Tenyleg én vagyok a szerethetetlen, és utalátos lány?

Bazz... Ezt nem olvasom végig. Tiszta mónikasó lett ebből a kérdésből.

Először is: Felteszem hogy a "beképzelt" jelzőnek van alapja. Az 5. oldalig néztem meg amiket írtál és magadról kritikusan nem beszélsz. Nem beszélsz a hibáidról, és gondolom h nem is látod őket. Ez egy személyiségfejlődés része. Az ember idővel alázatosabb lesz és az "utálom az összes rokonom" helyett elkezdi megismerni őket. Akkor utáld őket ha már ismered is őket. Az hogy volt velük konfligtusod nem azt jelenti h ismered őket. Nyilván köztük is lehet még normális ember és lehet idióta is, és lehet olyan normálisabb is aki csinál idióta dolgokat, vagy nem mindig korrekt. Emberek vagyunk nem szentek.

Egy 5 éves az 5 éves. Ettől persze lehet neveletlen. Én sem szívesen adom neveletlen gyerek kezébe a dolgaimat és én sem szeretem ha túl sok vesződséggel jár ha az unokaöcsém nem tud viselkedni. Meg kell nekik magyarázni a dolgokat és meg kell mondani hogy mik a szabályok. Visszarakja a helyére vagy nem jön be többet.

Szóval, próbálj meg empatikusabb és kedvesebb emberré válni és a dolgokat vizsgáld meg több szempontból is. Igyekezz gyakorolni az elfogadást és a megbocsátást is! Ne ítélj elhamarkodottan! Stb. Az itteni hülyékkel sem kell leállni szájkaratézni!

Benned is van hiba meg gondolom a rokonságban is mint mindenkiben. Kiben több kiben kevesebb. Ettől függetlenül mindenkiben lehet vagy van is érték és ezeket is észre kéne venni. Ha te úgy állsz hozzájuk ők se fognak másképp állni hozzád. Próbálj meg jobban kijönni másokkal! Az ember szociális lény. Függ a közösségtől a társaitól és a családjától is. Az életben pedig vannak sokkal komolyabb kérdések is mint amik most téged foglalkoztatnak...