Az ezotéria témát miért nem hanyagolják a szkeptikus emberek?

A szkepticizmus nem azt jelenti, hogy nem hisz semmiben és emiatt hülyének kell kikiáltani. Az jelenti, hogy a témában nem hisz, nem győzték meg az érvek az adott kérdésben.

Pl a varázsló azt mondta, hogy ennek a kőnek mágikus ereje van és rezeg, mert univerzum energiái vannak a kristályban. Ha valaki ezen elgondolkodik és esetleg kételkedik akkor válik szkeptikussá. Vagy mikor a lakásban 40.000 forintért tértisztítást végeztető és újabb 20.000ért ingával feltérképeztető ezohívő is szkeptikus, ha arról beszélnek, hogy a kristály amit mesterségesen állítanak elő az teljesen ugyanolyan tulajdonságokkal bír, mint az indiában bányászott -természetesen kialakult megfelelője. Mert hogy annak nincs meg a varázsereje.

A szkeptikus nem hülye, csak az adott érvek nem győzték meg. A dogmatikus pedig az, aki minden normélis érv ellenére is makacsul köti az ebet a karóhoz és midnenki más hülye, mert a szoba és a kristály tényleg rezeg mert ez köztudott.

Na jol eltertünk a tematol. Sejtettem, hogy ebböl lesz par oldal. :)

Tehat ha jol ertem, az ezoteriaban szkeptikus emberek azert valaszolnak az ezoteria temaban, mert okosabbnak gondoljak magukat es meg akarjak gyözni az ezosokat? Eredetileg csupa joszandekbol meg akarjak az ezosok penztarcajat ovni (a sajnos valoban letezö) alguruktol? Ezt mi ezoterikusok (legalabbis egy retehe, aki Oshot es hasonlokat olvas) ugyis tudjuk am, hogy minden ember alapvetöen joszandeku... :)

Senkit sem lehet meggyözni semmiröl. Amikor azt hiszed, meggyöztel valakit a magad igazarol, valojaban a masikban ment vegbe egy folyamat, mar nagyon közel allt korabban is ennek vegpontjahoz, de sajat maga döntött ugy, maga jutott el a vegkövetkeztetesre, ergo nelküled is eljutott volna. (Dale Carnegie, nem ezoterikus irotol olvastam ezt, a Sikerkalauzban.)

"a kis kitalált álomvilágukban"

Lehetne arról vitatkozni, mi az álomvilág. Álomvilág az is, ha valaki azt hiszi, kizárólag anyag létezik (tehát ergó lelki sincs, csak biokémiai folyamatok az agykérge alatt).

Lehet gondolkozni, melyik merevebb, melyik a nagyobb rögeszme.

Én igyekszem a kettő közt lehelyezkedni: nem utasítom el az ezotériát, mint lehetőséget (kivéve a reptoidos, vérfarkasos baromságokat), ugyanakkor azt sem hiszem, hogy nem létezik egy másik, energiamezőkön alapuló világ, amivel gyakran kapcsolatba kerülünk, legtöbbször úgy, hogy észre sem vesszük (mert olyan természetes).

Végre két értelmes emberi megnyilvánulás a "hívői oldalatokról" (bocs a kifejezésért).

Az ilyen jellegű hit amit mondtál egy normális és szerintem elfogadható - amihez másnak semmi köze. Amin az én agyam dobja le az ékszíjat az a 300.000 forintos asztrállepkelevétel, kristálygyógyászok, mágikus kövek -amiket pl édesanyámmal szoktak megvetetni a csalók- és a hamis és számomra teljesen elfogadhatatlan és etikátlan telejsósdában ülő (számomra)köztörvényes bűnözők, akik angyal energiáikkal képesek a fájdalomcsillapításra, ami miatt elkeseredett rákbetegek is őket hívják.

Vagy azok az emberek, akik nyugdíjasokat keresnek fel és kristályaikkal, gyógymágneseikkel, jáde köveikkel nagyon sok pénzt kiszednek belőlük. Kineziológusok és egyebek a megítélésemben társadalom alsó kasztja, akik mások tudatlanságára, hiszékenységére és naivitására építkeznek és nagyon gátlástalanul veszik el az emberek pénzét.

Pl nagyszüleim egyik barátjának a kislánya rákos lett és még a házukat is el kellett adniuk, annyi pénzt öltek az energiagyógyászok, csakragyógyászok és energiaterapeutákra. Miközben az anya néha már sírva kérte, hogy engedjenek a drága kezelések árából, mert fizikailag nincs pénzük, erre meg adták a hetekkel későbbi időpontot, ezzek zsarolva őket.

Hát nem lőné senki tarkón az ilyen gyógyítókat és energiakristálykereskedőket? Hippokratészi eskü?