A Föld lapos?

#57: "Azt még ki lehetne magyarázni, a Nap néha közelebb kering a középponthoz, néha távolabb..."

Mivel? A kép egy nap leforgását ábrázolta. Ha a nap hónapokon keresztül közelebb majd hónapokon keresztül távolabb kering akkor valamilyen külső erő ide-oda kellene húzigálja mint egy CD olvasó fejet. Én személy szerint még nem hallottam olyan égitestről aminek a keringési pályája valamilyen külső erő hatása nélkül (például másik közeli bolygó gravitációja nélkül) hol kisebb, hol nagyobb kört írna le. De rábíznám a kérdezőre a választ vagy magyarázatot.

> Akkor felmerül a kérdés, - a laposföldtől eltekintve, ezoterikus szinten -, hogy miért kell érveket és ellenérveket keresni; megmagyarázni tudománnyal?

Nem kell. A Föld banán alakú. Ne érvelj ellene, csak írd le, hogy szerinted lapos, én újra leírom, hogy banán alakú, újra leírod, hogy lapost… Ennek mi értelme? Attól, hogy valamelyik álláspontot többen írják le, vagy valamelyik az utolsó lesz a beszélgetésben, az nem lesz sem igazabb, sem valótlanabb. Nyilván nem kell érvelni, elég ha csak szájkaratézunk, de az mire is jó?

> A tudománynak semmi közzé az ezotériához.

Részben nem, részben igen. Régen ezoterikusnak nevezték azt a tudást, ami szavakkal, magyarázattal nem adható át, kizárólag – persze megfelelő alaptudással rendelkezve – beavatódás által adható át. Különösebben misztikus példát sem kell keresni, pl. ilyen a tánc. Ha életedben nem táncoltál még, olvashatsz te könyveket a táncról, a tánc igazi mibenlétét, lényegét nem fogod belőle megérteni, nem fogod tudni, hogy mi az a tánc. Maximum – általában teljesen fals – homályos elképzelésed lesz róla. A tánc igazi lényegének megértését egyetlen módon lehet megtanulni: ha táncolsz. De ehhez kell alaptudás, nyilván a tánclépést először meg kell érteni, tudni kell, melyik a bal lábad, melyik a jobb, merre van előre, stb…

Ez !volt! az ezoterikus tudás lényege. És pont ez siklott félre, pont azáltal, hogy ennek a tudásnak a leiratai olyanok kezébe került, akik megfelelő előtanulmányok, megfelelő vezető nélkül teljesen félreértették az egészet. Ma az ezoterika emiatt magában foglal a szó klasszikus jelentése alapján nem ezoterikus jellegű tudást, hanem egzoterikus, szavakkal átadható, csak éppen a valóságnak meg nem felelő tudást. És itt már meg lett szólítva a tudomány. Mert ha valaki azt állítja, hogy a zsiráf 20 cm magas és lila, az egy egzoterikus természetű, csak éppen hibás „tudás”, amit a tudományos módszertannak megfelelő vizsgálattal cáfolni lehet és cáfolva van.

'Mi a bizonyíték Isten létezésére?',

'.. a szellemek létezésére?',

'.. az UFO-k létezésére?',

'.. a deja-vu érzésre?'

Az első háromra nincs bizonyíték. De cáfolat sem. Ezek nem falszifikálható kérdések. A tudomány – a szó szigorú értelmében vett tudomány – nem is foglalkozik ezekkel különösebben. Hogy miért, az megint tudományos módszertani okokból adódik. De erről lentebb…

~ ~ ~

Akkor most vegyünk egy kis tudománytörténeti kitérőt.

