Ha egy 17 éves lány teljesen egyedül van, magányos, nincsenek baráti, se barátja akkor azt csak magának köszönheti, úgye?

Szia!

Az, hogy nincsenek barátaid, nem a te hibád.

A helyzet az, hogy ha valaki körül nem zsonganak a barátok az azt is jelentheti, hogy eddig nem a megfelelő emberekkel próbáltál kapcsolatot teremteni..

Nekem is kevés barátom van, sőt, igazság szerint az elmúlt évek alatt inkább negatív élményekkel gazdagodtam a "barátság" terén, mert sok ember már nem tudja, mit is jelent ez..

De muszáj arra gondolnod, hogy bármikor megismerkedhetsz egy olyan emberrel, aki meglátja benned a valódi értékeket és kialakulhat egy igazi barátság. :)

Megkérdezhetem, hogy merre laksz?

Mélyebb filozófiai vagy pszichológiai kérdésektől távol maradva. Anno én is gyakran éreztem magam egyedül, hiába voltak barátaim. Másfelől szerettem egyedül lenni, de sokszor utáltam az életet.

Tipp: kezdj valamibe, ami érdekel. Hobbi, elfoglaltság, sport, akármi... a lényeg, hogy mérhető céllal rendelkezz, mert a fejlődéseden keresztül saját magadat is megismered, ez pedig rávilágít az esetleges hibá(i)dra. A sikerélmények pedig nagyon nagy lökést tudnak adni. Meglepő változásokat hoznak az ember életébe! Ezt mindig tartsd észben !

Ne érezd magad hibásnak,hisz nem vagy evvel egyedül.A fiam is 17 éves,és ő is állandóan itthon ül...Pedig már én mondom neki,hogy menjen bulizzon,szórakozzon amíg fiatal,mert később ha felnőtt lesz már nem olyan lesz....

Talán te is azért érzed magad magányosnak,mert nincs semmi konkrét dolog ami érdekelne...A fiam csak akkor mozdul ki a haverokkal ha focizni mennek...Ő azt mondja,hogy azért nem barátkozik lányokkal mert egyszerűen nincs közös témájuk...(vannak lány ismerősei de csak haverok)Lehet,hogy te is így vagy vele? Nincs közös témád senkivel,lehet hogy untatnak,vagy nem akarsz te is egy olyan "affektálós kiscsaj" lenni.Ez meg nem baj.Inkább maradj értelmes,kedves,és előbb-utóbb lesznek értelmes barátaid is...

Én is így vagyok ezzel, már rég óta, de mindig azon vagyok, hogy bekerüljek társaságokba, és az ottani viselkedésformát elsajátítsam, kövessem, aztán, ha már unalmas megyek tovább. Vannak ilyen emberek, akik sehová sem illenek be igazán, mert ők annyira egyediek.

De az egyik javaslat szerintem is a legjobb: a hoobi. Pl. én imádok bringázni. És egész életemben mindig egyedül mentem mindenhová. Volt olyan nyári nap, amikor 110km-et bringáztam itt Budapesten össze-vissza mindenfelé.

Mindegy mit csinálsz, azzal foglalkozz, amihez kedved van. De még egy nayon jkó ötlet a sport. Ne ücsörögj otthon, hanem kezdj bele egy akármilyen sportba. Van aki 30 meg 45 évesen kezd pl .karatézni, vagy 72 évesen úszni tanulni (velük mind találkoztam).

De ha pl. szeretsz pingpongouni, akkor keresd meg a legközelebbi asztalitenisz szövetséget/klubot és járj oda hetente 2-3x. Vagy van sakk klub is. Vagy bélyeggyűjtő szakkör. Vagy vegyél zongoraleckéket. Vagyis csináld amihez kedved van, és akkor olyan emberekkel fogsz találkozni, akik hozzád hasonlóak, és akkor ez már egy alap a későbbi barátsághoz. Mert egy ilyen közös érdeklődési kör nélkül semmi nem tart fent egy barátságot, mert nincs minek.