Mit csináljak ha jelenleg céltalan vagyok és úgy érzem, hogy nincs értelme az életmenek?!
válasza:1#
Bebuzult a depressziótól?!
2#
A kék egyenruhát tettem le 9 év után, mivel lenne jobb a terep mintás? Ismerem a rendszert már annyira, hogy tudjam ennyi elég volt belőle.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kb a wc-n húztam le a papírjaimat a diplomával együtt.
S nem én vagyok az egyetlen, aki többre vitte teljesen más ágon.
Önazonosabb és jobb munkákra leltünk.
Vagy pl ott van fotós ismim. 4 egyetemet is ott hagyott, mára sikeres fotós és mellette szerel. Imádja.
Játéktervező,fejlesztő exem is ott hagyta. Saját kútfőből pedig nagyra nőtte ki magát. Több játéka is piacon van.
Mi meg párommal youtube-n tevékenykedünk angol nyelven +shop.
Szerintem nincs olyan ember, aki nem tapasztalta meg a depit s a kilátástalanságot.
Jómagam pl 10éven át bojongtam a világban mindenfele országból oszágba dolgozgatva.
Megerősödött bennem mit nem akarok s mikkel szimpatizálok.
Gondolok itt életvitelekre, alkotói ágakra, kultúrákra, mentális és fizikai állapotokra, élettörténetekre, emberek megismerésére és annak pozitív negatív aspektusaira. Stb.
Egy hosszú folyamatos folyamat volt.
Végül elvonultam egyedül és összegeztem fejben 1-2év alatt, közben kísérletezgetve.
Ahány ember annyi sztori. Mindenki nagyon más módon rendezte magában a dolgokat.
Néhány valami volt közös a történetekben:
- akart változni, vágytak a jobbra
- nem a világot és az életet hibáztatták a jelenért (idővel rájöttek)
- letisztázták magukban mi is az a "jobb" amire vágynak
- adtak maguknak énidőt, nem nyomkodták a kütyüket, csak chillben elfeküdtek, ültek otthon vagy az égbolt alatt.
- önhibák elismerése, elfogadása, feldolgozása s annak felismerése: tőlem függ
- tényleg megpróbáltam mindent? Nem! ,ezért innentől tényleg mindent megteszek.
- nyitás, több aspektusos gondolkodás, kreativitás (rengeteg dolog mellett megy el az ember nap mint nap s nem látja adott dolgokban, helyzetekben, tárgyakban a több lehetőséget, opciót, hogy miből mit hozhat ki. Ezért is jó ha az ember pl utazik, új dolgokat, embereket ismer meg. Megváltozik az agy s nem tokosodik be)
A depressziós embernek hiába ír az ember egy totál pozitív sztorit, ha egyetlen egy szó valami negatívra emlékezteti, kiragadja azt és számára az a negatív érzés bojong a fejében megállíthatatlanul. Holott az eredeti kontextusban ártalmatlan vagy pont, hogy pozitív jelentéssel bírt a kiragadott rész.
Így működik a depi. Betokosodik az agy, elzárkózik.
Akármit negatívnak élsz meg, tudatosítani kell a valós tényeket, teljes kontextust.
De ha netán igaz is lenne pl egy adott dolog, akkor meg el kell fogadni.
Pl igen, én hüIye vagyok matekból, de nem is az erősségem. Van számológép, emellett pedig sok más olyan dolog van, amiben jobb vagyok vagy előnyösebb számomra.
Senki se tökéletes.
Ha meg valami területhez nem értek, megfelelő embertől kérdezek. Ezért is vagyunk egy társadalomban, csoportokban stb.
Dopamin szintedet mindenképp stimuláld. Sporttal, étkezéssel vagy/és étrendkiegészítővel.
Pl L-dopa (poladava)
A változáshoz kezdetben önmagad jelenét kell elfogadni s azon fokozatosan változtatni. A többi majd jön, csak adj magadnak időt és teret, egymagadban gondolataidban.
Sajnos többet nem igen lehet javasolni.
Nagyon egyénspecifikus téma ez.
Szükség esetén szaki felkeresése.
A szakik se pár óra alatt tudnak segíteni. Hosszas idő mire mindent átbeszéltek, hiszen neki kb át kell látni, mindazt, ami veled történt egész életed folyamán. S biza te magad se emlékszel mindenre.
