Mit gondoltok, ilyen esetben jó ötlet magántanulónak menni?

"Ne fárassz. :D Az én megküzdési mechanizmusaim már rég kialakultak, a tieid még nem. Ez abból látszik, hogy menekülnél a helyzetből ahelyett, hogy szembenéznél vele. Nekem már nincs szükségem neonáci társaságba menni, anélkül is tudom, hogyan kell őket kezelni, ha véletlenül szembe jön velem egy."

Jó, jó, véletlenül szembejön egy, én se fogok elfutni, ha véletlenül szembejön egy bunkó osztálytársam... De most abba gondolj bele, hogy ha napi 6-8 órát kellene egy olyan társaságban tölts, ahol van 2 neonáci (kb. mint Hitler), meg elég sok hülye, aki felnéz rájuk és nyalja a s**güket (mint a német nép Hitler idejében), és elég gyakran hallanád, hogy arról beszélgetnek, hogy "Hát, ezek a mocskos zsidók, ők a hibásak mindenért, kár, hogy Adolf bá' már nem él.", akkor vajon nem gondolkodnál-e azon, hogy ha lehet, otthagyod a p...ába ezt az egész társaságot, mert nem érzed jól magad közöttük?

Azt írtad, hogy nézzek szembe vele? Konkrétan hpgy érzed ezt?

"A gyorsabb tanulás nem indok, ugyanis a környezeted nem akadályoz téged a tanulásban."

De igen, ha egy dolgot az osztály nagy része nem ért, én viszont már igen, de ugyanúgy figyelnem kell, ahogy a tanár századjára elmagyarázza (és még mindig nem értik), ahelyett, hogy mást tanulnék. Plusz van aki jobban tud csoportban tanulni, és olyan is, aki egyedül, én az utóbbi kategóriába tartozom. Ezt csak megértik, nem? De mondom, én úgy hallottam, hogy nem arra kell különös indok, hogy engedjenek magántanulónak, hanem arra, hogy ne.

"Szerintem fontosabbnak fogják tartani az alapvető szocializációt, mint azt, hogy internetről is tudsz tanulni otthon."

Vannak barátaim az osztályon kívülről, van egy csoport is, ahol elég jól érzem magam - bár ritkán találkozom velük - úgyhogy nem úgy kell elképzelni ezt a dolgot, hogy ha magántanuló lennék, onnantól kezdve a szociális kapcsolataim 0-ra csökkennének. Azt pedig, hogy egyesek szerint ez nem elég szocializációnak, megértem, de nem értek egyet vele - szerintem nekem elég.

"Nem azért vágtam rá, hogy arrogáns kis s**gfej vagy, mert menekülnél egy helyzetből (attól maximum csak gyáva lehetsz), hanem mert nekem ugrottál egy szimpla kis "babám" miatt, miközben én napi szinten hívok így 160 gyereket."

És ha valaki nem kedveli - nem tartom én se óriási problémának, csak nem kedvelem -, ha babámnak nevezik, akkor ő számodra automatikusan arrogáns kis s**gfej?

"Nem szokott felmerülni bennem, hogy de otthagynék mondjuk egy rasszistát, mert az én konfliktuskezelési készségem elég jó (muszáj), és nem szokott ez az érzés leuralni."

Nem egy db. rasszistáról van szó, egy olyan társaságra gondolj, amit leírtam.

"Mi van, ha bekerülsz egy k**vajól fizető munkahelyre, aztán két hónap múlva kiderül, hogy néhány kolléga gyökér, és pl. piszkálnak."

Nem vágyom feltétlenül k**vanagy fizetésre, inkább megelégszem valamivel kisebbel, ha cserébe olyan társaságban tölthetem el a munkaidőt, akikkel jól érzem magam. (Ha pedig az egyedül dolgozás - van ilyen lehetőség is - és rossz társaság közül kell választani, akkor inkább az előbbi.)

"Én ezt tökélyre fejlesztettem, egyszerűen a közösségek engem imádnak annak ellenére, hogy én viszont tényleg egy arrogáns s**gfej vagyok. :)"

Te extrovertált vagy valószínűleg, én viszont introvertált. Te megoldod úgy a dolgot, hogy a csoport közepébe kerülsz, mert élvezed és mert jól megy neked, én viszont nem is élvezném és nem is menne jól nekem. Tehát ez számomra nem megoldás. Meg lehet, hogy egy normális közösségben ezt meg tudod csinálni, de biztos van olyan közösség is, ahol csak akkor szeretnének, ha úgy viselkednél, ahogy amúgy nem szeretnél.

