30 évesen véget ért az élet? Én magam kiégtem teljesen, fásult vagyok, nem nagyon tudok semminek örülni

#12

Tanulj már meg felelősséget vállalni a saját életedért. 18 éves elmúltál, tehát innentől kezdve nem a szüleid a felelősek a saját életedért, hanem te.

Az, ahol most jelenleg tartasz, az egyedül a saját döntéseidnek a következménye! Az, ahogy most érzel, az is a te döntéseid következménye.

Tehát összefoglalva, ahol most tartasz arról mindenről te tehetsz!

#13: ez egy baromság amit írsz. Gyerekkorod első néhány évében tanulod a szüleidtől a megküzdési stratégiákat, amik szorosan csatlakoznak a kialakuló személyiségedhez. Ezen változtatni nem, vagy csak sok esetben csak kínkeserves módon lehet. Ilyen pl a függőségi hajlam (kábítószer-, alkohol-, társ!-), a depresszióra és szorongásra való hajlam, stb.. Szóval ez nem igaz hogy a saját életed irányítod és független vagy mert ha nem hozol felnőttkorodra magabiztosságot, vagy pl ópiátokkal vagy képes megküzdeni a valósággal annak sajnos komoly következményei lesznek az életben, amiben bizony a szülőnek van a legnagyobb felelőssége, ha nem ismeri fel időben hogy foglalkozni kellene a gyerekével vagy szakembert keresni neki.

Személy szerint nekem 34 éves koromra derült ki, hogy mennyi szart hoztam otthonról, pedig nem nőttem fel rossz körülmények között, a szüleimmel való személyes kapcsolatom viszont soha nem volt jó.

#15

Nem baromság, amit írtam. Te nem tudsz egyszerűen egy érett felnőtt ember módjára gondolkodni. Minden ember hoz a saját életével kapcsolatban döntéseket. Ő maga hozza meg, aminek vannak következményei, amiért vállalnia kell a felelősséget. Ilyen egyszerű.

A magyar társadalom ezért is olyan, amilyen, mert a legtöbb ember nem vállalja saját életéért és tetteiért a felelősséget, hanem csak hárít, hogy ő nem hibás, minden és mindenki a felelős, csak ő nem. A kérdező is a szüleit teszi felelőssé, pedig ez nem így van, csak hát ugye könnyebb mindig a másikat hibáztatni, mint saját magunk vállalni a felelősséget a tetteinkért és az életünkért. Hogy igen, én voltam az, aki elb..szta, igen, én voltam az a hülye, aki ezt a döntést meghozta..stb.

#16

De értsd már meg, hogy az nem a gyerek döntése hogy pl a szülei agresszív alkoholisták…

#17

De értsd már meg, hogy 18 év fölött már felnőtt ember vagy. Onnantól kezdve te magad döntöd el, hogy hogyan folytatod a saját életedet. 25 évesen nem a saját anyád törli ki a kakis fenekedet, meg nem ő ráncigál el az iskolába, meg nem ő adja a szádba a babfőzeléket.

#18

De nyilván nem ugyanolyanok lesznek a lehetőségei annak a fiatalnak, aki érzelmileg és anyagilag biztonságban, támogató szülőkkel nőtt fel, és annak akit mondjuk vertek a piás szülők, és elitták a rezsire valót…..

Az emberek nem robotok akik 18 évesen jönnek létre, basszus :D a gyerek- és kamaszkori élmények ÓRIÁSI hatással vannak a későbbi élethelyzetre és mentálhigiénére.

#19

Mindenkinek ott a lehetősége a változásra és arra, hogy az előző generációkból tanuljunk. Egy piás szülő gyerekeként felnőni persze nehéz, de lehet ebből tanulni és merőben az ellenkezőjét csinálhatja a gyerek, mint a szülei. Nem kötelező piás szülők gyerekeként piás felnőttnek felnőni.

Én azt vettem észre, ahol zűrös a család, onnan a gyerekek menekülnek a baráti társaságba. 18 évesen valaki leérettségizik, elmegy dolgozni, utána meg mehet albérletbe és elköszönhet a mérgező szülőktől.

Mindig vannak döntési lehetőségeink. A kényszer is szülhet rengeteg döntésre váró helyzetet.

Tanköteles is mondjuk csak 16 éves korodig vagy. Ha nem akarsz tanulni, menj dolgozni, keresd a pénzt, hogy aztán a mérgező családból elmenekülj. Ez is egy döntés, amit a gyerek meghozhat a saját maga életével kapcsolatban.