Anno tudás volt. Nem volt ez elválasztva, tudás volt az is, hogy a tűz meleg, hogy a ég kék, hogy az istenek az Olimposzon laknak, hogy birakveséből megjósolható a jövő évi időjárás. Nem volt kritériuma annak, hogy mi biztos tudás és mi vélekedés, hit tárgya. Pl. pusztán filozófiai megközelítésből levezették, hogy az földi dolgok romlandóak, tökéletlenek, az égi dolgok meg örök életűek, tökéletesek, !tehát! tökéletes alakú pályán mozognak. És mi a tökéletes pályaforma, ami ciklikus? Hát a kör. A bolygók tehát körpályán mozognak. A Föld körül ilyen kristályszférák vannak, azokon vannak az égitestek. Mindenki tapsolt, tanították az iskolában, és keveseknek jutott eszébe, hogy ellenőrizze, hogy minden rendben van-e ezzel. De azért akadt pár ember, aki észrevette, hogy pl. a Jupiter mozgása az égen valahogy olyan furcsa hurkokat rajzol ki. Fogták, módosították az elméletet, hogy akkor nem a Jupiter nem áll a saját kristálygömbjén, hanem azon is körmozgást végez. Megint tapsolt mindenki, és megint kevesen voltak, akik megnézték, hogy ez így oké-e.

Nagyot ugorva a középkorban ez kezdett kínossá válni. Pl. létezett vagy egy tucat különböző asztrológia iskola, más-más jóslatokat adva, létezett 20 féle gyógymód a bárányhimlőre az imától a békanyálon át az érvágásig. Azért itt már kezdett igény lenni, hogy srácok, valahogy ellenőrizni kellene, hogy melyik tudás valós, és melyik talmi.

Nem akarok belemenni minden részletbe, de a 16-17. század körül kezdődött el az a lassú folyamat, ami elvezetett a mai modern tudományhoz. Mi teszi a természettudomány természettudománnyá? A módszertana. Nem a vizsgálódás tárgya, nem az, hogy tetszik-e az eredmény, vagy sem, összedönti-e a világképünket, vagy sem, hanem hogy van egy objektív kritériumrendszer, ami alapján elfogadunk valamit, vagy valami nem felel meg ennek. Mik a természettudomány módszertanának az alapvető elvei?

1. A világ jelenségeinek kvantitatív leírása. Magyarán nem azt mondjuk, hogy valami nagy, hanem azt, hogy 3,52 méter magas. Számszerűsítjük, mérjük a különböző tulajdonságokat, nyilván ehhez kell valamiféle egységes, mindenki számára azonosnak vett mértékegységrendszer is.

2. Nyilván a mérés. Nem csak megállapítunk dolgokról tulajdonságokat hasraütéssel, hanem odamegyünk, lemérjük, a mai fizikánál a mérési hibával is számolunk.

3. Hipotézis → kísérlet / mérés / megfigyelés → összefüggés felírása → képlet / modell. Az embernek van mondjuk egy hipotézise, hogy egy csőből kiáramló víz mennyisége összefügg a cső vastagságával. Ez a hipotézis. Ezt kell objektív kérdéssé formálni, olyan kísérleteteket alkotni, amiben lehetőleg csak ez a két paraméter változik. Ebből aztán lesznek mérési eredmények, amit mondjuk egy grafikonban ábrázolva kiadnak valamilyen görbét, egyenest. Ezt aztán matematikai formalizálással képlet formájába lehet foglalni, vagy valamilyen megint csak számszerűsített modellbe foglalni. Mert mit csinál a fizika? Összefüggéseket keres a világ jelenségei között.

4. Reprodukálhatóság. Minden mérést, kísérletet, következtetést akkor fogadunk el, ha a fellelt összefüggéshez vezető lépések újra elvégezhetőek, más is végre tudja hajtani a kísérleteket, ugyanúgy tud a mérési eredményeit tartalmazó grafikon ponthalmazára egy görbét illeszteni és ugyanaz a képlet fog belőle adódni.

5. Az összefüggésnek predikciós képességgel kell bírnia. Magyarán az összefüggések alapján meg kell tudnunk „jósolni” olyan jelenségeket, amik még nem következtek be, vagy bekövetkeztek, de még nem tudunk róluk semmit.

Ezek a legfontosabbak. Mért dolgokból indulunk ki, logikus következtetések mentén jutunk el egy összefüggésig, ami matematikai nyelven megfogalmazható, és mindezt úgy, hogy bárki más is ugyanezt megtéve, ugyanazon logikus következtetések nyomán ugyanarra az eredményre fog jutni.

Van itt néhány dolog, ami bizonyos okokból közvetlenül nem vizsgálható. Pl. nem tudunk visszamenni a múltba. De a múlt ma is megtapasztalható következményeit ugyanúgy tudjuk vizsgálni, és ha bizonyos mérések nem is reprodukálhatóak, maga a következtetés igen.

