Mit mondanál egy olyan embernek, aki nem tud*ja hogyan tovább, és minden reménye elszállt egy boldog életre? 😪

"El tudod képzelni, hogy egy tanár "felkészíti az írói pályára"? Ilyen a világon nincsen, erre nincs bevett módszer."

El tudom képzelni, mivel VELEM történt meg, engem nyüstölt amikor egészen más problémáim voltak, azt se tudtam merre vagyok arccal!

Amúgy jó tanuló voltam. Irodalom-nyelvtanból csillagos 5-ös!

Nem tudom hány életünk van még, de hogy többet nem akarok iskolába menni, az is biztos! Amennyi f@szságot ott megtanulunk, aminek az élethez semmi köze, hogy a gerincemet is szétb@ssza a nehéz iskolatáska, a lelkemet a hülye tanárok beképzeltsége (szívemnek kedves tárgyakat tettek tönkre, ott sírtam, a szüleimet gyalázta).

Inkább újraszületek egy indián rezervátumban, ahol csak a kék eget bámulom!

Ez a társadalom meg egy Zombieland, de azért próbáljak beilleszkedni, biztos érteni fogják amit képviselek!

Baj hogy az érzésemről beszélek és túl hitelesnek hat?

Te nem látod mennyi baj van a világban, és hogy mondjuk engem is érint?

Persze jöttek olyan válaszok hogy mindezt lesz@rják, a nagy együttérzés ugye.