Nek.tek hogyan sikerült elfogadnotok, hogy bármennyire is szépítjük, végérvényben rabszolgák vagytok?

Én nem érzem magam rabszolgának. A munka sem esik nehezemre. Persze van olyan, amit nem csinálnék szívesen. De én szeretem a munkámat, és van még pár terület, ahol el tudnám képzelni magam.

Ha neked semmi sem jó és semmi sincs, amit szívesen csinálnál, akkor veled van valami gond. Mondjuk ezt felhasználhatnád pozitívan is. Sokaknak ez a motiváció ahhoz, hogy kitaláljanak valami olyan üzletet, amiben tényleg a saját uruk lehetnek és jól meg is élnek belőle.

4: Ez nem igaz. Vannak lakatlan szigetek, amiket meg lehet venni, a világ szinte minden részén.

Vannak ilyen műsorok is, ahol szigeteket keresnek a vevők :) Nyilván pénz kell hozzá.

> végérvényben rabszolgák vagytok

Nem vagyok az. Oda megyek, ahova akarok. A szabadidőmben az csinálok, amit akarok. Az is kizárólag rajtam múlik – nem írja elő más –, hogy mit és hol dolgozom, akarok-e dolgozni egyáltalán.

Véleményem szerint a felnőtté válás egyik fontos lépcsőfoka annak a belátása, hogy pusztán azért, mert élsz, azért az égadta világon semmi nem „jár”. Pont úgy nem, mintha egy lakatlan szigeten élnél egymagad, ott is mindent, amire szükséged van, neked kell megteremtened. Vagy ahogy az állatvilágban is, ahhoz, hogy egy ragadozó enni tudjon, vadásznia kell, hogy egy növényevő enni tudjon, ahhoz mondjuk új legelőt kell keresnie.

Az más kérdés, hogy a társadalom biztosít bizonyos szolgáltatásokat a legjobban rászorulóknak. Pl. ha nincs otthonod, bemehetsz egy hajléktalanszállóra. Ha nincs mit/miből enned, találsz ingyenes ételosztásokat. De ezeket nem azért kapod, mert jár, ezek mások munkája, lemondása, önzetlensége miatt létezhetnek.

Tehát az, hogy dolgoznod kell, nem egy kényszer. Nem kell. De ha akarsz kapni valamit – termékeket, szolgáltatásokat, mint pl. kenyér, fűtés –, ami amúgy nem járna pusztán a két szép szemedért, ahhoz neked is fizetned kell valamivel, a tudásoddal/erőddel, időddel, energiáddal. A munkaviszony az egy win-win helyzet. Te is adsz valamit, más is ad, te is kapsz valamit, más is kap, és mindenki jól jár, jobban, mintha ez nem lenne. (Ha nem érzed így, hogy neked megéri dolgozni, akkor mondj fel, nézd meg úgy jobban járnál-e.) Sőt, ha azt vesszük nem olyan drága az, hogy biztosíts magadnak alapvető dolgokat. Mennyi idő lenne neked elültetni, learatni, majd megőrölni egy kenyérre való búzát, majd megdagasztani és megsütni? Ehhez képest jóval kevesebb időt kell hozzá dolgoznod, hogy megvehesd a boltban. Mennyit is dolgozik az ember? Pl. ebben az évben van 255 munkanap, ebből mondjuk egy lejön egy középkorú embernek 25–30 nap szabadság, az 225–230 munkanap. Napi 8 óra munkával számolva ez az életednek kb. 20%-a időben. És ha megfelelő tudást szereztél, akkor ebbe nem is kell beleszakadnod és vígan el lehet belőle élni. Ennyi idő feláldozásával nem kell sem éhezned, sem fáznod, sem rettegned, sőt tulajdonképpen egészen luxuskörülmények között tudsz élni, pl. lesz pénzed mosógépet venni, nem kell kézzel mosnod, telni fog tévére, internetre, sőt még nyaralásra is.