30 évesen véget ért az élet? Én magam kiégtem teljesen, fásult vagyok, nem nagyon tudok semminek örülni

Atya ég, igen, 16 évesen 8 általánossal dolgozni biztos ugyanolyan mint létbiztonságban és támogató közegben kitanulni valamilyen szakmát és/vagy diplomát szerezni, és azután helyezkedni el…… tök ugyanolyan lehetőségeik lesznek.

Nagyon nem a való világban élsz, ha azt hiszed nincs kihatása a felnőtt életre a gyerekkornak.

#21

Van hatása, viszont te magad döntöd el, hogy hogyan élsz, nem a szüleid, mikor már felnőtt ember vagy.

Párom szar családból jött, alkoholista volt az apja, anyját 12 évesen rákban elveszítette és mégis felelősségteljes férfi lett belőle. Igaz, nem lett diplomás, fizikai munkát végez, becsületesen, nem dohányzik, nem iszik alkoholt. Ja, hogy ő tesz azért, hogy normális élete legyen és nem hárítja a felelősséget, hogy bezzeg a szülei..stb.? Hát, na.. így is lehet élni.

Te tudsz felelősséget vállalni a saját életedért? Csak azért kérdezem, mert nagyon a felelősségvállalás ellen vagy.

Aki csak nyavajog, annak még nem fáj eléggé.

Nekem már eléggé fájt, így változtattam. Te is el fogsz jutni arra a pontra. Vagy nem. Te döntesz.

#23

Nem magamról beszéltem, kár személyeskedned. Csak én nem vakon élek és nem gondolom hogy mindenkinek szipike szupika gyerekkora volt VAGY pedig mindenki gépként él és nincs hatással rá a múlt.

#25

Ja, hogy nem magadról beszéltél, de nem tudsz egy olyan egyszerű kérdésre felelni, hogy te tudsz-e felelősséget vállalni a saját életedért. Tehát nem. Ez így eléggé egyértelmű.

Én se azt írtam, hogy nincs hatással, hanem azt, hogy annak tudatában eldöntheted, hogy milyen életet szeretnél, hisz a saját életed felett egyedül csak te rendelkezel. Minden egyes döntéseinknek következménye van. Majd, ha agyilag ezt képes vagy felfogni, majd megérted és akkor már tudsz felelősséget vállalni a saját életedért és nem fogsz másokat majd hibáztatni a saját rossz döntéseid miatt.

#26

Miért ne tudnék felelősséget vállalni? Miből szűrted le hogy nem tudok? Miért személyeskedsz? :D

“ annak tudatában eldöntheted, hogy milyen életet szeretnél”

Ja, eldönthetsz bármit, aztán hajadra kenheted ha nincs lehetőséged megvalósítani.

#27

Látom, nemcsak felelősséget vállalni nem tudsz, de még a mondatokat se tudod értelmezni, ha megkérdezed, hogy "Miért ne tudnék felelősséget vállalni? Miből szűrted le.." Már leírtam, nem fogok ismételni.

"Ja, eldönthetsz bármit, aztán hajadra kenheted ha nincs lehetőséged megvalósítani."

Ez csak kifogás. A képességeidhez mérten ki kell magadból hozni a maximumot.

És van egy olyan érzésem is, hogy azért álltál belém, mert valójában magadról írsz és itt már csak tagadod, hogy "Nem magamról beszéltem". De, pontosan magadról írsz.

Vajon miért nem válaszolsz a kérdésemre? Azért, mert tudat alatt és legbelül 100%-ban tisztában vagy azzal, hogy nem vállalsz felelősséget a tetteidért, a saját életedért.

Bár, ha egyszer hazudtál, akkor másodszor is megtehetnéd, de mindegy.

#28

Sajnálom a történteket, viszont azzal nem fogsz magadnak segíteni, ha továbbra is haragszol a szüleidre. Ezzel csak ártasz magadnak. Engedd el, bocsáss meg nekik, hogy ők ennyit tudtak és kész. Tanulj a hibájukból, ez az új generációk feladata. A gyógyszerek pedig csak tünetileg kezelnek, az alapproblémádat nem fogják megoldani. Amint abbahagyod a gyógyszerszedést, ugyanoda visszakerülsz. Ezt szeretnéd egész életedben? A gyógyszer nem megoldás, gondolom ezt is tudod. Gyógyszer nélkül lenne jó megoldani, pszichológussal és egyéb szakkönyvek olvasásával a problémádat.

Nézz utána, hogy a problémádnak milyen lelkiháttere van, ha ezt eddig nem tetted meg.

Kívánom, hogy minél előbb gyógyulj meg és tegyél bele mindent maximálisan, hogy meggyógyulj, gyógyszer nélkül.

#29:

Köszi, a gyógyszer az aktuálisan túlcsordult állapotomon segít, dolgozom magamon és pontos tervek szerint fogom csökkenteni az adagolást, ennek tudatában álltam neki és ezt a pszichiáterrel előre közöltem is. Hosszú idő lesz, de kitartok, már van életkedvem, terveim, céljaim. A szüleimre nem úgy haragszom hogy gyűlölöm őket, mert biztosan az akkori legjobb tudásuk szerint jártak el, illetve bennük is lehetett egy belső tagadás a problémával kapcsolatban ("az én gyerekem nem lehet beteg") sajnos ez gyerekneveléskor sok családban előfordul. De az okot tagadni nem lehet, azzal csak homokba dugom a fejem, márpedig a problémám megoldásához el kell fogadnom hogy van oka annak hogy miért alakult ez így ki amiben most élek. Ebből következtetve írtam azt amit korábban, hogy nem lehet azt mondani, hogy az életünkre nincs hatással a gyerekkor és a szülői hozzáállás, mert sokkal egyszerűbb és boldogabb lett volna az eddigi életem ha még időben kezelve lett volna a probléma.