Mi értelme van az életemnek?

Nem is tudom hogy kezdjek bele az egész olyan mintha az öröm legkissebb szikrája is kihumyt volna bennem egyszerűen nem örülök semminek, ezelőtt egy évig utáltam sötétben lenni most meg legszivesebben ott élném le az egész hátralévő életem, töbször gondoltam arra hogy magányos vagyok de rájöttem hogy ez igy hazugság, mindig egyedűl voltam a világ ellen, furcsa de már lassan megunom az életet, pedig próbálkoztam sokmindennel hogy ne unatkozzak de akármit teszek egyszerűen már semmi nem tesz boldoggá, lehet hogy egyszer kétszer elmosolyodok egy poénon de reggelenként csak aszt várom hogy mikor lessz már este hogy megint egyedül lehessek a sötét szobámban és gondolkozzak azon hogy mit ér az életem és mindig arra jutok hogy semmit, és a barátaimat is sorra taszítom el magamtól...