Aztán vannak a természettudománynak más elvei is. Pl. az egyik az Occam-borotvája. Ha egy adott jelenséget két különböző elmélet is megmagyaráz, mindig azt kell alapból elfogadni, ami a legkevesebb feltételezett jelenséggel operál. Hogy miért? Mert bármire végtelen számú magyarázat adható. Van egy villanykapcsoló. Felkapcsolom, zárja az áramkört. A legegyszerűbb azt feltételezni, hogy két fém összeér, és így záródik az áramkör. De feltételezhetném azt is, hogy a kapcsoló egy belső áramkört zár, a kapcsolóban felvilágít egy lámpa, amit szintén a kapcsolóban egy fényérzékeny műszer mér, ami egy relével zárja az áramkört. Vagy az is leírja a kapcsolót, ha azt találom ki, hogy a kapcsoló fejbe kólint egy kis manó, aki felébred, és odébb vonszolja a vezetéket, ami így már zárja az áramkört.

~ ~ ~

Vannak falszifikálhatatlan kérdések is. Meglepően fog hangzani, ha nem foglalkoztál tudományfilozófiával, de egy tudományos állítás akkor tekinthető tudományosnak, ha van elvi mód arra, hogy cáfoljuk. Van Isten? Nem falszifikálható, mert nem tudsz egy olyan elvi módszert adni, amivel Isten létezését cáfolni lehetne. És akkor jön a sokszor leírt példám – elnézést azoktól, akik ezt már tizedszer olvassák tőlem –, hollókat kezdesz vizsgálni. Megnézel 10 hollót. Mind fekete. Megnézel még százat. Azok is mind feketék. Megnézel még ezret. Azok is egytől-egyig feketék. Leírja az !eddigi! tapasztalataidat az, hogy minden holló fekete? Le. Bizonyíték ez arra, hogy minden holló fekete? Nem az, mert mi van, ha létezik valahol a világon egy zöld alapon lila csíkos holló? Semmi. De egyre több evidenciát gyűjtesz be arról, hogy a hollók feketék. Elméleti szinten cáfolható, hogy minden holló fekete? Persze, elég találnod egy olyan hollót, ami piros, vagy kék, vagy történetesen zöld alapon lila csíkos. Mégis az a legracionálisabb állítás, hogy minden holló fekete, és ehhez kell a lehető legkevesebb feltételezéssel élned, mert a piros hollónál meg kellene mondanod, hogy miért piros, mennyire ritka a piros holló, miért ennyire ritka stb…

Jó, most vizsgáljuk meg azt az állítást, hogy létezik zöld alapon lila csíkos holló. Falszifikálható ez az állítás, azaz elvi szinten tudunk olyan módszert adni, amivel ez cáfolható lenne? Hogy? Ha még a világ összes hollóját végig is vizsgálnád, akkor is lehetne érvelni azzal, hogy néhányat biztosan kihagytál, és abból pont az egyik volt zöld alapon lila csíkos. Vagy hogy ma ugyan nincs, de tegnap még volt, vagy holnap már lesz.

És itt van egy aszimmetria. Az az állítás, hogy minden holló fekete, az falszifikálható, és a megfigyeléseinkből származik. Az, hogy van zöld alapon lila csíkos holló, az meg nem falszifikálható, és nem a megfigyeléseinkből származik. Ráadásul ilyen falszifikálhatatlan dologból kvázi végtelen számban gyárthatóak kijelentések: létezik sárga alapon zöld pettyes hollók, léteznek 10 méter magas hollók, léteznek háromfejű hollók stb… Az első kijelentésből következik predikció. Ha minden holló fekete, akkor már most megmondom, hogy a holnap megtalált holló fekete lesz. És itt lehet megérteni a falszifikálhatóságot, mint kritériumot: Ezen „jóslásom” összevethetővé válik másnap, mikor az első holló a kezemben lesz. Ha valóban fekete, akkor újabb evidenciát – de nem bizonyítékot – találtam, hogy minden holló fekete. Ha nem fekete, akkor meg cáfolva lett az állításom.

