Mit mondanál egy olyan embernek, aki nem tud*ja hogyan tovább, és minden reménye elszállt egy boldog életre? 😪

"Egy verseny alapú világban nem mindegy kinek mennyi időre van szüksége."

Ki mondta, hogy mindegy?

Semmit

Ebből a pár sorból is egy kifejezetten ellenszenves,mártír ember képe rajzolódik ki,aki szerint mindenkinek könnyű az élet csak ő szegény szerencsétlen ágról szakadtnak nehéz az élet 😀

Hát bocs,nem. Az élet gci kemény és a legtöbbünknek nem hullott az ölébe se a szerelem,se a siker se semmi

"Ahogy egy 160 cm-s embert se fognak beválasztani a kosárcsapatba"

[link]

"úgy egy mentálisan gyenge ember sem lesz soha sikeres.'

A "mentálisan gyenge" nem egy objektív kategória.

Ellenben fantasztikus kifogás, mert bárki magára húzhatja.

Csinálni kell a dolgodat, aktívan lenni, dolgozni, lefoglalni magad. Nem kell leírni magad hogy lehúzod az életed egy rossz munkahelyen, ha éppen az van, akkor csinálod, de nyitott szemmel jársz, és keresed a jobb lehetőséget.

Másnak sem könnyű, és más is küzd. Csak valaki tele sírja a gyakorit, valaki meg próbálja amit lehet kihozni a lehetőségekből.

2016 óta csak pocsék fizetésű helyeken dolgoztam, de dolgoztam.

Idén sikerült eljutnom oda, hogy lett egy valamivel jobb fizetésű munkahelyem, ahol elégedettek velem, látnak is bennem potenciált, én is jól érzem magam.

"Mit mondanál egy olyan embernek,... " - azt, hogy fejezze be a drámázást, mert az nem visz előre.

Mást nem nagyon, mert az eddigi válaszaid alapján te csak az önsajnálattal foglalkozol. Majd ha ezt befejezted, akkor esetleg érdemes beszélgetni a jövőről, addig teljesen fölösleges.

Én kb. így vagyok mint te. Nagyon nehéz a helyzet, egy kívülálló ezt nem érti.

Tanácsot nem tudok adni, azt írom le, hogy én mit teszek.

Az biztos, hogy célokat kell kitűzni, és csinálni a dolgokat. Csakhogy(!) ez is piszok nehéz, mert ha az ember nem hisz magában, akkor megette az egészet a fene...

Én most azt csinálom, hogy igyekszek kialakítani magamban egy higgadt és nyugodt jellemet, hogy tudjak komcentrálni, mert sokszor a nyugtalanságból fakadtak a gondok.

Változtatni igyekszek a szokásaimon is. Az élet minden területén, hiszen ha mást akarok, mást kell csinálni.

Belemegyek olyan dolgokba is, amik félek, és amik újak: pl. megkísérlem a lehetetlent: megpróbálok leérettségizni, szal visszamentem az iskolába estire.

Kerülöm azokat az embereket, akikről úgy gondolom, lehúznak.

Igyekszem tanulni a hibáimból.

A jövőben szeretnék jó kapcsolatot kialakítani értékes emberekkel.

Szóval tulajdonképpen mindig lehet tenni valamit azért, hogy az ember fejlődjön. Ha pl. valaki idegen nyelvet tanul, és minden nap foglalkozik vele legalább 1 órát, már az is valami, szemben azzal, aki egyáltalán nem foglalkozik vele...

Mint említettem, ez az egész nagyon nehéz. Néha úgy érzem, feladom. Még le kell győznöm a hitetlenségemet is, és meg kell tanulnom hinni abban, hogy tudok valamit alkotni.

De ha előre nézek, hogy a fáradalmaim gyümölcse egy jó élet lehet, akkor megéri dolgozni magamon, megéri a kemény munka.