Normális dolog lakhatási válság idején negatív megkülönböztetésben részesíteni azokat, akik a szüleiknél kényszerülnek lakni?

#120 És neked honnan vannak ilyen infóid rólam? Mesélj már Hercegnő! :D

Én az alapján írtam le ezeket, amiket itt olvasok. De én sehol nem írtam magamról semmit. Érdekelne a forrás, mert feltehetően vagy annyira intelligens, hogy nem feltételezéseket társz fel tényként mint az 1,5 bitesek. Vagy tévedek? :D

Nekem igazából nem is kéne válaszoljak semmilyen kérdésre sem, mert:

1. Én vagyok a kérdező.

2. Mivel én sem kaptam választ semmire sem szinte, csak személyeskedéseket, feltételezéseket és csupa "jó" kívánságot, minek kéne bármire válaszoljak? Mireföl? :D Kik vagytok ti? Fejesek? Csóró közmunkás rakétától és keverttől bűzlő közmunkások vagytok. :D

Mellesleg mireföl vártok el tőlem választ (kérdezőtől ugyebár) ha

1. Figyelmen kívül hagyjátok és mondjátok ugyanazt, mintha nem válaszoltam volna.

2. Ha nem, akkor pedig hazugságnak minősítitek

Vagy az a baj nem azt válaszoltam, amit hallani akartok, és addig kérdezitek, amíg mást nem mondok? Segítsetek akkor! Mit kell válaszoljak?

Nézzünk át pár alapfogalmat, és hogy mivel mi a baj.

Mi a mamahotel?

Aki egy bizonyos kor felett ÚGY LAKIK OTTHON, hogy vagy dolgozik vagy nem, de azért nem költözik el otthonról, mert kényelmesebb neki ha főznek rá, mosnak rá, egyszóval kiszolgáltatja és eltartatja magát, miközben nem is biztos, hogy bele ad a kasszába. A kiszolgálás miatt nevezik mamahotelnek, mert hotelként viselkedik a család.

Mi nem a mamahotel?

Amikor egy fedél alatt lakik a szüleivel, de magára főz, mos, takarít, vásárol, és belead a kasszába, csak épp nem keres annyit, hogy akár egy albit is fent tudjon tartani, vagy nincs olyan, akivel össze tudna költözni lakótársként. Itt beszélhetünk esetleg (de csak esetleg) összeférhetetlenségről, de az sem mamahotel.

Szintén nem mamahotel, amikor valaki azért lakik otthon mert a beteg szüleit ápolja, vagy nem meri egyedül hagyni őket, mert netán ön és közveszélyesek.

Szintén nem mamahotel az, amikor valaki azért nem tud félre tenni még albira sem, mert annyit kell hazaadnia, hogy ne tudjon rá spórolni, ellenkező esetben kivágják az utcára és nincs hova mennie. Ezt mamabörtönnek hívják, nem mamahotelnek, erős lakhatási zsarolással fűszerezve. És itt most nem feltétlenül azokról beszélek, akiket még életképtelenné is neveltek, és függésben tartanak, hogy a szülők életük végéig körül legyen ugrálva.

Amikor egy fedél alatt lakik a szüleivel, de magára főz, mos, takarít, vásárol, és belead a kasszába, csak éppen gyűjt lakásra, mert hát lakhatási válság van és albi mellett nem fog tudni gyűjteni.

A három generációs lakásosokban lakók, a szüleikkel egy udvarban két külön házban lakók, vagy a szüleikkel egy társasházban de két külön lakásban lakók sem mamahotelesek, kivéve ha mindennek ellenére eltartatják magukat.

Az emberek többsége abuzatív módon mindezeket egy kalap alá veszi a mamahotelesekkel, hiába csak ott laknak, és nem szolgáltatják ki magukat, mondván hogy "az mindegy hogy miért laknak ott, azért mamahotelesek mert ott laknak a szülőkkel egy fedél alatt" többeket még mentálisan betegnek is titulálva, hogy biztos ezért laknak ott. Ez vagy azért van, mert a bennük elfojtott sérelmet vagy kisebbségi komplexust élik ki azokon, akiket szerencsétlenebbnek látnak maguknál és kell nekik a bátorság és fölényérzet, vagy a tévesen értelmezett sikerorientáció fogalmát követik, miszerint akkor lesz valaki sikeres, ha letapossa a sikerteleneket, és a sikeresek felé húz.

És ez külön undorító egy lakhatási válság idején, ami azt jelenti, hogy olyan szinten el vannak szabadulva az ingatlan és albérlet árak, beszabályozás nélkül, hogy nem mindenki teheti meg, hogy megfizethesse. Leszólni az ilyeneket, ugyanaz kb, mint ha vízhiány idején azokat leprásozni, akiknek nincs vizük.

Lakhatási válság pedig van. Ha nem lenne, akkor nem tudnának kampányolni vele politikusok, vagy nem lenne igény eme kampányukra, és nem találná már ki a kormányoldal sem, hogy fektessenek az emberek ingatlanba. Egyébként mindkét oldali híradó kikiáltotta már a lakhatási válságot.

Akik meg valami folytán otthon lakásra kényszerülnek, azokat komolytalan hülye gyerekként kezelik, nem csak a nők, hanem kollégák, családtagok, társaságok is. És ez így van.

Mi az incel? Az a személy, aki önhibáján kívül szingli, pedig lenne rá igénye. (Hogy mik lettek ráhúzva még, azt hagyjuk)

Mi nem az incel?

Aki szingli, de rajta is múlik.

Az sem incel, aki csak olyanoknak kell, akinek ő nem, elvégre egy incel senkinek sem kell. Ha már valakinek kell, akkor az már nem incel.

Az sem incel, aki valamiért otthon kénytelen lakni.

Most aztán tényleg kulturált voltam és nem személyeskedtem.