Én nem akarok felnőni soha. Érzett már valaki ilyet?

Nem mindenhol terem alma.

Közgazdaságtant nem tanultatok még, ahogy látom.

Almán nem tudnál elélni. Kellene hús is. Az állatoknak enniük kell. A gondozásukba (ahogy az almafákéba is, mert a vadalma nem éppen ehető vagy finom!!) munkát kell fektetni. Én termesztek almát, gabonát, elvetem a magvakat, szántok, öntözök.

Nekem lesz sok zsák búzám, de nem lesz húsom. Te disznókat nevelsz, ezért én adok neked búzát, te pedig cserébe húst (miközben őrzöd a disznókat, eteted őket, megvéded őket, ólat építesz nekik.)

Igenám, de az ólhoz fa kell. Azt valakinek ki kell vágnia, fel kell darabolnia.

A favágónak adsz húst, cserébe kapsz fát. Igenám, de neked már nem maradt hús, mert a földművesnek és a favágónak is adtál. Sőt, mást se tudsz szerezni, mert nincs mivel kereskedni.

Ha sok ilyen tevékenység (mert ruha is kell, ház is kell, stb) összejön, egyszerűbb pénzt használni. Mi van, ha neked tégla kell, de a kőművesnek nem kell hús?

Ezt gondold tovább és ez a közgazdaság alapja.

Írd le nekünk, hogy mi az, ami tárgyi jellegű dolog és fontos neked. Mert almafán ugye nem lehet lakni... se almalevélbe öltözni... de internetezni az almafán...

Amit te pedzegetsz, az a szocializmus, ami már megbukott nem egyszer.

Mivel mindenkinek jutott minden (elvileg), senki nem akart többet, jobbat, szebbet csinálni. Egyszerűen nem volt érdekelt.

Képzeld el, hogy ugyanannyi dolog járna neked, ha napi két órát dolgoznál, vagy ha napi tizenkettőt. Melyiket választanád?

Ha tizenkettőt, de körülötted mindenki csak kettőt dolgozik - mégis ugyanannyi jut neki - továbbra is dolgoznál tizenkét órát?