Akit szerettem és mindent megtettem érte, megalázott csúnyán átvágott. Az önbecsülésem, önbizalmam nulla. Boldogtalan vagyok és nagyon magányos. Barátaim nincsenek. Mit tegyek, hogy talpra álljak? Kiborít ez az állapot. Társkeresőn linkek a férfiak.

Szia!

Először is sajnálom ami Veled történt. Biztos nagyon nehéz, de próbálj meg minnél kevesebbet sopánkodni. Szép volt, jó volt, de ennyi volt!...majd jön más!:):):)

Kezdetnek nem lenne rossz, ha kimozdulnál ebben a szép időben. Tisztáznád magadban az érzéseidet, hogy mit akarsz most magaddal kezdeni.

Nincsenek barátaid!? Hát szerezz őket! Iratkozz be valamilyen tanfolyamra, szakköre ahol veled azonos érdeklődésű emberek vannak. Jó, tudom, hogy snassz tanács, de az akkor is így van. Vannak önkéntes munkák is, ott is nagyon jó kis társaságok szoktak összejönni. Ha budapesti vagy, akkor felhívnám a figyelmedet, hogy a közeljövőben(nem tudom mikor, hol, hogyan) lesz egy (színvonalas)futóverseny ahova minden segítséget várnak: autókat elterelni, vizet adni a futóknak. Minden korosztályból szoktak ott lenni emberek és jó buli is.

Ha pedig egy újabb kapcsolatot szeretnél elkezdeni, ahhoz az első és legeslegfontosabb az lenne, hogy tisztába jöjjél a saját értékeiddel. Ne hagyd, hogy szemét alak ennyire elvegye az önértékelésedet!!! Ha újra a régi az önbizalmad, akkor pedig el is kezdhetsz hódítani.

A társkeresőkről pedig az jutott eszembe, hogy anyukám barátnője is ott találta meg az igaz szerelmet, és most két gyerekes boldog családban él. Azt mondta, hogy egyáltalán nem csak selejtes akalok regisztráltak, hanem nagyon jóképű, menő üzeletemberek is, csak éppen nem volt idejük máshol ismerkedni és itt kötöttek ki...

Szerintem márcsak poénból is regszitrálj!:) Ha nagyon nem jön be az alak, akkor nevetsz egy jót, ha pedig igen, akkor Te is tudod a folytatást. Ráadásul, nemcsak társat, hanem barátokat is találhatsz!:)

Azért jó lett volna, ha oda írod hány éves vagy...

-Tündérlány(17)-

Én ugyan "csak" 3 évet voltam egy olyan kapcsolatban,aki egy percet sem érdemelt volna,így utólag átgondolva,de bennem is nagyon sok mindent összetört:a bizalmat más emberek iránt,a hitet abban,hogy valaha lehetek én is boldog;szóval teljesen magamba fordultam utána.Nem tudom,visszakapom-e valaha a régi önmagamat,de fájna,ha nem így lenne,szerintem nem ezt érdemelném az élettől...

Talán az segítene,ha érezném azt,valaki tényleg szívből szeret.Volt egy időszak,amikor ezt tudtam érezni,de az is kezd tovatűnni...De remélem,azért nem kell mindent feladnom.Nem vagyok hajlandó feladni a boldogságom megtalálásának lehetőségét,bármi is az ára!TE se tedd!Minden jót!