Ki érzi úgy, hogy magányos, mert nincsenek barátai?

Én is az vok és tudom, hogy egyedül pusztulok meg valahol, de nem érdekel én így érzem jól magam :)

18/F

Én túl sokszor váltottam iskolát. Szüleim egyik suliból cibáltak a másikba. Szóval a barátaimmal nem nagyon tudtam tartani a kapcsolatot. Aztán amikor már nagyobb lettem (14-15 éves) akkor már én nem tudtam beilleszkedni sehova se, meg nem is nagyon akartam, mert úgy voltam vele, hogy minek, úgyis megyek nemsoká a következő suliba... De persze volt, hogy szerettem volna barátkozni, de nem nagyon ment, mert teljesen antiszoc voltam. :S :D Szal most úgy áll a helyzet, hogy nincsenek barátaim, de most már nem is annyira igénylem őket, mint régen. Csak akkor amikor illene a barátaiddal ünnepelni, mint pl.: szilveszter meg ilyenek, amikor még jobban hangsúlyozódik, hogy egyedül vagyok, akkor hiányzik a társasági élet. De az év nagy részében elvagyok egyedül.

Örülök, hogy elmondhattam. :D

Nekem leírhatjátok a gondjaitokat meghallgatom :)

Úgyis Én voltam mindig is a lelki szemetesláda :D