" Ehhez meg kell figyelned saját magad, és ezért írtam, hogy mások felé is oda kell fordulni, mert lehet, hogy ha jobban megismered a két főokos osztálytársadat, nem akarnak majd bántani, mert lehet, hogy igazából nincs is bajuk veled. Csak nem ismernek. Vagy félreismernek. Meg te se ismered jól őket. Nem kell olyanná válni, mint ők, csak megadni az esélyt arra, hogy másnak is vannak gondolatai vagy érzései."

Hagyjuk már! Nem az van, hogy ez a két osztálytársam szívat engem, hanem az, hogy mindenkit szívatnak, aki jelentősen különbözik tőlük. De persze, biztos, nekik is vannak érzéseik!

"Talán az volt a legnagyobb baj, hogy eszedbe se jutott hitelt adni a szavaimnak, miközben mástól ezt szoktam meg a mindennapjaimban."

Van egy olyan érzésem, hogy a közösségekben, amiknek tagja vagy, te vagy a főokos (nem minden főokos rossz ember, úgyhogy ehhez nem kell olyan légy, mint az osztálytársaim), a többiek pedig a s**gnyalók. De javíts ki, ha tévedek.

"Ha most megküzdesz egy ilyen problémával, akkor tudni fogod, hogy kell például elkerülni egy ilyen csoportot. Ha tisztában vagy önmagaddal, ismered az erősségeidet, a gyengeségeidet, akkor valószínűleg tudsz majd kezelni egy ilyen helyzetet. Egyébként az én életemben eléggé esélytelen, hogy ilyen csordaszellemű közösségbe kerüljek."

Erre csak azt tudom mondani, hogy jó neked.

"Ez nagyon szép dolog. Mondjuk engem nem érdekelnek napi szinten az emberek, szóval ezzel így nem tudok azonosulni. Itt az a baj, hogy idő, mire kiderül a kollégákról, hogy vállalhatók-e. Mi van, ha addigra megszereted az adott munkát? Sok tényezője van ennek. De ráérsz még ezzel. :)

Dehogy kerülök. :DD Van, hogy napok telnek el anélkül, hogy hozzászólnék bármelyik kollégámhoz. Azért szeretnek, mert hű vagyok önmagamhoz, és szórakoztatónak tartanak. Téged azért nem bírnak, mert ilyen korban, kiforratlan személyiséggel még nem tudják helyre tenni a te különbözőségedet. Ha felnősz, ez elmúlik. Amúgy valószínűleg majd náluk is."

Értem. Viszont azt is írod - és ezzel most egyetértek -, hogy felnőttkorban jóval kisebb az esély, hogy ilyen társaságba kerülök, mivel a felnőttek között általában kevesebb az ilyen ember. De akkor nem is olyan fontos, hogy "megtanuljam kezelni a helyzetet", ha ez abba kerül, hogy éveket kell töltsek egy olyan társaságban, ahol rosszul érzem magam. Nem igaz? Persze, lesz olyan helyzet majd, hogy bizonyos ideig (nem éveken keresztül, napi 6-8 órát) számomra antipatikus emberekkel kell töltsek, de ennyit már most tudok kezelni, a zárójelben levő résszel van a gond.

"De eléggé valószínű, hogy az osztálytársaid is valamilyen frusztrációt vezetnek le. Az emberek ritkán büdösbunkók csak úgy maguktól."

Azoknak, akiken levezetik, és azoknak, akiket zavar, szerintem tökmindegy, hogy mit vezetnek le, ugyanúgy rossz érzés nekik.

"Ó hát páratlan a megfigyelőképességed. :DD Tanár vagyok, ezért szoktam meg, hogy mindenki feltétel nélkül ad a szavamra. Ennek persze semmi köze a s**gnyaláshoz."

Erre gondolhattam volna. :D Akkor persze, hogy nem mondanak ellent neked, tudom, hogy megy ez: nyalizás stb. :D

Vannak hülyék, persze, de te is írtad, hogy általában azért nem úgy viselkednek, mint akikkel nekem van bajom. Ezzel a közösséges dologgal nem tudom, mit akarsz. Mit tanulhatnék egy ilyen közösségben, ahol szerintem másként lehet/kell kezelni a dolgokat, mint egy jó (nem kirekesztő, nem 2 s..gfej van a közepén, a többiek pedig követik) közösségben.

A postán meg alapból jobban tudom kezelni az ilyen helyzeteket, mint az iskolában, mert ott ha beszólok valakinek, hogy ne tolakodjon be elém pl., akkor miután elmentem a postáról, nem kell hallgatnom tovább az illető (és barátai) hülyeségeit. (Az osztályban pl. valaki teljesen jogosan beszólt az egyik s..gfejnek, erre nem mindenki a s..gfejt kezdi védeni?)

Amúgy megkérdezhetem, hogy mit tanítasz?