S minden érzést, gondolatot kérdőjelezz meg. Néha a legegyszerűbb kérdést tedd fel, pl miért érzek így? Mikor kezdődött? Anno mik voltak azok a vágyak,célok? Mik hajtottak téged? Mi adta a lendületet?
Érdemes leírni ezeket.
Vagy írd le jelen érzéseidet és mondatról mondatra tegyél fel kérdéseket.
8#-asnak pedig igaza van.
Soha nem késő.
Mai napig mindig tanulok valamit, vagy felfedezek pl alapanyagokat, technikákat stb egyéb dolgokat, infókat, amiket beleépítek életembe, alkotásba.
Halálunkig tanulunk.
Millió érdekes dolog van a világon, engem pedig a kíváncsiság, alkotás mozgat, visz előre.
Téged mi mozgatott anno?
Érzés? Cselekmény? Esetleg egy személy? S ha egy személy, benne mi volt, ami magával ragadott?
Nekem pl gyerekként volt egy iskolatársam, aki mindig vitt és motivált. Ami pedig tetszett, hogy mindig valami újat tudott mutatni.
Ám ő elhúnyt balesetben.
Nehéz időszak volt az is.
Felnőttként pedig keresem az olyan embereket, akik újat tudnak mutatni. Simán bepofátlankodok finoman, udvariasan adott szakmák "mestereihez".
Valakikhez ingyen, valakikhez pénzért cserébe. Néhányan pedig mára barátok, üzlettársak.
Nagyra értékelem őket és mindazt, ami tudást, gyakorlatot adtak, hogy azokból valami újat alkossak.
S az élet nem adogatta, tolta elém ezeket a lehetőségeket.
Meg kellett mozdulnom. S a zárt kapuk mellett nem elsétálni, hanem bekopogni minimum.
Volt aki 5-6x dobott ki a műhelyből... De akartam azt a tudást, amit birtokolt. Tudni akartam mit, hogyan készít.
Beadta derekát, ingyen ráadásul. Amint látta, hogy nem csak a szám nagy, onnantól megkedvelt. Mára fél családdal lepacsizott az öreg.
Ezek csak példák, hogy miből mi lett és nem az élet dobálta elém sem.
Fokozatosan nyiss magad és mások felé, kapcsolódj ki magad módján, ezek mellett pedig keresd a válaszokat magadban.
Te vagy abban a testben, fejben, te ismered egész életed nézeteit, érzéseit, részleteit.
Sok sikert s ne feledd, ez egy folyamat. Idő kell ezekhez is, mint minden máshoz.
Ahogy a precíz szép dolgok megalkotásához is. ☺️
9#-es
Válaszolok a leveledre, sorrendben:
Én is úgy érzem, hogy semmit nem érek a diplomámmal, az elmúlt két munkanélküli évben csak a józan eszemre és a két kezem munkájára számíthattam pénzkeresés terén.
Teljesen egyet értek azzal, hogy mindenki megtapasztalta már milyen is a depresszió vagy lent lenni igazán.
Igazad van, ez egy hosszú folyamat! Én a sok rossz után elvoltam a kis világomban 4 évig nagyjából, aztán most az elmúlt két évben nyílt fel úgymond a szemem és kezdtem más szemmel tekinteni a világra! Tudom, hogy mit nem szeretnék csak azt nem tudom konkrétan mit is szeretnék. Embereket szórtam ki az életemből akikre rájöttem, hogy nem visznek előrébb, sőt lehúznak. Nem kell ragaszkodni mindenkihez... csak arra szánok időt aki rám is szán és csak annyit nyújtok a másiknak amennyit ő is nekem. Nem kell a képmutató mosoly, jobb helyette az őszinte szájhúzás a másikra amit én is szívesebben fogadok mint a kamu dolgokat.
