztalásainkat elválasztó vonal. Igazából erről is érdemes utánnaolvasni, a közhiedelemmel ellentétben a halál nem fájdalmas, hanem kellemes, megnyugtató s felemelő. Mintha az összes terhet hirtelen levennék a válladról amit az életed során felhalmoztál.(igazából valóban ez történik). De ne higyj nekem, olvass csak utánna.

"Sok ilyen kérdésem van még, de most csak ezt említem meg."

- Ha érdekel a véleményem, szívesen meghallgatom azokat a kérdéseket.

""Azért támpontokat tudok. Fejlettebb vagyok, mint egy ösztönös lény, aki megerőszakol valakit, vagy megkínoz valakit, mert arra szottyan kedve."

Ez egy viselkedési minta, de semmi köze a reinkarnációs fejlődéshez."

- Pedig nagyon is van köze a fejlődéshez. Akkor nem lenne, ha nem lenne különbség köztük. Az, hogy a válaszadó felül emelkedett az ösztönein jól mutatja, hogy honnan indult és hova érkezett. Az ösztönlény szint viszont ettől függetlenül nagyon is fontos és egyben kikerülhetetlen lépcsőfok, hisz senki sem birtokol olyan tudást, amelyen nem ment volna keresztül, nem élt volna át. Maga az ösztönlény szint mutatja, hogy volt korábbi pont ahonnan fentebb tudott lépni. Van akinek ez a szint nem csupán emlék, hanem egy cél, vagy épp elrugaszkodási pont.

"Ezt egyrészt igenis tanultad, (de nem az előző életeidben), másrészt pedig ez egy olyan egészséges tudatállapot, ami megkülönböztet minket az ösztön lényektől, ebben viszont nagy szerepe van a szocializációnak. "

- Ugye, észre sem vetted, hogy a tanulás szót használtad? :) Hisz mindenki számára evidensé vált az, hogy az életünk nagy részét a tanulás teszi ki. De azon már nem gondolkodnak el miért? Egyébként ez az egyetlen dolog amit hozni és vinni tudsz ebbe/ebből a világból. Semmi mást nem tudsz megtartani, viszont amit igen(az emlékeid és ha okos vagy akkor az abból leszűrt tapasztalatok) azt senki sem tudja elvenni tőled.

Egyébként egyetértek veled, hogy a szocializáció emelt ki minket az ösztönlények szintjéről. Ostobaság lenne azt feltételezni, hogy ha a világot teremtő valaki mindent úgy alkotott meg, hogy önfentartó és önmagától működő legyen, viszont a földet és minket már készre gyúrt volna... :) Ez ellent mondana a logikának, ami alapján az egész világegyetem felépül és működik, ráadásul minden ok nélkül.(mármint ok nélkül mondana ellent a logikának) Mi értelme lenne a keresztény teremtéstörténetnek, ha minden mást ezzel teljesen ellentétesen, részletgazdagon, egymásba fonódva, harmonikusnak teremtett volna meg ,mindezt a logika és ok-okozati viszony alapjaira építve?

"Ne érts félre az eddigi válaszaidat örömmel vettem, de te nem azért hiszel, mert így logikus, hanem mert számodra szimpatikusabb ez a tudat. Én viszont nem látok benne semmi szimpatikusat, de még logikusnak se mondanám."

- Erről egy vicces mondás jut eszembe. A vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra :) A gondolatodra pedig: Minden ember hitrendszere szimpatikus kell, hogy legyen számára, különben nem is hisz benne igazán, azaz nem alakult ki még saját véleménye róla. Ez ugyan úgy igaz rád is, mint rám. Viszont az átlagember nem igazán tudja megindokolni, hogy amit hinni vél, miért hiszi úgy. Hallotta valakitől, vagy mert a többség ezt mondja. Viszont mi, akik erről beszélgetünk, már nem ma kezdtünk válaszokat keresni a kérdéseinkre és több, mint valószínű, hogy az eddig elfogadott elképzeléseinket meg is tudjuk(számunkra)logikusan magyarázni. Ami nem biztos hogy másnak is ugyan olyan egyértelmű, vagy logikus. Ezzel meg is válaszoltam a második mondatodat is.

"Ezt úgy érzem nem nekem írtad, hanem saját magadnak, akik képesek véget vetni a saját életüknek azok nem érdemlik meg az életet + még sajnálni sem lehet az ilyet."

