Van-e itt nyitott gondolkodásmóddal rendelkező, mágia iránt érdeklődő személy(ek), aki egyedül járja az útját, viszont attólmég szeretne néha gondolatokat/tapasztalatokat cserélni?

Nem volt muszáj. De másként nem haladunk előre, csak ha megpróbáljuk meggyőzni egymást. Amikor érvelünk, gondolkodunk. A másik felfedi a gondolkodásunk, érveink hibáit. Maga a vita folyamata is fontos, nem csak a végeredmény. A nehézség ebben csak az, hogy így csiszolódnak az elméleteink, és mélyebb rétegekbe jut a vita. Egyre kisebb az esélye, hogy az egyik meggyőzze a másikat. Egyre nehezebb hibákat találni a másik gondolatmenetében, érveiben. Egy idő után eljutunk egy szintre, ahol az elméletünk határait elérjük, a többi kívül esik az ismereteinken, és a vita eredmény nélkül zárul.

Például sikerült az egyik barátomnak meggyőzni arról, hogy a démonoknak nincs neve, és ezért a nevük által nem lehet őket távozásra kényszeríteni. Mondjuk itt az is segített, hogy az érveit valós jelenségekkel támasztotta alá. Ha valamit a saját "szememmel látok", azzal elég nehéz vitatkozni még nekem is.

Nem. A démon(nem a grimoire-okban szereplő fajta, hanem tényleges, emberrel összeegyeztethetetlen szellem) magától volt ott, ahol, és magától csinálta azt, amit csinált. Csak nem örültünk neki különösebben, hogy ott van, és tevékenykedik, mert nem annyira egészséges, amikor ez történik. Én igyekeztem módot találni az eltávolítására, de nem sikerült. A barátom, akivel közösen tapasztaltuk a dolgot felvetette, hogy azért nem, mert rosszul állok hozzá. Igaza volt, szóval kénytelen voltam "meggyőződni".