Van-e itt nyitott gondolkodásmóddal rendelkező, mágia iránt érdeklődő személy(ek), aki egyedül járja az útját, viszont attólmég szeretne néha gondolatokat/tapasztalatokat cserélni?

Nem vagyok ateista, de nem is vagyok vallásos. Van elképzelésem valamilyen istenről, de ez nem kapcsolódik valláshoz, vagy tanításhoz. Nem is nevezhető hitnek. Vélemény. Nem ragaszkodom hozzá, ha valaki mutat valamit, ami valószínűbb, akkor meg tudom változtatni, ahogy tettem már számtalanszor.

Szerintem az ateisták karácsonykor egyfelől szokást követnek, emellett attól, hogy nem hisznek semmi spirituálisban, a családjukat, barátaikat még szerethetik, és ez egy kiváló alkalom, hogy összegyűljenek, mélyebb családi életet éljenek. Persze van, ahol az ajándékokon van a hangsúly, de ez nem csak az ateistákra jellemző.

Egy erő van mind felett-legalább is így képzelem el, de ez nem isten. Ha van isten, az már ennek az erőnek a terméke. Abszolút nem zárom ki, sőt, szimpatikusnak tartom például az indiai avatár elképzelést, miszerint a személytelen őserő több személyként mutatkozik meg, különböző aspektusokban. Igazából egészen az animista szintig elképzelhetőnek tartom, miszerint egészen kis "istenek" is vannak, amik csak bizonyos dolgokért, helyekért, ideákért felelnek, nem csak a nagy, átfogó istenségek. Persze ezeket nem muszáj istennek nevezni, ha azt az egyetlen dolgot akarjuk istennek nevezni, amiből minden eredt.

Én a családommal élek együtt, valamilyen szinten minden nap összegyűlünk, a karácsony viszont túl mozgalmas, feszült(nem negatív feszültség...talán izgatottság, várakozás lenne a jó szó), és nagyon kifáraszt. 10-12 éve észrevettem, hogy karácsony alatt-után általában mélyül a depresszióm, és a karácsonyi zabálás ellentéte uralkodik el rajtam. Jóval kevesebbet eszek, mint általában, pedig általában is nagyon keveset eszek. Szeretek ajándékot kapni, és amíg volt időm, és energiám, hogy magam készítsem, addig adni is szerettem. Nem nagyon vannak dolgok, amikre vágynék, ezért nem tudnak nekem ajándékot választani, engem nyúznak, minek örülnék.Gőzöm nincs, elég sok dolognak. Annyit tudok, hogy minek nem örülnék. Zoknit, alsógatyát nem kérek :D

Nekem egész jól megy a fafaragás, és van itthon egy tábori kovácsasztalunk, amin régen főképp késeket csinátunk, de egyszerű dísztárgyak is mentek. Egyik karácsonyra mindenki kovácsolt kulcstartókat kapott. Ilyen csavart, spirálban kanyargó, de nem túl bonyolult mintákra kell gondolni. Nem vagyok egy törpe mesterkovács. Még most is hasonlókat, meg ékszereket, ilyesmiket csinálnék, ha lenne időm, és energiám. Elvileg még egyszerűbb köves ékszereket is lehetne azon az asztalon készíteni, eszköz is, anyag is van hozzá, csak a fent említett idő, és energia nem.

A monoton napok is kikezdik a depressziósokat. Nem olyan gyorsan, mint egy nagy esemény, hanem fokozatosan. Jóval nehezebb visszafordítani, vagy egyáltalán észrevenni az ilyen romlást, mert fokozatosan, hetek, hónapok alatt történik. Ami ki tudja mozdítani a depresszióst az apátiából, az a jól elosztott, sok apró örömteli alkalom. Tényleg nem kell nagynak lennie(a nagy öröm után nagy a visszaesés, jobban érződik), apróságok kellenek, de minden napra egy-kettő. Egy kellemes nevetés valami hülye viccen, váratlan, de kellemes meglepetés, pár jó szó az ember szeretteitől. A depresszió legsúlyosabb stádiumán kívül a többire egész jó hatással vannak az ilyenek. Bocs a hosszú pszichológiai fejtegetésért.