Nincs értelme az egész életemnek. Van kiút?
Nemrég töltöttem a huszonkettőt.
Végignézek a kortársaimon, javarészt önbizalomban, célokban, álmokban fürdenek. Sikeresek, menetelnek előre.
Nekem egyik sincs meg...
Általánosban az élvonalban voltam tanulmányi eredmények szempontjából, versenyekre jártam; volt, ahol jó eredményeket értem el. De ezek igazán sosem voltak lényegesek számomra. Gimnáziumban aztán jött egy kisebb hullámvölgy, hirtelen közepes/rossz tanuló lettem, nem is igazán érdekelt, de az érettségit meglepően jó eredménnyel tettem le.
Most egyetemre járok. Már szakot is váltottam, mert az, amit először tanultam, az még annyira sem érdekelt, mint amit jelenleg. Meg is látszik: nem igazán veszem az akadályokat.
Nincs semmihez kedvem, nincs semmihez erőm. Nem is érdekel semmi sem... Így az "üresjáratok" haszontalanul telnek el (valójában ezekben próbálok tanulni, amelynek nagy része abból áll, hogy bámulom a füzetet/könyvet, olvasom, de semmi sem ragad meg, vagy a gyakorlatokra készülök, ami meg az adott elmélet gépies másolásából áll). Régebben "legalább" - ugyancsak hasztalan - internetezéssel vertem el az időt, de már gép elé sincs kedvem ülni.
Régebben az átlagnál jobban érdekelt a zene... Egészen kisgyerekkoromtól kezdve. El is kezdtem tanulni 15 évesen, de hamar abbahagytam - motivációvesztés okán.
Egyszerűen nem találom a helyem...
Barátaim nincsenek, nem is vagyok igazán szociális alkat. A bulizás nem vonz...
Csak a tanulás maradt. Minden egyhangú, szürke. Állandóan fáradtnak érzem magam, fáj a fejem... Nincs semmi, amiben örömömet látnám, amit esetleg megmutathatnék másoknak, nincs semmi, ami felkeltené az érdeklődésem...
válasza:Azt mondanám, hogy halassz egy évet és dolgozz. Akár külföld, akár itthon.
A munka egyrészt kicsit kiemel a szürkeésgből, és prspektívába helyez. ott nem a jegyek meg a karakterszám a fontos, hanem az, hogy te ki vagy, mit csinálsz és hogyan.
A barátokról meg annyit, hogy talán nem jó helyen keresgélsz. Ezt nem lehet erőltetni, viszont új embereket megismerhetsz, és így novelheted az esélyeidet.
Az önbizalmat meg a fake it til you make it módon lehet megszerezni.
A "menetelés" meg realítv, mindenki úgyis magához képest fejlődik, tanul.
Ugyan időszakosan (tehát javarészt nyáron), de dolgoztam már, rosszabbnál-rosszabb helyeken. Utóbbival habár tapasztalatom nincs, de külföldön elindulni nulla "tőkével", kb. nulla kommunikációs készséggel pedig lehetetlen. Szerintem. Szalagmunkás meg itt is lehetek.
Valóban perspektívába helyez, csak nagyon nem mindegy, milyenbe. :-)
De mindezek mellett sem mondom, hogy hülyeséget írtál (félreértés ne essék)!
válasza:Igen, nem gondoltam, hogy valami fenejó állásod lesz. Ennyi idősen az ember teszkózik, gyümölcsöt szed, gyorsétteremzik. Ami viszont ad egy kis rálátást arra, hogy bizony, dolgozni nehéz. Normális, felemelt fejjel végezhető melót szerezni nehéz.
Ráéberszt arra, hogy ne csak a munkádnak élj, mert az egymagában lapos (bár ezt szerintem már most is érzed, csak el vagy lustulva).
MI volt az, ami elvette a kedvedet a zenéléstől? Túlzott nyomás, hajtás? Sikerélmény hiánya?
Bulizás alatt mit értessz? Nem lehet, hogy csak nem j helyekre, nem jó emberek közé mentél eddig?
válasza:Értelmet az életednek csak te adhatsz.
Egy ember akkor érzi magát kiegyensúlyozottnak és boldognak, ha teremthet, alkothat, ha szeret és szeretik, és mindezeket segít másoknak is elérni.
Szóval a feladat adott, csak el kell indulni megvalósítani. Azzal kell kezdeni, hogy megtanulsz szeretni.
11:18-as válaszolónak:
Egyrészt a sikerélmények hiánya miatt hagytam fel a zenéléssel. Másrészt meg azért, mert a végén már semmire nem tudtam igazán figyelni. Dolgoztam (édesapám mellett segédmunkáskodtam), suliba jártam és zenét tanultam. Nem fért meg, nem tudtam mindenre egyszerre figyelni, valamit be kellett áldozni.
Bulizás alatt meg értem a mai fiatalság által űzött általános társasági életet. Nem érzem szükségét, nem is érzem igazán jól magam társaságban.
Nagyon megdöbbentem mikor ezt elolvastam?
Mi van veled?Miért most?Hülye ez?Normális, vagy csak egy ÚJABB divat öngyilkos?
Aztán eszembe jutott, mit is éreztem kb. ugyanennyi éves koromban.
Sajnos ez "normális" dolog,mert nálam is előjött AZ időszak. Az időszak ami segbe teszi az embert,váratlanul és kérdések nélkül érkezik, erőt szívó és gusztustalan érzés.
De van egy tök jó hírem,NEM TART SOKÁ!
Hirtelen jön és ha az ember hagyja, sokáig is marad.
Írhatnám,hogy:sportolj,dolgozz,tanulj,hisz egészséges vagy
bla bla bla.
De nem írok ilyen hülyeségeket hisz ki vagyok én, nem is ismerlek.!
Csak annyit mondok, szarni rá hisz nem kell nekünk mindent megérteni amit érzünk.
Most ez van ezt kell szeretned,aztán majd elmúlik és mást kell.PONT.
Ha most elkezdesz a válaszom miatt nevetni,bosszankodni vagy csak a pokolba kívánsz, már jó úton is vagy:-)
VAN KIÚT: CSAK HA A NAP FELÉ FORDULSZ ÉRZED A SUGARAKAT AZ ARCODON(ha fiú vagy akkor pofádon):-)
Srácok, én nem írtam azt, hogy meg akarok halni. Mert korántsem.
Csak megkérdőjeleztem, hogy így ennek, ilyen formában van-e értelme.
Az meg, hogy nem tart soká... Nem tudom. Csak azt, hogy legalább öt-hat éve ilyen "állapotban" vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!