Én most kezdtem elvonulni és érzem, hogy meg kell találjam önmagam! És semmi mást nem akarok csak igazából boldok lenni! Nem pénzt, nem sok barátot, nem szerelmet csak megnyugvást és igaz boldogságot! Az elmúlt két évben világot láttam, sokfelé jártam, őrködtem, rendezvényt- focimeccseket biztosítottam. Jól éreztem magam, irdatlan jó érzés szabadnak lenni! Csak ne lenne az a fránya pénzhiány... az tesz csak boldogtalanná.Nagyon szeretem a bicikliket, hobbim, szenvedélyem! Elkezdtem két éve javítgatni a haverokét, utána meg jöttek az emberek, az ismerősök ismerősei. Két év alatt oda nőtte ki magát, hogy a falu bicikliszerelője lettem. Múlt nyáron nagyjából 70-80 kerót csinálta meg, ha boltba megyek az én kezem munkáját látom léptem - nyomon! jó érzés és az is, hogy örömet okoztam ezzel másoknak. De sajnos ez is csak alkalmi és szintén nem elég a megélhetéshez! Imádom pedig csinálni. :/
Volt még egy harmadik dolog amit szerettem, hogy fuvarokat vállaltam és vittem embereket A-ból, B-be. De ez is csak pár alkalom volt...
Én akarom a jót, jómagam is sokat változtam de a fix munka nem akar összejönni. Ma kaptam egy elutasítást egy pozíciónál ami igazából nem is nem érintette meg, pedig szakmába lett volna. Lehet nem is akarok fix munkahelyet ha már az sem akar engem!
Tiszta szívemből amit akarok az az, hogy robbanjak és menjek ell innen messze. Mindentől és mindenkitől távol! Csak az új hely és új emberek! Csak nem tudom hova is menjek és mit is kezdek magammal. Ez az ami kétségbeejtő. Ezért nem alszok el mostanában hajnali kettő előtt mert csak ezen jár az agyam de megoldást még nem találtam rá.
Én értékelem a másik sikerét, pozítiv dolgait, megtalálom az apró jót is amiért érdemes élni. De úgy érzem, hogy a jelen helyzetem csak gátol abban, hogy kibontakozzak. Valami nem jó, valamit rosszul csinálok mert ha jól csinálnám akkor nem tartanék itt.
Sport, rendszeres étkezés, olvasás megvan. Felfogtam, hogy először önmagam kell szeretni ahhoz, hogy mást is tudjak szeretni. Csak valahogy megöl ez az állóvíz, bosszant, hogy más halad én meg pedig megrekedtem. Tudom, tudom. Felfogtam a közösségi média káros hatásait is! Tudom nem kellene mással foglalkoznom és máshoz mérnem magam. Felfogtam de ostorozom magam... :D
Én is tanulok folyamatosan, olvasok, bővítem a tudásom. A mai napon sikerült szétszednem teljesen egy hidraulikus tárcsaféket és felújítanom szimplán csak tömítésekkel és tisztítással. jelzem egy 50-60e ft-os rendszerről van szó amit megoldottam 4e ft-ból. Megvolt a siker élményem is és jól éreztem magam! SZívesen csinálnám ezt a szerelgetést de nincs pénzem saját boltra csak háznál van műhelyem. És sajnos nem annyi a forgalom, hogy abból megéljek.
Én is tanulgatok idős emberektől dolgokat, múlt évben láncfűreészeket raktam rendbe. Komplett karbi membránozástól a lánccseréig, láncélezésig, hajtás felújításig.
Tudom, hogy ki kell mozdulnom a komfort zónámból és azt is teszem! És jó érzéssel is tölt el amikor ezt megteszem. Meglett a B-s jogsim, holott előtte nem érdekelt, világéletemben motoros voltam. Erre már két év után úgy megy, hogy minden haver megvan lepődve milyen szépen, lazán, biztonságosan vezetek mint aki mögött vannak tizenévek. Akkor egész életemben féltem a konfliktusoktól, fizikai kontaktoktól erre elkezdtem kidobóskodni. Féltem igen, kaptam is be pofont de jól esett. Az elsőnél megijjedtem de utána meglepett mennyire higgadtan és határozottan tudtam kezelni a helyzeteket. Szilveszterkor 1200 fős éjféli buli leveznyélésben vettem részt! Láttam mindent is... Kezeltem durva dolgokat de olyan jó érzés volt amikor túl voltam rajta, hogy fúúú bazd ez is sikerült!
Csak valahogy nem áll még össze a kép és nem akar jönni az a fix munka. Mintha minél jobban akarnám, annál jobban megutálom és bizonytalan vagyok benne kell e igazából nekem. A két kezemben hiszek már csak és ez a ráutaltság kezdet el formálni, ez hozta elő a rejtett képességeim. Csak jelenleg nem tudom mi legyen, hova tovább. Köszönöm a segítőkész hozzászólást, mindennél többet jelent számomra az elmúlt időben!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!