- Ez a téma is megérdemelne egy hasonló terjedelmű kivesézést, mint ez, de nem fecsérlem tovább az amúgy is drága idődet. Annyit fűznék csak hozzá, hogy ne ítélj elhamarkodottan, nem tudhatod, min megy keresztül az az ember, aki nem lát más kiutat a problémából, minthogy véget vessen az életének. Gondolj bele csak egy kicsit: Mekkora motiváció/erő/elkeserezettség kell ahhoz, hogy megöld magad? Én szerintem nem lennék képes rá. Nagyon para mégcsak bele gondolni is, hogy igen, meg akarok halni és pár perc múlva vége is lesz az életemnek... Vagy csak én gondolom így?

"Szerintem még azt sem érzékeled, hogy mekkora súlya van ennek a folytonos újjászületésnek. A reinkarnáció semmivel sem jobb a halálnál."

- Tehát szerinted a reinkarnációt az emberek megnyugtatására és elnyomására találták ki és semmi köze a valósághoz? Akkor nem szabadna előző életekről való beszámolóknak létezniük, vagy klinikai halálból visszatértek sem mesélhetnének a túlvilágról, hisz a halál után a materialista eszme szerint nincs semmi. Korábban nem említettem, mert csak most ötlött fel bennem, hogy maga a klinikai halálból visszatérés is bizonyság a reinkarnáció létére és el kellene törölnie a kersztény hitvallás szerinti: egyszer élünk, majd a pokolba vagy mennybe megyünk, mert.... Az indok arra, hogy miért küldik vissza, mindig ugyan az: Még nem végezett el bizonyos feladatokat, amiket el kell. Ezekszerint akkor mégis vannak teljesítendő feladataink és a fejlődés elsődlegessége megköveteli, hogy amit elkezdtél, azt fejezd is be. Ellenvetés?

"Szerintem a materializmussal nem kellene leszámolni, mert nem tudsz valamit megmagyarázni"

- Igaz, viszont nem kellene mindet ezzel az egy elmélettel magyarázni, hisz a történelemben nem ez lenne az első újragondolt elképzelés, kezdve a föld lapos voltától egészen a föld, világegyetemünk központiságát kimondó elméletéig. Elméletek jönnek mennek, de a materializmus szerintem is csak ideiglenesen állta meg a helyét. Maga a tény hogy a szilárdnak vélt világegyetem valós szilárd(ha egyáltalán az) atomjai közt 99% semmi van. Azaz az anyag 99%ban légüres tér, ráadásul a fizikai tapintás érzetét is hibásan érzékeljük, hisz soha az életben nem értünk még semmihez. Az anyagérzetet az újjadban lévő és a megérintett tárgy azonos töltöttségű elekrtonai miatt érzed. Igazából sosem érintettél még meg semmit, csak a taszító erőt érezted a tágy és a kezed közt. Tehát a materialista, szilárd tárgy elmélete szerintem eléggé alá van ezzel a tudományos ténnyel ásva, már nem kell sok hogy magába roskadjon. Továbbá a tudósok azt is állítják, hogy energia nem vész el, csak átalakul. Szóval képtelenség hogy megszűnjünk létezni szó szoros értelmében.

Az más kérdés, hogy a tudat mégis micsoda és képes e túlélni az anyag halálát. Elméletileg igen, hisz az információ=energia és az energia nem szűnik meg, szóval van esély rá.

Még annyit fűznék hozzá a végén, hogy a materialista eszme valóban életképes mindaddig, míg az új ismeretek ki nem szorítják, vagy alá nem támasztják annak létjogosultságát. De itt még nem tartunk, bár egyre több kérdés merül fel, melyek magyarázata további fejtörést fog okozni a híveinek.

"Oldalakon keresztül azt próbálom veled megértetni, hogy az előző életeid határozhatják meg a személyiséged, és minél több életed van annál jobban eltorzul a valódi személyiséged, a hosszú léttől pedig csak befelé fordulsz. "

- A személyiség csak egy inkarnációs ciklusra szól. Szerintem. Ami a környezeti hatásokból, emberi kapcsolatainkból és átélt élményeinkből épül fel. Szerintem ebben, ha másban nem is, egyetérthetünk. Vagy tévedek? A szeméyiség összezavarodása pedig szerintem azért nem következik be, mert nem cipeljük magunkkal ezt a töbletinformációt. Felesleges is lenne, hisz a leszületés előtt a kiértékeléskor mindent kinyerhető információt megszereztél belőle. A kialakult személyiség léte értelmét veszti.

Fú asszem egyenlőre ennyi. Gratulálok ha valakinek sikerült eljutnia ide. Megtiszteltél vele, hogy elolvastad, márcsak a terjedelme miatt is, ráadásul nem feleslegesen pötyögtem be az egészet.

Tudom, a nézeteim elég szélsőségesek és nehéz velük azonosulni, de szívesen megvitatom a kérdéses részeket akit érdekel, miért gondolom így az egészet.

További szép napot. ;)