Nincs semminek sem értelme... Mit csináljak?

Én nem úgy látom.

Egyébként ha semminek nincs értelme, minek írtad ezt le?

Velem nem próbálták elhitetni, hogy szép az élet, viszont nem is mindig annyira borzalmas.

Remélni kell...

Azért kell a gyerekeknek a jót is hangsúlyozni, mert ez nélkül a lelki világuk már kicsi korban ilyen lenne, mint a tiéd és kb nem akarnának élni vagy stagnálnának célok vagy/és azok keresése nélkül. Stagnáló szobanövényekkel lenne tele a világ. Ígyis akad pár.

Az élet nem fekete fehér.

1 negatív élmény olyan szinten hat az emberre, hogy 5-10pozitív dolognak felel meg hatásban. Ennek biológiai eredete is van, de ne menjünk most bele. Tűlélés, veszély érzékelés témával kapcsolódik össze.

A magány egy amolyan jel, hogy ideje elgondolkodnod önmagadon és változtatni. Magadat kell rendbevágni, hogy tudj nyitni, kapcsolódni másokhoz.

A természet kiszelektál, igaz ez az embereknél is. Amíg érzik, látják, hogy lelki bajod szinte kiül rád... Nos, kikerülnek az utcán is és előbb kérdeznek meg bárki mást "mennyi az idő", mintsem egy negatív kisugárzású egyeddel kommunikáljanak.

(Magamon is tapasztaltam anno. Teljesen más az élet, amióta rendbevágtam magam. Sőt kerülgetnem kell a népet, hogy hagyjanak.)

Nem veszed el a kedvem. Érdekes téma ez. Főleg ha elmerülsz benne vagy/és akár tapasztalod is magadon, környezetedben.

1#-esnek igaza van.

Egy magányos lélek vagy csak, aki éppen eltévedt, de az élni akarás jelen van és az is, hogy jobbat akarsz legbelül.

Kezdetben a depit érdemes leépíteni, kiütni olyan dolgokkal, tettekkel, érzésekkel, amik jó hatással vannak közérzetedre. Megdobni a dopaminhormonokat és társait.

Keress kezdetben kisebb örömforrásokat, hobbikat, mozgás formákat, ami megmozgat minden téren.

Amikor pl kedvtelenebb napom van (nincsen olyan ember, aki 0-24-ben full happy), akkor elmegyek bicózni, túrázni, tollasozni (van hogy egyedül falnál,mert nem akarok embert se látni), de igaz ez pingpongozásra is. Fal mellett az asztalom aztán csak előveszem az ütőt, labdát a fiókból.

Neked kell tudni mik állnak személyedhez közelebb.

Aztán ha alakulóban vagy normális hozzáállással gondold át a jelent, fogadd el, majd azon is fokozatosan változtass, alakítsd ki a magad élet-értelmét az alap biológiai funkción felül.

Nekünk embereknek sokszor pont az a hátrányunk, ami az előnyünk, hogy van tudatos tudatunk.

Van, hogy a butábbacska emberek ezért élnek olykor boldogabb életet, mint pl te, aki boldogtalan, de gondolkodik. A gondolatok pedig felemésztik, ha nem jól van az illető vagy/és rosszúl használja az agyát.

Nem más fogja tudni a válaszokat helyetted, ami amúgy is egyénspecifikus és csak te tudsz tenni érte. Te vagy abban a testben, gondolatokban, te ismered magadat, te tehetsz a dolgokért, te mozgatod azt a testet.

"Ez két okból is ferdítés,

a gyerekeknek csak a jó van hangsúlyozva."

Bagoly mondja...

"1. Mire írtad ,hogy nem úgy látod?

Bárcsak ne úgy lenne."

Arra, hogy nincs semminek értelme. Egy rakás dolog van, amit szeretek csinálni, önmagukért.

Sehol nem azt látom, hogy ne lenne ezeknek értelme.

"Ezt csakis rám vonatkozóan írtam. Az én kilátástalanságom, az éncéletemre nézően."

Akkor miért rovod fel másnak, hogy hogyan neveli a gyerekét?

"Ez volt a kérdésem része, az én kérdésem, az én életemből az Én helyzetemből."

- Akkor miért nem azt kérdezted, hogy a szüleid miért vertek át?

A válasz: valószínűleg nem tudtál előre, hogy rossz lesz a felnőtt korod.

"Mi az hogy bagoly mondja?:)"

Azt írtad, hogy "ez ferdítés", amit követ egy kijelentés tőled ("a gyerekeknek csak a jó van hangsúlyozva"), ami maga ferdítés.

"Ne adj a számba szavakat, főleg ne ilyeneket, köszi. Ha nem értetted amit írtam akkor olvasd el újra, vagy kérdezz rá."

- Inkább Te fogalmazz akkor világosabban.

Ezt írtad: "Miért hitetjük el a gyerekekkel hogy annyira szép minden, mikor felnőnek és egy átverés áldozatai lesznek?"

"a gyerekeknek csak a jó van hangsúlyozva."

Általánosságban fogalmaztál, sehol nem írtad, hogy csak a szüleidre vonatkozóan írod ezt.