És a tudomány fejlődése pont ilyen cáfolatokon nyugszik. Mert mondjuk találok egy fehér hollót. Hoppá, megdőlt az elméletem (Apropó: elmélet = megfigyelésekre alapozott összefüggések konzisztens, többszörösen igazolt rendszere). Mit csinál ilyenkor a tudós? Elkeseredik? Nem. Inkább örül. Mert itt egy vizsgálható jelenség, aminek az okainak a feltárása rá vár, amiért lehet, hogy Nobel-díjat kap, a neve bekerül a tudománytörténet nagy könyvébe, esetleg róla nevezik el a jelenséget. Oké, alkotunk egy új rendszert. De ez nem teszi teljesen hamissá az eredetit sem. Még mindig igaz, hogy a következő holló igen-igen nagy eséllyel fekete lesz és nem fehér. Az, hogy mitől fehér az a holló annak mentén mondjuk fel tudok fedezni egy rendellenességet, mondjuk az albínók létezését.

~ ~ ~

És itt van ez a lapos Föld. Ez nem abba a kérdéskörbe tartozik, hogy létezik-e Isten, léteznek-e UFO-k, ez a kérdés igenis vizsgálható tudományos módszertannak megfelelő vizsgálatokkal. Nem könnyen, meg sokszor – amúgy már jól vizsgázott – jelenségek láncolatán át, de vizsgálható. A lapos Föld nem falszifiálhatatlan kérdés. Viszont falszifikált, azaz cáfolt kérdés. A megfigyeléseink alapján kizárható az, hogy a Föld lapos lenne. Hogy valaki annak a sok-sok fizikai mérésnek, felismerésnek, összefüggésnek a létezéséről nem nagyon tud, vagy nem nagyon érti, az már egyéni szociális probléma, de ettől még ez így van.

És itt a vicc. Te dolgozol valahol. Talán egy számítógép előtt ülve, talán egy gyártósor mellet. Mindegy is. Aztán valamiféle közelekedési eszközzel – autó, metró, busz, bicikli – hazamész a fűtött lakásba, felkapcsolod a villanyt, a hűtőből előveszel egy jó hideg vizet/üdítőt/sört, talán bekapcsolod a rádiót is, majd leülsz a számítógép elé, nyomogatsz mindenféle billentyűket, aminek nyomán itt előttem a monitoron megjelenik egy szöveg. Vagy száz olyan dolgot használtál mindezek során, ami a fizika eredményeinek köszönheti a létezését, mind arra bizonyíték, hogy a fizika feltárt összefüggései valósak, és mit találsz leírni: Hogy a fizika az kamu, nem is úgy van, mert… Mert történetesen következik belőle az is, hogy a Föld lapos, és ez ellentétben áll azzal az elképzeléseddel, ami mögött semmiféle mérés, semmiféle számítás, semmiféle tudományos módszertanból fakadó következtetés nem áll.

> > "Történelem? Meghamisítva. GPS műholdak? Átverés. Holdra szállás? Trükkfelvétel."

> Igen, trükkfelvétel. A holdra szállásról kiírtam egy kérdést, várom a tudományos válaszokat, érveket, ellenérveket.

Ez is jellemző. :-) Jó, a holdra szállás meg nem történtére még talán van egy 0,000001%-os esély. A GPS-t meg valahogy teljesen ignoráltad, pedig az valahogy csak működik, nem? A GPS működőképessége önmagában is elegendő lenne a lapos Föld cáfolatára, persze képletek szintjére lehozva mérni is kellene, ahhoz meg kellene forrasztgatni, meg hasonlók. (Meg eleve meg kellene érteni a működésének alapját.)

Amúgy a Holdra szállásról is vitáztam itt eleget, keress vissza – [link] –, abban sem érzem, hogy többet kellene mondanom. Aki ért abból, amit anno már leírta, az ért, aki nem, az meg nem.

Ja, és majd elfelejtettem! ;-)

„Továbbra is azt várnám, hogy úgy gondolj bele, hogy ha ez a helyzet áll fenn:

[link]

Akkor most a Földkorong melyik pontjáról hogyan látszik a Nap. Semmi matek, semmi fizika, csak úgy a józan paraszti ész alapján?”