Mit csináljak ezzel, mi értelme van ennek? Valaki volt már ilyen álapotban?

Lehet hajszálhasogató lesz a kérdés, de mi van olyankor, amikor alapból gyakran olyan vagyok, hogy nemigen szoktam kimutatni az érzéseimet, sőt, önmagam, és elég ridegnek meg érzéketlennek tűnök(pl. sokszor csak akkor tudom megélni az örömöm, ha egyedül vagyok), és pl. egyetemre készülök, majd odajárok, és az egyik közelihozzátartozóm, családtagom talán nem kellene mennem, mert lelketlennek és motiválatlanak tűnök, én meg közben gyakran olvasok, vagy gyakorlok, csinálok valamit(alapból elég lusta vagyok), elkezdek tervezni és álmaim vannak, amiket nem osztok meg másokkal, de "lelketlennek túnök" meg hasonló furcsa vélemények. Egyetemen az évfolyam társaimhoz képest nem vagyok motiválatlanabb, sőt, volt ahol dicsértek is, bár azóta megint kezdek egyre hanyagabbá válni, és ellelketlenülni. Több olyan "élményem" is van, hogy valami olyan dolgot mondtak rám határozottan, amit belül teljesen másképp érzek, de csak bólintottam a dologra, és elfogadom. pl. hogy nem érdekel egy kapcsolat, míg magamban, az időm nagyrészében csak azon agyalok és nagyon foglalkoztat. de talán könnyen azonosulok azzal, amit mások mondanak. Emiatt gyakran támadnak olyan érzéseim, mintha nem tudnám ki vagyok, vagy rossz úton járnék, vagy belennék kattanva. Elég kiábránditó bármit is ilyen hozzáállással tenni, mégis attól tartok, ha elkezdenék máskép viselkedni, azt furcsának tartanák tőlem, talán egy mások kontinensre való költőzés oldaná meg:D

Neked voltak már ilyen érzéseid, és hogyan változtattál rajtuk?